Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Református Egyesületünk ügyeiről

BETHLEN NAPTAR

127

MI LESZ AZ ÖREGEKKEL?

Egyik legsürgősebb feladatunk.

Szeretem az öregeket. Talán a korban való előhaladással jár, de mindig melegebb, együttérzőbb szeretettel vagyok irántok. Templomainkban, istentiszteleteinken lélekben megsimogatom őket. Sokkal tartozom nekik, ők azok, akiknek életén munkáján át igazán megismertem fajtánkat, a magyarban levő értékeket és erőt. A hétköznapok hősei ők, akik Istenbe vetett hittel, csodálatos áldozatkészséggel megalkották egyházainkat, felépítették templomainkat, megszervezték, fenntartották egyesületeinket, közintézményeinket.

Ők azok, akik önfeláldozó szeretettel, kevés kereset mellett is, olyan lehetőséget adtak gyermekeiknek, hogy magasabb színvonalú életre emelkedhettek, szebb házakban lakhatnak, fontos munkakört töltenek be. Toledói lelkészkedésem idejében volt esztendő mikor 21 fiú és leány járt magasabb iskolába. És ezek a diákok mind egyszerű munkás emberek gyermekei voltak. Volt egyháztagom kinek felsége napról napra mosni járt, hogy fiát Collegeba taníttathassa “Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja ...” Igen sokan életüket, mindenüket adták gyermekeikért, az Egyházért, testvérszeretetért, a közért.

Sokat már hazahivott az Ur. Sokan megöregedve egyedül, árván élnek. Sokszor árva egyedüliségben élnek még azok is, kiknek gyermekeik vannak. Valahogy igen nagy a szakadék az első és a következő nemzedékek között. Életmódban, világnézetben, sok mindenben. Sokszor könny szökik szemünkbe, mikor a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottsága gyűlésén bebocsáttatást kérő, olyan öregek levelét olvassuk, akik nyugalomra, csendes békességre, otthonra vágyakoznak és azt nem találják gyermekeik mellett sem.

Mi lesz az öregekkel? Mindig többen vannak, minél többen jelentkeznek, igy annál nagyobb a felelősségünk. De nem csak a mi problémánk ez, hanem az egész országé is. Ugyanis a tudomány hatásaként az átlagos életkor húsz évvel magasabb lett. Ennek következtében mig régebben a lakosság három százaléka volt 65 éven felüli, ma már a hét százalék él ebben a korban. Ma tiz millió öreg ember él országunkban. A tudomány húsz évvel meghosszabbította az életet. De mit tegyünk vele?