Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Apáink hitében "egyedül Istené a dicsőség"
90 BETHLEN NAPTÁR A FÖLTÁMADOTT I Latrok között a gyászos, csonka pénteken, Hasadt kárpitja a mogorva égnek. Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa, Már messze, régen elmaradt utána. Kin és halál csak kusza, kurta álom. És élni, élni jó e szép világon. Mögötte áldott harminchárom éve, Előtte: az öröm mély messzesége. És negyven napra, hogy az égbe tartott, Úgy hívták, vonták még a földi partok. Oly idegenül tündökölt a menny még, S oly széditőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkan És fájó szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke A Genezáret kékségét kereste. II. Negyven napig még a földön maradt. Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben. Szivében érzé a szent tavaszt. A gyermekek közt játszott és mesélt, Virágát derűs homlokára fonta. Ujjongva mondta: Ó élet, te szép! Negyven napig még a földön maradt. Ragogó lelke távol ködbe látta A koponyák hegyét, az árnyakat. Egy orgona virágos hajnaltájon Oly könnyű lön a teste, mint a fény, S elszállt némán a mennybe, mint egy álom. (Hungary) Juhász Gyula
