Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Ujfalussy Gábor: Hazai szemmel
104. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE még nem jelentkezett, dacára, hogy a behajózás már megtörtént. Örömmel látom, hogy lakásom a szabadba néző ablakokkal, tágas 4 ágyas kabin, mellyel valóban meg lehetek elégedve, tekintve, hogy eme ideiglenes lakóhelyem nem sziklára, de mégcsak nem is homokra, hanem egyszerűen sózvizre épült, melyet a szelek és viharok sokkal hatásosabban támadnak, mint magát a mélyen lenézett bibliai homokot. “Atlanti-Óceán Szálló'-beli lakásommal megelégedve, igyekszem megtalálni a feljáratot a fedélzetre. Kellemes biztonságérzéssel szemlélem a magasból az indulás előkészületeit. Felsorakoznak az apró vontató gőzösök s elől, hátul, oldalt kötelekkel befonják magukat a hajóóriásba. Az addig csak hangosfilmekből ismert hajósziréna vészes és süketítő bömböléssel jelzi, hogy nemsokára . ,, A daruk most a feljáróhidakat emelik el könnyedén a feljárótól, a tartóköteleket eloldozzák és lassan felcsavarják, egy-egy kötelet 8-10 ember tart, mig fel nem húzódnak „s a kis vontatók nevetségesen sürü füstöt okádva, dicséretreméltó igyekezetét fejtenek ki a gőzös megmozditása érdekében. Miközben alig észrevehető mozgással távolodunk a parttól, lent és fent egyaránt nagy integetés, sirás és a szokásos szívfacsaró bucsupercek telnek. Ki tudná, hogy az egyes utasok és a hátra maradók életében minő fordulatokat jelent egy ilyen hajóindulás. Egy darabig még látni a partokat, amint üde, tavaszi zöldjükkel lassan elmaradoznak, a kikötőben horgonyzó hajók s a meredező daruk még látszanak, aztán már csak a széles folyam-torkolat világitó tornyai és útmutató bólyái jelentenek szilárd pontot. Déli 12 órára egészen eltűnik a föld s kint vagyunk a La Manche csatorna feletti még széles északi tengerrészen. Gong-jelzés hiv az ebédhez s lévén ez újabb alkalom várható kellemességek megtapasztalására, otthagyom a fedélzetet. A lejárónál állandó étkezésre jogosító jegyeket kapunk s némi keresgélés után lent vagyunk a tágas, tiszta, virágokkal díszített ebédlőteremben. Sürgés-forgással mindenki helyét keresi s mire a terem megtelik, a sokféle emberből álló tarka társaság az elegáns környezetben egy jóminőségü étterem jólnevelt közönségének tűnik. Az asztalokon, melyek mindegyike négy ember számára van megtérítve, a legfinomabb lenvászon asztalnemű, selymesen kellemes fogásu s minden asztalkendő számára egy csinos, keményített vászon-tasak található a terítékek mellett. Tányérokon, evőeszközökön a hajóstársaság mindenütt látható, csinos, világoskék horgony-jelvénye, diszkrét csíkozással. Legalább három-rend evőeszköz mindenkinek. Egy pincér 4 asztalt szolgál fel és a modora egyenesen szeretetreméltó. Lesi az ember kívánságait. — A napi öt
