Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Jegyzetek a Bethlen Otthon országos ünnepléséről 1921-1946
BETHLEN NAPTÁR 143 “TARTSANAK MEG SZERETETEKBEN!” Református Egyesületünk Bethlen Otthonán beteljesedett Isten ígérete: “Megáldalak, hogy áldás légy!” Megáldotta Isten és Ebéd: a Tahi-i Ref. árvaházban áldássá lett a mi életünkben. Az amerikai magyarság szivévé, meleg otthonává lett. Hűséges szolgálatáért azzal becsülte meg az Ur, hogy még több, még nagyobb szolgálatot bízott rá. Melengető, védő szárnyaival befedezi a szülőföld családi fészekből kiesett kicsiny, pelyhes fiókáinak, árváinak, egy részét. Mit jelent az a határozat, hogy legalább háromszáz óhazai árva gondozását magára veszi, csak az tudja igazán megérezni, aki saját szemével látta az otthoni nyomorúságot. Aki látta a mezítlábas, rongyos ruháju, sá-Svád- nővér gondozza tbc-s magyar gyermeket padt arcú, vékony csontu, vézna gyermekeket. Az tudja igazán megérezni, aki velük együtt érezte meg a magyarság és benne a kicsiny gyermekek árvaságát. Sokat jelent az adomány, az élelmiszer, ruha, cipő. De talán még többet jelent az, amit a telkekből ez az adomány kivált. Az a boldogító, reménységet, tűrő erőt adó tudat, hogy mégsem vagyunk teljesen árvák, elesettek, magunkra maradtak. Van aki gondol ránk, szeret minket, segítségünkre siet. Ez a tudat felnőttek és gyermekek arcára mosolyt varázsolt, meg-Leány hálószoba a Tahi-i Ref. árvaházban tanultak bízni, várni, a súlyos kereszteket zúgolódás nélkül hordozni. Megérezték, megkóstolták, hogy jó az Ur. Boldog ember az, aki bízik Ő benne! Az árva hálája. A gyermeki szív háláját érezzük meg Kövecsi Lidia árva bizonyságtételén, ceruzával irt levelén keresztül: “Örömmel értesültem arról, hogy túl a tengeren élnek olyan Krisztus szerető magyar szivek, akik gondolnak
