Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Szabóné Lévay Margit: Két pogány
82 BETHLEN NAPTÁR KÉT POGÁNY ♦ Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT Kanáneai nő az egyik. Római katona a másik. A nő anya s kapernaumi százados a katona. De mindketten pogány istenek előtt hajtottak fejet-térdet. Az anyának gonosz ördögtől gyötörve betegen fekszik egyetlen leánya. Gyermeke szenvedésének látása beteggé gyötörte már anyai szívét is. Egyik pogány istentől a másikhoz fut és teszi oltárra könyörgése áldozatát; de eredménytelenül égnek és füstölődnek el a mindenfajta étel-ital áldozatok a bálványok előtt. Az anya forró könnye nem bírja cselekvésre melegíteni az istenek hideg kőszobrait s leányát továbbra is a kínzó szenvedés tartja irgalmatlan markai között. Egy nap, mikor már önmaga is roskadozva cipeli gyermeke szenvedését, hallja, hogy Tirus és Sídon vidékeire egy próféta érkezett, hogy Izráel házának elveszett juhait összeterelje. — Hallja azt is, hogy ez a próféta a vakoknak szemét Világosságra, a süketek füleit soha nem hallott hangokra nyitja meg; hogy a sánták járnak, a bénák munkára, a betegek egészségre kelnek. S hogy egyetlen szavára az ördögök megnémulnak és semmivé pusztáinak. Tágra nyílt szemekkel hallgatja mindezt az új csodát az anya. Ámuló szívében a fájdalom is megszűnik és eddig soha nem érzett érzelem vesz rajta erőt. Nem tudja mi, nem tudja honnan jön, csak azt érzi hogy ez az Erő viszi; hogy roskadozó léptek helyett erőteljesen megy ... szinte siet ahhoz az új csodához, akihez nem kell vinni égő ceremóniákra szánt áldozatokat, hanem kitárt karok helyett összekulcsolt kezeket és azt sem ő, hanem a lelke viszi. A lelke, amiről még pogány volta nem tud ugyan, de tudatán kívül is érzi, hogy ezúttal nem ő viszi az áldozatot, hanem az áldozat viszi őt. Még az útat sem kérdezi. Nem kell felkeresnie sem, mert vonzza egy mágneses erő, irányítja egy hívogató fény: Jézus világot besugárzó fényének ereje. És mikor a helyre érve meglát ja Jézust tanítványai koszo
