Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Szabó László költő-papunk

72. OLDAL

BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

négy pályadijat nyert. Megszerette a temperamentumos, harcias ifjút, mert az akkori egyházpolitikai csatározások idején neki éppen ilyen segítségre volt szüksége. így Szabó László szivet próbált cserélni, amikor hazát cserélt és kijött Amerikába. Philadelphiában, Pocahontason, Trentonban, New Yorkon, Bridgeporton, Lynchen, Passaicon, Wallingfordon, Garyben (W. Va.) és környékén, majd New Brunswickon szolgált utazó-lelkészi minőségben, azután So. Riveren, ahol hat éven át volt rendes lelkész. Onnan Franklinoe ment át, ahol 12 éven át élt boldog nyugalomban. Ez az egyház akkor az episzkopális kapcsolathoz tartozott és megnyerte püspökeinek osztatlan szeretetét. Ekkor érte az a kitüntetés, hogy a pataki kollégium 400 éves jubileumára irt óda-pályázattal megnyerte az első dijat és azt Patakon — a kormányzó részére felállított trónszék előtt — 1931 október 6-án

Női munkások a konyhában

személyesen szavalta el. Ugyanabban az évben, október hó 25-én Nagykőrösön az Arany Társaság diszülésén tartotta meg székfoglalóját, amely tisztes társaság “Hun Király' cimü eposzáért tagjává választotta és attól megbízatást kapott a nagy mü befejezésére. Ennek eleget is tett és “Csaba Királyfi” címen dolgozatát kéziratban haza vitte, a Társaság előtt bemutatta s azt nagy tetszéssel fogadták. Vele együtt tartották székfoglalójukat dr. Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár és József Ferenc főherceg is. Ez utóbbi költeményének egy dedikált példányával ajándékozta meg és a banketten így emlékezett meg róla: “Mit féltjük mi ezt a drága magyar fajt, mikor lantosaink nekünk hosszú évek bujdosása után is ily gyönyörű nyelven énekelnek még idegenben is, mint a mi Szabó László barátunk”.

Amíg otthon koszorústól kapta a babért, Amerikába visszatérve, keserves csalódás érte. Külső befolyások hatása alatt zavar támadt franklini gyülekezetében és a harc oda fejlődött, hogy per lett belőle és a világi bíróság elé került. Szabó László győztesen került ki a küzdelemből. A csalódások közepette a Múzsánál talált vigasztalást. Néha eldobta magától a lantot, de belső ösztönére hallgatva, kénytelen volt azt újra elővenni.

Harminc évvel ezelőtt, 1914-ben

jelent meg első verses-kötete “Csillárok a sülyedő hajón” címen