Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Óhazai árváink gondviselése
58 BETHLEN NAPTÁR A BETHLEN OTTHON 25 ÉVES JUBILEUMÁRA + Irta KÉMERY MIKÓ BERTA Egy negyed százados határkőnél állva, Örömtelj es szívvel tekintünk a múltra. Öregek és árvák menedék végvára, Áldozatos szívek fénylő koronája. Öreg “pionérok”, kik helyüket átadták ... Munkájuk gyümölcsét most méltán aratják. A kalász nagyra nőtt, amit elvetettek, Mikor síró arcról könnyeket töröltek. Kiktől a családot a sors megtagadta; Vagy akinek adott: aztán elrabolta. Sok-sok öreg testvér hangtalan sírását, Testvér szeretettel mosolyra váltották. Kiknek nincs ki mondja: kicsi lányom, fiam, A nagy veszteségük — itt kárpótolva van. Ebben az egyszerű hat soros vers-szakban, Huszonöt esztendő munkája benne van, Nem kell a dicshimnusz, nagy hangú méltatás, Csak egy könnyet törlő meleg kézszorítás. S hogy földi javunkból jusson nekik falat, Mert nem tudjuk mit tart számunkra a holnap? ... S része csak annak lesz Isten kegyelmébe’ Ki a szeretetnek igaz követője. Kinek az irgalma összehozott minket, Emeljük fel hozzá szívünket, lelkünket. Magasságban lakó mindenható Atyánk! Ki vészben, viharban, gondot viselsz reánk: Áldásod terjeszd ki e szeretet “Home”-ra, Ennek az Otthonnok minden lakójára, v Szálljon áldás minden egyes vezetőre! Szálljon áldás minden' egyes segítőre! Szálljon áldás minden kicsire és nagyra! Szálljon áldás minden bőkezű magyarra! Hogy a szív ajtaja legyen mindig tárva ... Amig lesz egy könnyes, éhes magyar árva. Ameddig lesz testvér, — kinek gondtelt arca — Hogy öreg, fáradt fejét nincs hova lehajtsa.
