Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Református Egyesületünk ügyeiről
BETHLEN NAPTÁR 125 örvendezünk Egyesületünknek áldott mukassága felett. “Elvettetett a mustármag és terebélyes fává növekedett fel!” A közgyűlés kimondotta még azt is, hogy mindazok, akik 1897 április 1-ig lépnek be az Egyesület kebelébe, alapitó tagoknak tekintendők. Vájjon hányán vagyunk még életbe az alapitó tagok közzül? Azt hiszem, hogy az Egyesület anyakönyvéből ezt könnyű lesz megállapitani azoknak, akiknek erre most alkalmuk van. Remélem, hogy meg is állapit ja aza tisztviselő, akinek a hatás körébe tartozik a tagok nyilvántartása. Bizony kevesen voltunk s hogy a kevés megszaporodjék, hogy az Egyesület tagjainak a száma növekedjék azt csak a legmesszebb menő propagandával lehetett elérni. A lelkészek a szószéki szolgálatban, látogatások alkalmával sokat segítettek, de mindnyájan éreztük, hogy valami más eszközre is szükségünk van, hogy azokat a célokat, amiket szolgálni akartunk, elérjük. Ez az eszköz pedig nem lehetett más, mint egy egyesületi hivatalos lap. Már a clevelandi közgyűlés alkalmával azok a lelkészek, akik itt működtek, értekezletet tartottak, amelyen arra a megállapodásra jutottak, hogyha eredményeket akarunk elérni, akkor nekünk egy protestáns sajtó orgánumra van szükségünk. Az Amerikai Nemzetőr, Magyar Hiradó és a Szabadság nem nyújthatták azt a támogatást, amelyet a magyar protestánsok és azok az eszmék, amelyeket képviselnek, méltán megérdemeltek volna. Sőt az Amerikai Nemzetőr szerkesztője özv. Erdélyi Sz. Gusztávné nyiltan is kifejezte, hogy nem tartja helyesnek a Református Egyesületnek a megalapítását. Megéreztük, hogy egy olyan lapot kell alapítanunk, amely a mi céljainkat szolgálja. Kimondottuk azért, hogy megindítjuk az ŐRÁLLÓ cimü lapot, amely az Egyházmegyének és Egyesületnek a hivatalos lapja legyen. Lapszerkesztőnek Demeter Bertalant választottuk meg. Társszerkesztővé engem választottak. A lapalapitáshoz Nyitrai Emil 100 dollárt, Ferenczy Ferencz, Harsányi Sándor, Demeter Bertalan és Kalassay Sándor 50-50 dollárral járultak hozzá. Dókus Gábor pedig 25 dollárt adott. Úgy terveztük, hogy a lap 1897 pünkösdre fog megjelenni. De a lap nem jelent meg. Az történt ugyanis, hogy az akkori időkben a legjobban szerkesztett magyar újság a Magyar Hiradó megbukott. Berkó Géza és Berkó Jenő a lapot Demeter Bertalannak ajánlották fel.
