Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Eric A. Boerner: Forces Of Far Greater Power
138. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945JK ESZTENDŐRE véghezviteléhez. E borzasztó kényszerűség alatt a lelkész több időt fordít az üzletemberek látogatására, akiktől ingyenes sorsolási dijakat kell kérnie, mint amennyit az egyháztagoknak, vagy nem-egyháztagoknak a meglátogatására kellene fordítania, éppen az egyházközség érdekében. A világi dolgok kényszerítése alatt a lelkész több időt tölt el a bazárok és bankettek előkészítésére, mint prédikációinak megírására, vagy az Urasztalához való készülődésre. —• Embereket NEM lehet megnyerni a lelkieknek anyagiak által! A lelkiekben való gyarapodás csakis a krisztusi munkák véghezvitelében találhatók meg. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy bazárok-bankettek által odahozzuk a nem-tagokat és ilyen alkalmakkor meginvitáljuk őket az egyházi munka elvégzésére. De kérdezem: lehet-e ilyenkor Isten Országának felépítéséről tárgyalni? Szerintem sem az idő, sem a hely nem alkalmas ilyen hitterjesztő munkára. Mindezek alapján részemről a következő okokból ajánlom az igazi önkéntes adakozást: (1) Bibliai. Sem az ó-testamentumban, sem az újban nem találhatunk mást, mint önkéntes adakozást. Jehova népe, az apostolok és evangélisták másféle adakozást nem ismertek. (2) Az önkéntes adakozás felszabadítja népünket a jegy-árusitás, sorsolás, stb. gondjai alól és igy több időt fordíthatnak nemesebb munkára. S a magasabb célok szolgálatában, az igazi sáfárkodásban jobban megnyeri a nem-tagok tiszteletét, s ha igy nagyobb becsületet szereznek az egyház tagjai, nemcsak a maguk nevét teszik tisztábbá és szebbé, hanem egyházuknak a helyzetét is sokkal előnyösebbé. (3) Az önkéntes adakozás az adakozó figyelmét teljesen Isten munkájára irányítja. Az ilyen adakozásnál mindenki nyer! — de nem paplanokat, gáz-kályhákat, pénzdarabokat, amik elkopnak, megrozsdásodnak és elvesznek, — hanem nyer itt a földön tisztább szivet-lelket, a mennyországban pedig az örökélet ékes koronáját, — amik mind megmaradnak az idők végezetéig! (4) Az ilyen adakozásban az EGÉSZ adomány az Isten dicsőségét szolgálja. S ahol az áldozatunk, ott a mi szivünk is! Ha áldozatunk EGÉSZÉBEN szolgálja egyházunkat, akkor szivünk is egészében szolgálja annak céljait. Az az egyén nem hü sáfár, aki a banket-asztalnál lefizetett dollárért óhajtja úgy testét, mint lelkét kielégíteni! A fentiekre az olvasók többsége (sajnos) ezt mondja: Mindez igen jól hangzik és teljesen megfelel a keresztyéni elveknek, DE nálunk ez lehetetlen! Pedig mindaddig nincs joguk azt mondani, hogy “lehetetlen”, amig meg nem próbálták az önkéntes adakozást. Columbus. O. Sziártó István
