Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Dallos Sándor: Látogatás Nagy Ferenc miniszterelnök szülőfalujában
94 BETHLEN NAPTÁR különösen, mert fukar ember volt, hogy fogy a petróleum, de az anyja csak leintett: hagyd, hadd olvasson. így van jól, nem mindennapi gyerek ez, nagy ember lesz még ebből. Mosolyog. — Hát hagytam s a Feri kezéből nem is szakadt ki azontúl a könyv, még legénykorára se. Ha elment a mezőre: olvasott. Vitte ki a trágyát: ült az ülésdeszkán, a gyeplő a lőcsre akasztva s olvasott. Félkeze az ekeszarván, a másik kezében könyv. Ez igy ment. Végezte a dolgát rendesen, de ha egy perc szabad ideje volt, már nyúlt a zsebébe a könyvért. Csak külsőre volt olyan, mint a többi, belül nem. Szeretett iskolába járni s mindig mindenből tanult, úgy kergette ez a tudást, mint a szomjas ember a vizet. Életemben nem láttam ilyet parasztgyerektől. Még a tanitója is, pedig részeges ember volt, azt mondta: Ferenc, nagy dolog van ebben a gyerekben! Ez a második kép: egy vézna parasztfiu, — mert vézna volt gyermekkorában, — aki lázasan vágyik a tudás után s egy sovány parasztlegény, aki elmerülten olvas a trágyásszekéren. A folyosó sarkában ott vannak egy könyválványon az akkori könyvei: Jókai regényeket olvasott. S hogy szerezte meg a könyveket! Az első világháború alatt bosnyák katonák voltak a faluban, azoktól szerezte a pénzt. Barackot adott el nekik s annak az árából vette a könyveket. Meg az édesanyja is buzgón hordta neki. Amit a pécsi piacon árult, annak egy része mindig könyvekre ment. így dolgozott össze anyja és fia, két azonos lélek igy ápolta s ölelte egymást. * Mi mindent hallok még! Az apától, a paptól, a falubeliektől! Hogy minden munkának eleget tett, szántott, vetett, aratott, kapált, de közben a falu kulturéletét is ő vezette. Mükedvelőelőadásokat rendezett s maga is játszott bennük! Sportra szoktatta a fiatalságot s ő volt a legjobb futó. A hősi szobor leleplezési ünnepélyére minden beszédet ő irt meg s minden szónok az ő gondolatait mondta. Tizennyolc éves volt ekkor. Aztán megszerette a Juliskát, a mostani feleségét — az anyósa beszél erről, — elvette s együtt épitették az eredetileg kétszobás házhoz a mai harmadik szobát. Reggeltől estig hordták a vályoghoz a sarat, mert vályogház a miniszterelnök bissnei otthona. És hogy telente át fuvarozott Nagy Ferenc és erdőben járt a többiekkel, hogy legyen tüzelő. És hogy egyre olvasott, de már nem regényt: történelmet, közgazdaságtant, politikát, tudatosan készült a sorsára. Ekkor márt irt is. Kezdetben néhány gyermekmesét, aztán mindinkább politikai cikkeket. Nappal alig volt rá ideje, hát éjszakánként, bele az éjfélutánba. S mikor hajnalban etetni kellett menni az állatokat, az anya csöndesen átsuttogott az apának:
