Bethlen Naptár, 1944 (Ligonier)

Az Evangelical and Reformed Church amerikai synodjaihoz tartozó gyülekezetek

BETHLEN NAPTÁR 103 A Daylon, Ohioi Magyar Ev. Ref. Egyház Húsz évi hűséges szolgálat után Azary János lelkész lemondott ál­lásáról és 1942 augusztus hó 9-én búcsút vett szeretett gyülekezetétől. A következő vasárnap, augusztus 16-án beiktatta a gyülekezet uj lel­kipásztorát, Harsányi Andort, ki csa­ládjával augusztus 20-án Daytonra költözött. Harmincnyolc évi létezése alatt Daytont most a negyedik lel­kipásztor szolgálja. Virág István, Kovács Endre, Azary János és je­lenleg Harsányi Andor. Az ezer­kilencszázas esztendőknek kezdetén, néhai Harsányi István alkalmak ad­tán istenitiszteleteket tartott a Bone­­brake Seminary kápolnájában. Ak­kor időben, Harsányi István a tif­­fini semináriumi halgatója volt. 1946-ben lesz e gyülekezetnek negyvenedik évfordulója s már is az elöljáróság azzal a gondolattal él, hogy kellőképpen történjék meg a jubilálás. A hadseregben, a leg­újabban adatok szerint, 136 fia szol­gál. Az egyház birtoka öt épületből és uj templomtelekből áll. Az uj telekre, valamikor a jövőben, uj épületek lesznek emelve, melyek templom, paróchia és “social cen­­ter”-t fognak képezni. Egyházat fenntartó tagsága 230 családbői és magánosból áll s az urvacsorázók száma 421. A gyüle­kezetnek fele része a templom negyedében lakik; másik fele szét­szórtan Daytonban. Az egyház Lo­­rántfy Zsuzsánna női egylet je, a Girls Mission Guild je és az ének­kar nagy szerepet játszik az egy­ház életében. Harsányi Andor. Los Anglese, Cal. E háborús esztendők még jobban megmutatják, hogy mennyire szük­ség van e kis Magyar Sionra % Csendes Óceán partján. Sok katona fiunk talált templomunkban enyhü­lést, hajlékainkban vendégszeretetet. Sok látogatónk is volt, akiknek egy jó része vagy itt maradt, vagy visz­­sza fog jönni ez áldott, gazdag és napsugaras Dél-Californiába. Egyházi életünk csendesen, szépen haladt előre. Uj tagokat is szép számmal nyertünk az Anyaszentegy­­ház számára, de még nagyon sok keletről jött testvérünk csak mint “vendég” jár templomunkba. Egyik legboldogabb esztendőnk lenne ez, ha nem volna háború és fiaink itt­hon lehetnének. Összes meglévő adósságunkat, mintgy négyezer dol­lárt lefizettünk. Épületeinket reno­vál tattuk, mely a befejezéskor meg haladja a kettőezer dollárt, őszi nagy bazárunk, szeszes ital nélkül is behozott ezerötszáz dollárt, amely bői a tiszta maradvány kb. 1250 dol­lár volt. Egyháztagjaink és baráta­ink nagyon szépen adakoztak, egye­sek különösen nagy adományokat, egyházunk fenntartására, közalapra, háborús nyomorgók segítésére és más jótékonyságra. Kollektálás so­hasem volt, ami befolyt, az mint heti vagy ünnepi borítékos adomány jött be. Egyházi közlapunkat min­dig száz százalékban befizetjük egyetemes egyházunk pénztárába, mert igy adományunk arányosan osztódik el széles e világon. Magyar vendéglelkészünk az idén csak egy volt: dr. Szilágyi Endre, a St. James Presbyterian Church nagytudásu magyar lelkésze San Fraciscoból. íme, dióhéjban egy év munkája kb. száz “rendes egyháztagnak,” Krisztus Urunk egy századnyi hűsé­ges katonájának. Óh, bár minden magyar itt élhetne velünk a narancs ligetek, szőlős kertek, olajkut-erdők, tiszta, modern gyárak, óriás üzletek, szemkápráztató mozi stúdiók, hatal­mas iskolák és templomok hazájá­ban, ez örök tavasszal biró Dél- Californiában. Hady Albert

Next

/
Oldalképek
Tartalom