Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
Jelenünk képe a Bethlen Otthonban
BETHLEN NAPTÁR 37 kint abba a korszakba is, amely a két előző után most veszi kezdetét szeretetmunkánkban, amely a Bethlen Otthon “férfikorának kezdete”. Rövid betekintéssel szól arról is, hogy ő mit remél ettől a korszaktól, mit szeretne látni a férfikorba lépő Bethlen Otthon életében. Azután áldást kiván annak az életére és munkájára, akinek e legújabb korszakban az Intézet vezetésének terhe és felelőssége Isten és emberek által adatott. A Bethlen Otthon uj igazgatója e sorok Írásakor is éppen úgy, mint hivatala elfoglalásakor “a napsugaras”, tehát érlelő és éltető, “az önmagát is megtagadó”, tehát a reábizottakért mindenkor, mindent áldozni tudó szeretet gyakorlásában látja a “férfi korába” lépő Bethlen Otthon biztosabb és boldogabb jövendőjét. Ezért a jövendőért azok segítségével, akiket az Isten mint szolgatársakat mellé rendelt, kész ma is szolgálni, szeretni és áldozni! Ezek a segítő és szolgatársak: Református Egyesületünk, egyházaink lelkipásztorai és gyülekezeteik, Intézetünk hivataltársai és munkásai és mindazok, akik az irgalmas samaritánus szeretetével készek felemelni az elesetteket... Sok segítségnek látszik ez az itt felsorolt és igénylett segítség, de szükséges, mert sokakon kell segíteni. Fogadó-szoba a Gyermek-otthonban
