Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Dr. Kalassay Sándor: Tükör darabok Ligonierból

BETHLEN NAPTAR 47 hérbe öltözötten ragyogtak a napfényben: rámutattam arra, hogy azoknak, akik nagy célok szolgálatában állanak, akármi­lyen nehéz is az utjok, fel kell menni a Moriah hegyére. An­nak a végtelen szeretetnék, a­­mely a Golgotha hegyén lett nyilvánvalóvá, csak azok lehet­nek részesei, akik annyira enge­delmesek mint Ábrahám volt. Azóta sok esztendő telt el, de ez a tükör darab ma is fényt vet népünknek az életére s^ vezeti abban a jótékony, áldozatkész szeretetben, amely olyanná lett, mint az özvegy asszony lisztje és olajos korsója. Az Árvaház felszentelése előtt már beállította a Yezértestület az Intézet vezetőit is. Árvaatyá­nak engem választottt meg a Vezértestület. Uray Antal lett a tanitó, felesége a házvezetőnő. Kerekes Mariska az ápolónő. Az Intéző Bizottság tagjai vol­tak: Kövér Sándor, Horváth Sá­muel, L. Lengyel János. De in­tézkedés történt arra, hogy a presbyteriánus és a független egyház képviselete is bent le­gyen az intéző bizottságba. Eb­ben az időben, a kezdetnek a kezdetén, nagyon szegények voltunk. Hogy milyen nagy volt ez a szegénység, azt legjobban mutatja az a leltár, amelyet Borsos István vett fel az épü­let berendezéséről. Ez is egy tü­kör darab, amely fényt vet ar­ra a nagy igazságra, hogy Is­tennek kegyelme soha nem hagyja el azokat, akik benne bíznak. Sokan sokszor kisért­­gettek azzal, hogy az árvaházi munkát üzleti alapra kell fek­tetni. Ezeket a kisértéseket mindig elengedtem a fülem mellett, mert bizonyos vagyok abban, hogy az igazán jótékony munkának nem lehet más az alapja, mint a szeretet, amely soha el nem fogy. Azoknak, a­­kiket az Ur Ligonierba küld akár vezetőknek, akár alkalma­zottaknak, akár bent lakóknak, tisztába kell lenniök azzal, hogy “az angyalok kenyerét eszik!” * Az Árvaház felszentelése na­gyon szép, fényes erkölcsi és anyagi sikerrel folyt le, de nem volt bent még egyetlen gyer­mek sem. Egy rossz májú ember azt mondotta, “hogy minek az Árvaház, ha nincs gyermek?” De már másnap bejöttek Cle­­landból a Farkas gyerekek, az­tán mindennap jöttek a töb­biek, úgy, hogy volt idő, ami­kor 110 gyermeket gondoztunk neveltünk az Árvaházban. Nem tudom itt az adatokat az egész időről összeszedni, azonban a nyaraló gyermekekkel együtt az első tiz esztendőben 418 gyermek fordult meg az Árva­házban. Egész nyugodtan mond­hatjuk, hogy az utolsó tizenöt évben is volt ennyi gyermek s igy a gondozottak számát bát­ran tehetjük 800-ra. Természe­tes, hogy a gyermekek szaporo­dásával megsokasodott a mun­ka s az Intéző Bizottság gondos­kodott arról, hogy segítő tár­saim legyenek. Először Kalassay Sárikái hívta be tanítónőnek, aki életének legszebb tiz esz­tendejét adta bele az árvák gon­

Next

/
Oldalképek
Tartalom