Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Dr. Vincze Károly: Az Uriszentvacsora énekeinkben

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

131. OLDAL

Az Ő megtöretett teste,

Mellyel váltságunk kereste:

Lelkünk máskor is táplálja,

A bűnért meg ne utálja.

213:5

Oltárodnál, akik megjelennek És szent igédet örömmel hallgatják.

Házad javaival híven élnek,

Könyörgésüket hittel bemutatják:

Azokra Lelked néz kegyelemmel S szükségükben lészen segedelemmel.

145:3

11. Hogy mindez nem könnyű, azt tudja énekeskönyvünk. Megszólalnak tehát énekeinkben a segedelem-kérés mélységes hangjai is.

Fogjad azért kezünket S magad vezérelj minket;

Mert a te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet. 209:8

Óh, Jézus, gyönge hitünket neveljed,

Te magad lelkünket az égre emeljed.

210:2

Kérünk, Uram, adj kegyelmet

És nyújts nékünk segedelmet,

Hogy Jézusunkat szeressük

És ötét végig kövessük.

*

Segítsd gyarló tehetségünk:

Véle kötött szövetségünk,

Hogy szent és állandó legyen,

Mígnem lelkünk hozzá megyen.

213:4-6

12. Mélységesen szép vonása urvacsorai énekeinknek még az is, hogy a Krisztushoz kapcsolódó kegyesség ezekben szólal meg a legmegkapóbban. Nem csoda, hiszen már maga az Ur asztalához odajárulás hitvallástétel arról, hogy Jézust szeretjük, Őt kívánjuk, Neki engedelmeskedünk.

Áldott Jézus, lelkünk imád,

Szeretettel gondolunk rád,

Hisz először te szerettél,

Amikor Megváltónk lettél. 214:3