Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Krizsik Alajos: A halottak nem beszélnek

148. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE csúnya életüket. Elmerül a por ba, honnan vétetett. Összekeve­redik más testek poraival, s igy kialakul a temetők birodalma, a megszűnt földi élet után, az igazság, az örökkévalóság, az örök lét kezdete. “Mert meghaltatok, és a ti éle­tetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megje­len,, akkor majd ti is, ő vele együtt, megjelentek dicsőség­ben. öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátlanságot, bujaságot, ami bálványimádás.” Koloss 3. 3,4,5. A halottak nem beszélnek, de a porszemek igen. “Mert minde­nek élnek ő néki.” Luk. 20. 38. A temetők csendes birodalmá­ban a porszemek megszólalnak és elmondják egymásnak földi pályafutásukat. A halottak biro­dalma, a megtisztult ember éle­te. Itt senkisem vádolja ember­társát. Itt senkisem akar mások­nak ártani. Itt senkisem akar másoknak jótanácsokat adni, vagy másokat tanítani. Itt senki sem akar ítélkezni. Itt mindenki önmagáról beszél. Itt mindenki önmagát vádolja, a maga hibái­ról, a maga gonoszságairól be­szél igaz bünbánattal. Itt nincs már semmi félelem, rabszolga érzés, szégyen, álszemérem. Itt a tiszta igazság hatja át az em­bereket. Itt az emberek olyanok­ká lettek, amilyeneknek kellene legyenek földi életükben, hogy méltók legyenek ama 'világ el­nyerésére. A király porai a koldus asz­­szony poraival keverednek ösz­­sze. Zsarnok voltam, mondja a király, igazságtalan és kegyet­len, gonosz és felfuvalkodott, alattvalóim jólétével nem törőd­tem, jogaitól megfosztottam, bű­nös és erkölcstelen életet éltem, csaló és gyilkos voltam. A kol­dusasszony pora is megszólal: én koldus voltam, de nem annak születtem, azzá csak rossz em­beri természetem által lettem. A biró pora sem várat magára so­káig, ő is megszólal: igazságta­lanul ítélkeztem csúnya anyagi eszközökért és ezzel sok szenve­dést és fájdalmat okoztam. A pap is beszél: szentnek akartam magam feltüntetni, pedig na­gyon is bűnös voltam. Az áhita­­tos hivő porai igy beszélnek: templomba járó voltam hiúság­ból, kegyes életet fogadtam, de a kísértetnek ellenállni nem tud­tam, a bűn rabja lettem. A diplo­mata igy folytatja: hazámat go­noszul szolgáltam, polgártársai­mat, akiknek bizalmából magas­ra emelkedtem, hazugságaimmal félre vezettem és ebből kifolyó­lag nagy háborúkat idéztem fel, ami sok szegény ifjú életébe és szenvedésébe került. Kereskedő voltam, hamis mértékkel mér­tem, hamisított árut árultam dupla árban, és igy tovább; az ügyvéd, az orvos, a végrehajtó, a rendőr, a szolgabiró, a politi-Szcrezzcn uj tagot az Amerikai Magyar Református Egyesület részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom