Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
III. Független Amerikai Magyar Református Egyház
232 BETHLEN NAPTÁR magyart internáló táborra, gázkamrára ítéltek. S most mindenki hallgat..... Most senkinek sincs szava..... Mi hisszük, hogy az az Isten, aki ezer esztendő szörnyű próbái és harcai közepette, melyet a keleti pogánysággal és barbársággal szemben szenvedtünk, megtartott minket, 400 esztendő mártiromságán átvezetett s itt az elmúlt ötven esztendőben megéreztette velünk jóságát, nem fog elhagyni minket ma sem. Ki fogja vezetni véreinket a szenvedések tüzes kemencéjéből. El fogja hozni e sokat szenvedett, meggyötört világra az igazság diadalát, a békességnek napját. Ez lesz a mi igazi ünnepünk! Béky Zoltán, esperes-lelkész. • BRONX, N. Y. Az ur 1938. esztendejében már rég a múlt ködébe vesztek Magyar-Amerikában az "elszórt csontok szedegetésének’’ sokat emlegetett napjai. És mégis ebben az évben egy uj névvel szaporodott a magyar reformátusokból alakult egyházközségek névsora. A nagy, modern Babylonnak, New York városának északi részében alakult ez az uj egyház, 1938 junius 12-én. Mint “rózsa a sziklán, oázis a sivatagban, sziget a tengerben, Krisztus Egyháza a nagyvárosi rengetegben”. Daróczy Sándor cartereti lelkész vezette le egyházmegyéje nevében a szervező gyűlést. Rövidesen csatlakozott az uj gyülekezethez az 1933 óta működő Bronxi Magyar Asszonyok Köre is, amelynek tagjai, a gyülekezet több asszonyának bevonásával, Független Magyar Református Női Körré alakultak 1938 julius 12-én. Megvolt tehát már a keret, buzgóságban sem volt hiány, de még sem volt teljes a boldogság, mert az uj gyülekezetnek nem volt temploma. Nehezítette a gyermek korát élő egyház helyzetét az is, hogy kicsisége miatt rendes lelkipásztort nem kaphatván, gyakran váltakozó beszolgáló lelkészek viselték gondját. Dicséretre méltó munkát végeztek ugyan ezek az ifjú lelkipásztorok is, de természetszerűleg, mint diákoknak, főhivatásúk még nem a gyülekezeti munka volt. Első beszolgáló lelkész dr. Panyik Andor volt, akinek távozása után a következő sorrendben végezték itt ifjú Timótheusok Istennek tetsző munkájukat: Parragh Dezső 1938 október 23-tól 1939 júniusáig, Gönczy Árpád 1939 junius 11-től végzetessé vált betegségéig, ismét dr. Panyik Andor 1939 október 8-tól az év végéig, majd utána Győry Veress József 1940 április 15-ig és Parragh Dezső másodízben 1940 április hó 151 tői egyfolytában csaknem két évig. Az ő másodszori szolgálatának idejére esett 1941 julius 1-én a hívek régi álmának megvalósulása, a templom-vásárlás. A templomvétel gondolata először akkor vetődött fel, amikor a vendéglátó lutheránus gyülekezet tisztviselői 1940 végén jelezték, hogy nem képesek tovább birkózni a még mindig nagy ($25,000) be-
