Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Református Egyesületünk ügyeiről

116

BETHLEN NAPTAR

Ez a sok közeli epizód ma már a történelemé, a múlté. Mi azonban a jelenben élünk és a jövőbe irányítjuk tekintetünket. És hogy most sem fogunk elmaradni, de elsők kívánunk lenni ott, ahol amerikai magyarságunk hitet tesz a 48-as eszményekhez való hűségéről, azért gyűjtjük össze márciusban népünket a századik évfordulóra. Kossuth neve, tudjuk, olyan átütő erejű közöttünk ma is, hogy a demonstáráció teljes sikere felül semmi kétségünk nem lehet.

Hogy pedig születésünk földjével, a szegény kifosztott, lezüllesztett és nyomorgatott Magyarországgal mi lesz abban az időtájban; hogy annak sóvárgó népe szájára veheti-e szabadon a zokogó dalt “Ne sirj, ne sírj, Kossuth Lajos, lesz hazádnak szabadsága”?!, — az fogja eldönteni számunkra a magasztosra tervezett emlékezés jellegét. Az fogja eldönteni, hogy gyászolunk-e vagy öröm ünnepet ülünk?

Bármelyik legyen is; emlékezni fogunk és újabb bizonyságot teszünk, hogy ha Buda nem is áll már, de magyar, szabad magyar, él még ezen a földön. És élni is fog.

Borshy-Kerekes György.

Tildy Zoltánná elnökasszony a Bethlen Otthon előtt Nt. Kecskeméthy József, Dr. Újlaki Ferenc és Csornoky Viktorral