Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
A Presbyterian Church in the U.S. fenhatósága alatt levő magyar egyházak
BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 273. OLDAL tóttá a gyülekezetét, hogy templomát modern módon átalakítsa és kulturépületet emeljen. A nagy munkát sikerrel elvégezték. Vasárnaponként két nyelven zeng az Ige: magyarul az idősebb generációnak, angolul az ifjaknak, hogy megértsék azokat a szent célokat, amikért a magyar apák és anyák nagy áldozatokat hoztak. A két gyülekezet a legbensőbb egyetértésben szolgálja a hit és erkölcsi életet és együtt járul az Ur aßztalához. Ilyen kettős nagy gyülekezetnek a gondozása nem könnyű feladat és hogy Csutoros István lelkész és mindenben hűséges segítséget nyújtó neje olyan sikerrel tudják elvégezni a rájuk váró nehéz munkát, annak titka az, hogy a gyülekezet mindenben odaadó segítséget nyújt. Pedig Csutoros István lelkész más munkát is végez. Vasárnaponként rádió-istentiszteleteket tart magyar nyelven főképpen azoknak, akik a templomoktól el vannak zárva, vagy betegek. Rádiószolgálata sok fáradságot és gondot jelent, de szívesen végzi ezt a munkát is, mert tudja, hogy ezzel a hitéletet erősiti, másfelől ott állnak mellette barátai, akik adományaikkal lehetővé teszik az üzleti hirdetéseket teljesen mellőző és tisztán az Ige szolgálatában álló magyar rádióistentiszteletet. Az elismerő és köszönő levelek százai bizonyítják, hogy ilyen természetű munkája áldott és az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyházközsége is állandóan erősödjék. A láthatatlan templom a láthatót szilárdítja. Angolra lefordítva nemsokára megjelennek rádióbeszédei, amelyeket majd magyar kiadásban is olvashatunk. A gyülekezet méltó dicsekedését képezik a kiválóan beszervezett és betanított énekkarok, melyeket a lelkészné oktat. Az ifjúsági énekkar több meghívást kapott amerikai gyülekezetektől és nagy sikereket aratott. Az ének-tanitás nem szorítkozik tisztán énekekre, hanem azt a célt szolgálja, hogy ami szép és nemes, az emberi hang utján Isten dicsőségét öregbítse. Az egyház a gyermekek részére nyaralás végett “Kossuth Camp-”et létesített, mely a háborús helyzet miatt a múlt nyáron szünetelt ugyan, de a nyári iskolában hat héten át a magyar erkölcsre tanították a gyermekeket, hogy magyar nyelvismeretük bővüljön és szivüket, elméjüket nemesítsék. Minden héten egy napon magyar tanításra gyűlnek össze a gyermekek, hol közösen tanulják a magyar ábécét, továbbá a magyar imákat és zsoltárokat. A modern templomban a régi ablakokkal a hívek nem voltak megelégedve és díszes, színes ablakok beállítására vállalkoztak. Egy ablak költsége száz dollárt tett ki és mind a kilencet megvásárolták közadakozás utján. Az egyház fejlesztése terén nagy szolgálatot végzett a Templomsegélyző Nőegylet. Ez a testület kérő szóra nem várva, mindig elölj ár akkor, amikor áldozathozatalról van szó. Nem keresik a dicsérő szót, az emberi tömjénezést, mert jelszavuk ez: “Ne tudja a te balkezed, mit csinál a jobbkezed”. A gyülekezet azonban tudja és érzi, hogy milyen áldott az a jobbkéz! Ezért Istennek tetsző, keresztyéni és áldott a Nőegylet munkája. Többek között a nők érdeme, hogy az árvaházra a gyülekezet a múlt tavaszon 175 dollárt adott és értékes ruhaneműt adományozott.
