Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Ujlaki Ferenc: Jer közelebb hozzám
100. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE kettőnek, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát ... Jaj pedig az egyedülvalónak . . . Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak és a hármas kötél nem hamar szakad”. Prédikátor 4:9-12. A Református Egyesületben közelebb jöttünk egymáshoz. Ez az egyetlen közösségünk, ahol testvéri közösségben egyek, testvérek vagyunk. Az emberi szív a másik szív után kiált: “Jer hozzám közelebb!” Ez az emberi szív kiáltása Isten után. “Óh, vajha megszakasztanád egeidet és alászállanál!” így sóhajt az ember Isten után: Jöjj közelebb, Istenem, édes Atyám, hisz’ gyermeked vagyok én! Isten és testvéri közösség! Ennek hordozója a mi Református Egyesületünk! Ez a célja, élete. Ez biztosit Egyesületünknek egyedülálló helyet a mi amerikai magyar életünkben. Isten és testvéri közösség zászlajának hordozása nemcsak kötelességem, de boldog örömmel vett élethivatásom. Azzal a szent elhatározással fogok dolgozni, gyülekezeteinkben, magyar testvéreim között szertejárni, hogy minden szívhez eljuttassam az üzenetet: Jöjj közelebb, hisz testvérek vagyunk mi! Jöjj Istenhez, hisz édes Atyád Ő, te pedig gyermeke vagy. Egy célom, egy vágyam van: Református Egyesületünket olyan otthonná tenni, melyben istenbe vetett hitben, édes testvéri közösségben boldog otthonra találunk. Szeretettel kérlek téged is: jöjj, áldozzuk oda magunkat a legnemesebb cél, az Isten- és emberszeretet munkálására. Az áldozathozatal sokszor könnyel, fájdalommal jár. De van örömteljes szolgálat, áldozathozatal is. Boldog örömmel hoz áldozatot az édesapa, édesanya gyermekéért, a házastárs házastársért, barát barátjáért. Van áldozat, melyre szent odaszántsággal mondjuk: “Az életem sem drága, csak elvégezhessem a munkát, melyet Isten bízott reám!” Ezzel az örömteljes odaszántsággal menjünk együtt és ebben a szomorú, testvériséget, Istent megcsufoló időben építsük tovább, tegyük még több áldástnyujtóvá Református Egyesületünket. Mind a két hazánk becsülete, szeretteink nyugalma, saját életünk békessége, és mindenekfelett Isten kéri, kötelességünkké teszi: jöjjünk közelebb egymáshoz, jöjjön el minden amerikai magyar református a Református Egyesületbe, hisz testvérek vagyunk. Együtt, egymást segítve, megbecsülve úgy munkálkodjunk, hogy Istenünk örömét találhassa bennünk és igy szólhasson rólunk, Református Egyesületünkben egymás kezét megfogott testvérekről: “Ezek az én szerelmes gyermekeim, akikben én gyönyörködöm!” Dr Újlaki Ferenc, elnök
