Bethlen Naptár, 1944 (Ligonier)
Az Evangelical and Reformed Church amerikai synodjaihoz tartozó gyülekezetek
108 BETHLEN NAPTÁR bált és hűséges tagja: id. Varga László lett, akit Frerd Stange algondnok, György Ferenc pénztáros, Varrga Victor jjegyző és Székely Ernő és Molnár Imre számvizsgálók támogatnak nagy .és felelősségteljes munkájókban. Pallagi Károly, Puskás Kálmán, ifj. Varga László, Weiler György, Révész Istvánná és Bartók Istvánná egészitik ki az egyháztanácsot. Az elmúlt évben is gondot viseltünk egyházunk kicsinositására. Festettük az oltárt, az előcsarnokokat és a famunkálatokat, több mint 500 dollár költséggel és amig e sorokat nyomtatják, folyik az iskolaterem nagyságához mérten, nem is olyan kis dolog. Mindezen munkákat kifizettük, részben Nőegyletünk támogatásából. Utóbbi egyházalakulatunk ez év folyamán hatalmasan megnőtt. Tagjainak lelkesedése, munkabírása és szorgalma példás. Egynéhány alkalommal csakis ezen fényes tulajdonságok segítségével voltunk képesek tulajdonképen erőnket felülmúló feladatokét elvégezni. Felemlítjük itt tavaszi bazárunkat, a zászlófelavatási ünnepély bankettjét, amelyen többszáz ember vett részt és piknikünket, melyet a szokásos aratási ünnepély helyett tartrottunk. Sajnálattal mondottunk le az oly szépen bevált aratási ünnepély megtartásáról, de a közlekedési viszonyok, a benzin adagolás és más háborús alkalmatlanság lehetetlenné tette annak megrendezését. Most, amikor fiatalságunk elment, annak munkáját is a legnagyobb részben Nőegyletünk végezte el társadalmi összejöveteleinken és hogy mindez nemcsak fényes morális, hanem anyagi eredményt is hozott, a legékesebben beszélő tanujele Nőegyletünk kiváló munkájának. A vezetőség ebben az évben a következő volt: Özv. Pallagi Ignácné, elnök; Révész Istvánná, alelnök; Pallagi Károlyné, pénztáros, Dudás Károrlyné, jegyző; id. Varga Lászlóné és Wank Gyuláné, ellenőrök. Lehetetlenség helyszűke miatt egyéneket megemlíteni, de az itt közölt kép ábrázolja e derék keresztyén nőket, kiket az Ur Isten áldjon meg hűséges munkájukért. Mint minden egyházunkban, úgy nálunk is a fiatalsági munka szenvedett legtöbbet a háborús viszonyok alatt. Hogy ennek dacárra fiatal leányaink tovább munkálkodtak egyházunk érdekében, csak dicséretükre szól. Szeretném itt felemlíteni két rendkívül derék leány: Sando Margit és Weiler Helen nevét, akik lankadatlan buzgalommal és fáradhatatlanul dolgoztak az egész év alatt. Utóbbi urleány az angol istentiszteletek alkalmával szolgáltatja az orgonazenét is. Anyaszentegyházunk iránti kötelességünknek e sorok írásáig még nem tettünk teljesen eleget, de reméljük, hogy ebben az esztendőben is elérjük célunkat, t. i. hogy 100 százalékban fizetjük be az Apportionment összeget. Október hónapban tartottuk meg Árvaházi Vasárnapunkat, végül egyházunk közönsége nagyon bőkezűen adakozott az itteni Vörös Kereszt részére vett ambulance érdekében. A legutolsó naptár megjelenése óta fájdalmas veszteség is érte egyházunkat, Tuza György, Bodi László és Keresik György halálával. Fogadja a Mindenható őket mennyei birodalmába. Katnagyermekeink eltávozása miatt erősen lecsökkentett létszámmal, de Istenbe vetett törhtetlen hittel nézünk elébe az uj esztendőnek, remélve, hogy a Mindenható végre megkönyörül az emberiségen és meg adja a várva-várt boldog béke korszakát.
