Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Dr. Kalassay Sándor: Tükör darabok Ligonierból
44 BETHLEN NAPTÁR kell írnom, hogy az árvaházi gyűjtés eredménye tíz év alatt 1917 április havában is csak $2954.28 volt. 1917-ben a Reformáció négyszáz éves évfordulóját és Egyesületünk működésének a 20-ik évi jubileumának a megünneplését akarta Egyesületünk Vezértestülete felhasználni arra, hogy a gyűjtést hathatósabban szorgalmazza. Köteles István elnök irta: “Ha mindent idejében kell cselekedni, ha áron is meg kell venni az alkalmatosságot, kérdem: nem bölcsen cselekedett-e az Amerikai Magyar Református Egyesület Vezértestülete, amikor az 1917-ik esztendó't, mint a reformáció négyszáz éves emlékünnepét az árvaházi alap növelésére kívánja felhasználni és erre szélesebb körű mozgalmat indit.” Ekkor hivott be a Vezértestület árvaházi előadónak. Eire a munkára meg kellett szervezni a mi népünket s ezt csak úgy lehetett elérni, hogyha Református Egyesület teljes erejével áll az Árvaház gondolatának a megvalósítása mellé. Mikor ezt az Egyesület buffaloi gyűlése megtette azzal, hogy elhatározta, hogy minden egyesületi tag havonként öt centet fizessen be az Árvaházi Alapra, azt a kitűzött célt, hogy tizezer dollár legyen az árvaházi alapon, aránylag nagyon hamar elértük úgy, hogy már 1920 végén gondolkozhattunk az Árvaház helyének a kiválasztása felől. Először arra gondoltunk, hogy a clevelandi lutheránus Szeretetházat bérbe vesszük. De miután Rúzsa István a bérbeadásra nem volt hajlandó, ezt a gondolatot nem lehetett megvalósítani. Istennek akarata volt ez. Nagyon sokan és sokszor kérdezték már, hogy miként kerültünk Ligonierbe? Úgy, hogy akkor, amikor Rúzsa István elutasító válaszát megkaptam, felvettem a Presbyterian Banner cimü lapot s ebben azonnal egy hirdetést láttam, amely a Moriah hegyén levő épületet ajánlotta eladásra. Érdeklődtem a hirdetés után s miután megtudtuk, hogy a hirdetett nagy ház Ligonierban van, Kövér Sándor, L. Lengyel János, Jeso János testvérekkel és Harry Doer egyesületi ügyvéddel kimentünk Ligonierba s miután a helyet és a házat megszerettük s a cél elérésére megfelelőnek tartottuk, elget akartunk tenni a south-bendi gyűlés határozatának s 1921 január elejére összehivtuk Pittsburghba az első Református Nagygyűlést, amelynek tárgysorozatába benne volt az árvaház megalapítása is. A Nagygyűlést Kalassay Sándor, Nánássy Lajos, Dikovics János. Horváth Sámuel és Bogár Lajos hivták össze. A gyűlés egy bizottságot küldött Ligonierbe, amelynek tagjai: Kövér Sándor egyesületi elnök, Tóth Sándor pénztárnok, Borsos István ellenőr, Kalassay Sándor árvaházi előadó, Kovács Endre daytoni lelkész, Eszterhay Károly Conneautból, ból, Farkas József, Mészáros