Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Óhazai árváink gondviselése
BETHLEN NAPTÁR 53 és szükséghez mérten osztotta széjjel ugyancsak 1946 október havában. Öröm és boldogság lehetett otthon, amikor magyar szivektől magyar sziveknek küldött szereietadományunk megérkezett. Erről az örömről itt még nem számolhatok be, mivel Dr. Újlaki e beszámoló Írásakor még nem jött vissza Magyarországról. De Naptárunk megjelenése előtt, vagy talán azzal egy időben már bizonyára itthon lesz s akkor ő személyésen fogja elmondani mindazt, amit látott, hallott és amit a mi adományaink által segíthetett. Az óhazai gondviseltek örömével felér azonban a mi örömünk tudva azt, hogy 25 éves Intézeti múltúnk itteni szereielmunkája mellett árva Magyarhonban szenvedő véreink megmentésére is elhivott és azok gondviselésében ennyire is megsegített az Isten. Minden jel arra mutat, hogy elkezdett nemes munkánknak folytatódni kell! Nemcsak látszat, de valóság az, hogy ez a kor számunkra "az életmentés" kora. Éppen ezért szükséges, hogy intézményesen és egyénenként is valamennyien belekapcsolódjunk ennek a kornak életmentő, testvérsegitő s igy reméljük újjászületést is hozó áldozatos munkájába. Példaképünk a Krisztus, aki soha nem szűnt meg jót cselekedni! Akinek szivében olt él a hitünk, fajtánk és felebarátaink iránti szeretet, az e beszámolóval ás további jócselekedetre buzdító sorokkal együtt közölt, óhazában felvett képekből meglátja, hogy menynyi a rom, mennyi az építeni való, mily sok és nagy a szenvedés, mennyi az apátián, anyátlan, otthontalan árva és aszerint cselekszik, amint cselekedett velünk, értünk "a Óhazai Magyar Háborusárvák
