Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Bethlen Otthonunk ügyeiről
132 BETHLEN NAPTÁR ÉLET A BETHLEN OTTHONBAN összevont Igazgatói Jelentés Intézetünk 1946-évi és 1947 első félévi Működéséről Közli: Kecskeméthy József, igazgató lelkész. A gyorsan száguldó idővel ismét eltelt másfél esztendő a Bethlen Otthon életében. Az egymásután hirtelen elmúló esztendők, amelyekből egyéni, családi, közösségi és társadalmi életünk összetevődik, hoznak és visznek magukkal életeket, értékeket. Vannak esztendők, amelyek nyomtalanul tűnnek el anélkül, hogy különösebb jelentőséggel birnának akár az egyéni, akár a társadalmi életben. Visszont vannak esztendők, amelyek jelentős nyomokat hagynak az akkor élők cs a jövő számára, olyan nyomokat, amelyek kihatással vannak egyesek, vagy közösségek életére, további munkájára. Ilyen értékeket, mély nyomokat hagyó, Bethlen Otthonunk jelenére és jövőjére nézve nagy jelentőséggel biró esztendők voltak 1946 és 1947 első fele is, amelyeknek lefolyása alatti intézeti életünkről az alábbiakban kívánok beszámolni, előbb 1946, majd 1947 jelentőségeire rámutatni. Első nagy jelentősége az 1946-ik évnek amely marandó nyomot és emléket hagyott intézeti életünkben az volt, hogy Bethlen Otthonunk ebben az évben ünnepelte fennállásának 25-ik évfordulóját, 1946 julius 4-én, amikor kettős ünnepléssel adtunk hálát Istennek amerikai magyar református életünk két nagy alkotásáért: Bethlen Otthonunkért és annak alapitója és legnagyobb jóltevője, Református Egyesületünkért, amelynek 50 éves fennállását is megünnepeltük ezen a napon. Jubileumi ünneplésünk, amelyen 15 államból kb. 700 vendég vett részt, kettős jelentősége mellett több maradandó nyomot és értékét hagyott számunkra. Először bemutatta és méltó elismeréssel jutalmazta a még élő alapítók, fenntartók és szeretetmunkánkat vezetők érdemeit, azután kegyelettel adózott a már jobb hazába költözőitek emlékének. Ünneplésünk azután feltárta a magyar református hit, áldozatkészség, faj és testvérszeretet, testvérsegités 50 és 25 éves gyümölcseit és meggyőzött arról, hogy akik Istent szeretik s az ö szeretésével párosulva az ö parancsolata szerint cselekszik a jót, szeretik felebarátaikat, mint magukat, felkarolják az árvák és elesettek ügyét,
