Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Dr. Vincze Károly: Az Uriszentvacsora énekeinkben
BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 129. OLDAL De a színes képmutatók, Bűnt vetők, gonoszt aratók, Innen távol menjenek! A megtérhetetlen szivek, E jóval ne éljenek! Ti álnokságnak fiai, Fussatok el, mert javai Az Urnák nem tiétek! Ha itt éltek méltatlanul, A harag csalhatatlanul Rátok száll, elhigyjétek! 137:3-4 S. Ennek megfelelően hirdetik énekeink, hogy a szent vacsorával nem elég csak kellőképpen élni,hanem vele kell azzal járni a hálaadásból fakadó szent életnek, az Ur Krisztussal való életközösségnek is. ■ De mit ér csupán enni, E szent vacsorát venni, Ha Lélek szerint nem élünk S bűnt elkövetni nem félünk? Ha meghaltunk Ur Jézussal, Nem illik már vétkeznünk: Feltámadván Ur Krisztussal, Le kell a bűnt vetkeznünk. Mint mennyei lakosok. Legyünk tiszták, okosok, Mint testének s vendégének Szükséges lennünk szenteknek. 205:10 Mit adjunk, égi királyunk, Hogy ily jó voltál irántunk? Szivünket neked adjuk át, Végy auoan örök lakozást. 214:4 Szent törvényed fáklyája Világoljon pályánkra! Mert e földi utón, tudjuk, el nem téved, Ki híven követ téged. 209:7 9. A hálaadásnak egyik szerves része a testvéri szeretet gyakorlása is. A hitben erősítés mellett ezen a réven is nagy szilárditója a szent vacsora a gyülekezeteknek.
