Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
Dr. Kalassay Sándor: Az árvaháztól a Bethlen Otthonig
24 BETHLEN NAPTÁR lett. Mindig többen és többen jöttek a gyermekek. Volt idő, amikor 110 gyermeket gondoztunk. Az alatt a tiz év alatt, amig én vezettem az Árvaházat, 308 rendes bentlakó árvagyermeket gondoztunk az intézetben. A nyári iskolába 110 gyermek iratkozott be s volt tanítványunk. Miután az a gondolat korán felmerült a lelkűnkben, hogy nemcsak árvaházra, hanem aggmenházra is szükség van, az 1923- ik évi konvencióra azt a tervet terjesztettük elő, hogy a konvenció bízza me ga Vezér testületet a szomszédos 98 aker földből álló Melville-féle birtoknak a megvételével s határozza el azt, hogy az Árvaház fenntartására megállapított havi dijat emelje fel 10 centre. A konvenció mind a két indítványt elfogadta. A Melvilleféle farmot a felszereléssel ás az évi terméssel együtt 1923 október 18-án vásároltuk meg 25 ezer dollárért. A farmi épületek, különösen a régi ház rendbehozása, felszerelése után az aggmenházat 1924 julius 4-én szenteltük fel. Miután azonban több volt a gyermek s csak néhány öreg jelentkezett, az itt lévő épületben is gyermekek laktak egész 1931-ig, amikor az aggmenház valóban elkezdte működését s a gondozottak a farmi épületekben helyeztettek el. A jövőbe néző ember sok tervvel foglalkozik. Némelyik terv sikerül, némely pedig nem. Az én lelkemben a gondolat égett, hogy a legjobb amerikai intézetek mintájára bevezessük a “cottage” rendszert. Ezért a közelben levő lakó-házakat összevásároltuk. Sajnos, ezt a tervet csak részben tudtuk megvalósítani akkor, amikor a “Baby Home”-ot beállítottuk. Nem sikerült az a tervem sem, hogy az érdemes és rátermett fiú gyermekeknek ipari kiképzést adjak. A leányokkal másként történt. Sok leány nagyon szépen megtanult kézimunkázni, horgolni és többen a háztartásban, főzésben szereztek jártasságot. Természetes, hogy nem hanyagoltuk el a kiváló szellemi képességű fiuknak és leányoknak a kiképeztetését sem. A gondozásom alatt felnevelkedett fiuk közül kettő lett lelkész, egy leány diakonissza s mások más helyeken igyekeztek betölteni hivatásukat. Az a munka, amelyet őszülő fejjel, de erős akarattal Isten elhívásának engedve magamra vállaltam, nagyon nehéz volt. Kezdetben semmink se volt, csak népünknek a segítő szeretete és Isten kegyelme. Sokan sokszor megkörnyékeztek azzal a gondolattal, hogy az intézetet fektessük üzleti alapra. Én azonban kitartottam amellett a véleményem mellett, hogy a jótékonyságot
