Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Dr. Takaró Géza: Lelkészi naplómból…

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

207. OLDAL

LILIOM ÉS RÓZSA

Abban az országban, amelynek királyi udvarába Kukoricza János is eljutott, élt egyszer egy család. Nemzedékről-nemzedékre ugyanazt a foglalkozást űzték: virágkertészek voltak. Évről-évre szebbet álmodtak, de az áldott föld mindig túltett rajtuk, mikor eljött a tavasz. A nagyvilág mit se tudott róluk. Élték a maguk egyszerű falusi életét, távol a lármás világtól.

Egyszer aztán országos szenzáció központjába került a kis francia család. Abban a korban, amikor könnyebb volt "az ifjaknak látásokat látni”, az egyik Soubirou leánykának csodás viziója volt. A vének, akik már nem tudtak álmokat álmodni, hiába akarták a dolgot kibeszélni a leányka fejéből, az nem volt engedetlen a mennyei látásnak. Gúny, kételkedés, üldözés, testi-lelki gyötrelmek minden poklain keresztül haláláig hü maradt a látáshoz. És a francia barlangok feletti fülke, amelyben a Soubirou-család 14 éves tagja, Bernadette előtt látásban megjelent a Szüzanya 1859-ben, világhírű bucsujáróhellyé lett. Neve Lourdes. A “látás” győzött a látáson, a vallásos buzgalom győzött az élet realitásain. Az egyszerű falusi kislányt, akit egykor üldözött, szentté avatta az egyház.

Végül egy modern iró, aki maga is meglátogatta azt a helyet, “best seller”-t csinált a vallásos romantikának ebből a ritka esetéből, amellyel milliókat bűvöletbe ejtett ebben a mi véres valóságoktól menekülni vágyó korunkban. Hollywood pedig meghatóan szép mozgóképben elevenítette meg a dráma hősét, Soubirou Bernadettet.

Eddig van a liliom története.

New yorki egyházunkból nemcsak másfélszáz fiú, de sok leány is “elment katonának”. Fizetett egyházi munkásunkat pedig az orvos parancsolta hosszabb pihenésre. Közeledett az őszi munka. Alig. hogy alkalmaztunk valakit, gazdagabb egyházak hamar elvitték tőlünk.

Végre a Biblical Seminary-hoz fordultunk, melybe nagy messzeségből jönnek tanulni. (Esther, az indiai leány is, aki templomunkban esküdött, itt tanult.) Ajánlottak egy college tanárnőt, aki “sabbatical” esztendejét itt tölti a városban s órákat hallgat több főiskolán. Az ország túlsó széléről jött, Portland, Oregonból.

Idegen hangzású nevét hallva, kérdezősködni kezdtem származása után.

— Édesapám francia volt. Római katholikus papnak készült és szerzetrendbe vonult. Nyolc nyelven beszélt és nagy olvasottságú fiatal ember lévén, lassan kiábrándult abból a keresztyénségből. Kilépett. Aztán áttért protestáns egyházba. Később megházasodott. Angol nőt vett feleségül. 1900-ban kivándorolt Amerikába. Az egyetlen tagja annak a régi francia családnak, amely elhagyta hazáját és ősi katholikus hitét. Amerikai polgár lett. Hasonló nevű