Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
Ötven év békében és háborúban
68 BETHLEN NAPTÁR Istenért és Hazáért! Az Isten dicsőségéért és a haza javáért. Ez volt az ősök jelszava. Ezért dolgozik a Református Egyesület is. Befogadó hazánkért “ami tőle telt, megtevé” a Református Egyesület. Sőt talán még többet, mert az országos egyesületek között a Református Egyesület vásárolt a legtöbb hadi kötvényt. Ez által lehetővé tette a “Kossuth Liberty Ship” vizrebocsátását, Kováts ezredes nevéről elnevezett kórház egy szárnyának felszerelését, betegszállitó repülőgépek, magyar nevekkel ellátott betegszállitó és Red Cross autók teljesíthették könyörülő szeretetet adó, életet mentő munkájukat. A befogadó haza kereszthordozásában részt vett azzal is, hogy hősi halottainak megadta azt a haláleseti segélyt, amire a törvény nem kötelezte. Nem a törvény, a szív szavára hallgatva segített a kereszthordozásban. A szülőhaza szenvedő, szükségben levő magyarságáért indított Magyar Segélyakcióban tizenhatezer dollár adománnyal vesz részt. Ezenkívül a Segélymozgalom ügyeinek intézéséből, munkájából is kiveszi részét. Az igazgatóságban, végrehajtó bizottságban odaadó munkával segít. Az amerikai magyar testvéri közösségben, az Amerikai Magyar Szövetségben és a testvérsegitő országos egyletek közösségében, az Egyletközi Értekezletben, a Verhovay, Bridgeporti és Munkás Betegsegélyzővel együtt, ott van a Református Egyesület. Jellemző, hogy az egyetlen országos testvérsegitő egyesület, melynek nevében ott van a MAGYAR. Számbavéve azt, amink van, végigtekintve a munkán és a sokaldalu munkamezőn, minden igaz embernek szive megérzi azt, hogy a Református Egyesület munkájában Jézus lelke, a testvériségnek, könyörülő szeretetnek, igaz emberiességnek, világosságnak lelke jár közöttünk. Áldottak legyenek azok, akik megalkották, fenntartják, akik önbizalmat, reménységet adnak. Nehéz időben indult meg a Református Egyesület élete. Sötétség borult a kivándorolt magyarságra. De azt éreztük, hogy “jobb világosságot gyújtani, mint a sötétséget átkozni.” Világosságot gyújtottak a sötétben és mind több lett a világosság, kevesebb a sötétség. Ma megint sötétség van. A keresztrefeszitett magyarságra sötétség borult, mint a kereszten felszögezett Jézusra. Jól esik emlékezni, az emlékezés által reménységet nyerni, hogy “azoknak, kik Istent szeretik, mindenek javukra munkálnak!” Jól esik látni, hogy Istenbe vetett igaz hittel, erőnk munkába állításával, még a romokon is lehet uj, boldogító életet teremteni. A Református Egyesület múltja, jelene legyen biztatás az iránt: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!”... Senki! Bizonyára senki!
