Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Paál Gyula: A lelkipásztor és a gyülekezet
90. OLDAL BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE A LELKIPÁSZTOR ÉS A GYÜLEKEZET 0 Irta: Paál Gyula, lelkész "Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkivántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák.” I. Kor. 4:1, 2. "Fogadjatok be minket.... Nagy az én bizodalmám hozzátok.” II. Kor. 7. 2. AMIKOR egyhangúlag megválasztottak a homesteadi magyar református egyház lelkipásztorának, az uj lelkész és a gyülekezet között egy “szövetség” jött létre. Emberi síkon ez a szövetség "cselekedeti”, kölcsönös megállapodás. A lelkipásztor szolgálatait a gyülekezet anyagilag javadalmazza, mert a Biblia szerint "méltó a munkás a maga jutalmára”. De ne felejtsék el testvéreim, hogy ez a “cselekedeti szövetség” csak akkor lesz harmonikus, kölcsönösen építő kapcsolattá, ha a lelkész és gyülekezet folytonosan fenntartja a “kegyelmi szövetséget” Istennel a Krisztus Jézusban. Jaj annak a gyülekezetnek, jaj annak a lelkésznek, ahol a munka és a kötelesség szövetsége nem lesz lelki összeolvadás a Krisztus szerelmében ... A hivő és szerető lelkipásztor építheti a nyájat, de ha nincs “jó pásztor”, szétszaladnak a juhok. Azonban ez áll megfordítva is: a keménylelkü, csökönyös, közömbös gyülekezet fokozatosan élő-halottá silányithatja lelkipásztorát. Az igehirdető feladata szövétnek-szaggatás, fáklya-hordozás, de kiég a lelkipásztor lelke és füstölgő kanóccá lesz, ha rokonszivekben nem gyulnak fel az éledő hit biztató lángjai... Szerető szívvel és lángoló lélékkel jöttem hozzátok, homesteadi református testvérek: “a Lelket meg ne oltsátok . . .” Ne felejtsétek el Pál apostol szavait: “Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait”. Ez a református lelkész tekintélyének alapja s egyúttal ez centrális, központi feladata. A huszadik század elvilágiasodott Egyházának az a tragikuma, legnagyobb baja, hogy a lelkipásztorokban nem az “Isten titkainak sáfárait” látta első sorban. A lelkésznek ügyes business-emberré kellett lennie, társadalmi szórakoztatóvá, piknik- és mulatságrendezővé, adminisztrátorrá, munkaközvetitővé;szolgálataiban a papi elem dominált, a prófétai, bátran hitvalló elem lassankint teljesen háttérbe szorult. Mi, lelkipásztorok, is sokszor elfelejtettük a prófétai intést: “Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő”. Az Egyház és a pap a kultúra és civilizáció mindenese (jack at-all-trades, master of none) lett és elveszítette Krisztus-központi hivatás-érzetét. Valljátok-é, homesteadi református testvérek, hogy lelkészetek elsősorban az “Isten titkainak sáfára?” Ha igen, akkor már is a legfontosabb kérdésben, a lelkipásztor feladatai
