Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Balogh József: Hangos betűk
BETHLEN NAPTAR 79 féle gyanú, tréfa, furfang alapja lett. Ha például egy szerelmes ifjú szive választottját vallomásra akarta szinte kényszeriteni, csak úgy kellett intéznie, hogy a lány megfelelő szöveget kapjon. A siker igy nem maradhatott el. Aristainetos, egy görög szerelmi novellairó irta meg ezt az esetet. A szép Akontios beleszeret a tündéri Kydippébe. Eltökéli: Kydippe vagy a halál. Szive választottját a kertben lesi meg. Kydippe szolgálója elé hirtelen alma gurul, amelybe — ez elég meglepő — Írás van karcolva. A lány kíváncsian felveszi a gyümölcsöt és átadja asszonyának. Kydippe pedig — és ez volt Akontios körmönfont terve — természetesen fennhangon olvassa az írást, mely igy szól: “Artemisre esküszöm, Akontios felesége leszek.” A novellairó megjegyzi, hogy amikor a lány odaér az olvasásban “Felesége... leszek,” elharapja az egyik szót, arca lángba borul és nem fejezi be a belőle csellel kikény szeritett esküt... Késő! “szólt a leány, meghallgatta Artemis,” mondja az iró. A szép Akontios tehát győzött, a leány övé lett. Hogy lássuk, mily óriási időbeli távolságokat hidal át a hangos olvasás szokása, haladjunk ezer esztendőt előre. 1533-ban Oláh Miklós magyar püspök levelet kapott Rotterdami Erasmustól. A levél bizalmas volt, de Erasmusnak tartania kellett tőle, hogy illetéktelen fül meghallja a közleményeket, mert magyar barátja — akarva nem akarva, — fennhangon fogja olvasni levelét. Ezért mindjárt elöljáróba ezt írja: “Arra kérlek, hogy ezt a levelet olvasd egyedül és ne bizz semmi titkot erre a futárra...” Nem azt mondja Erasmus: olvasd magadban, némán, hanem azt: menj be a szobádba, ahol egyedül lehetsz, és ahol veszélytelenül olvashatsz fennhangon is. Az ilyen bizalmas levél, aminő Erasmusé, olyan, mint valami titkot tartalmazó gramafonlemez: ha le akarjuk játszani, nem szabad mellettünk tanúnak tartózkodni .Minderről az ókornak megvolt az elmélete is: olvasás-hallás-megértés a régi elmélet szempontjából hármas egység volt. A szem, a fül és az értelem munkáját akkor még nem lehetett egymástól elválasztani vagy csak nagy nehézségek árán. Csupán a hármas egység e gondolatának alapján értjük meg szent Ágostonnak szavait: “Minden szó — hangos. Mert amikor Írásban van, nem szó, hanem szónak csupán jele (“hangjegy”). A betű látása az olvasót hirtelen a megfelelő hangra emlékezteti. Az írott betűnek tudniillik kettős hatása van: önmagát az olvasó
