Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Kováchy Miklós György 1884-1944

BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 211. OLDAL jött ki Amerikába, hol György fia már 17 éves korában a clevelandi Woodland-bankhoz, a magyarok bankjához került. Mint egyszerű kül­­döncfiu kezdte e pénzintézetnél pályáját, havi 10 dolláros fizetéssel, — és mint a 300 millió dolláros igazgatója vé­gezte, amikor 1933-ban ezt a hatalmas ban­kot bezárták. A likvidáló cég alkalmazásá­ban dolgozott haláláig, mely május hó 10-én következett be. Állandó tevékeny részt vett az amerikai magyar közéletben. Pénztárnoka, majd elnö­ke volt az Amerikai Magyar Szövetségnek, úgyszintén a Clevelandi Egyesült Magyar Egyleteknek. Utóbbinak később tiszteletbeli elnöke volt. Éveken át tisztviselője volt a Clevelandi Önképzőkörnek, valamint a Ma­gyar Ifjúsági Egyletnek. A Citizens League és a Kiwanis Club igazgatója, a Buckeye Road Businessmen Association elnöke. Ré­gebben a Tóparti Magyar Egyházmegyének, később a Northeast Ohio Egyházkerületnek végrehajtó bizottsági tagja. A “Szabadság” magyar napilap-vállalatnak igazgatója és tanácsadója éveken át. A Reformá­tus Egyesület Vezértestületének egy emberöltőn keresztül állandóan tagja, majd igazgatója volt. A Cleveland Fairview Park-kórház, vala­mint a városi könyvtár igazgató-tanácsának tagja. Az Első Magyar Református Egyházközségnek 35 éven keresztül tisztviselője, több mint húsz év óta állandó főgondnoka. Ott volt mindenütt, ahol valami fontos magyar esemény történt; Clevelandban a Kossuth Lajos, Budapesten a Washington György szobrainak leleplezésén; gróf Apponyi Albert new yorki fogadtatásán; Buffaloban a nemzetgyűlésen és mindenütt a fontosabb alkalmakon. 1925-ben másfél óráig fogadta Horthy Miklós kormányzó gödöllői pa­lotájában. 1928-ban megint Magyarországon járt a Református Egye­sület zarándokcsapatával. Temetése május 13-án a clevelandi magyarság nagy részvéte mel­lett ment végbe. Szülei mellett most már ott pihen elsőszülött fiuk porrá válandó része is, Cleveland város legszebb temetőjében. A,kedves otthonból pedig örökre eltávozott annak építő gazdája. De reá nézve jobb otthon­ba tért: örökös hazába. Hazament. Valamennyien igy köszöntünk el is tőle: a viszontlátásra, kedves Györgyünk! (Ref. Lapja) Kováchy Miklós György ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom