Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Sándor Kálmán: Az amerikai unoka
72 BETHLEN NAPTÁR AZ AMERIKAI UNOKA Irta: Sándor Kálmán, Debrecen Ült a nagy karosszékben, őszülő, sürü szemöldöke fölött sárgás homloka két éles ráncba futott össze. Elörehajtott fején kissé félrecsuszott a hímzett házisapka, hosszuszáru pipája már régen kialudt, gépiesen szortyogtatta mégis beesett ajkai között. Szakálla deres volt, remegő, öreges kézzel simogatta és sóhajtozott. Csontkeretes fekete szemüveg árnyékolta szemeit. Előrehajtott fejjel ült és feszült várakozással fülelt ki az esőbe. Odakünn csöndesen szemelt az őszi eső, idebenn a villany-lámpa hideg sárga fénye egyenletesen virrasztóit a régi bútorok politúrján. Vak öregember, őszi estén, magányosan. Várt. Várt és morfondírozó, remegő, öreges türelmetlenséggel fűzte, füzögette a gondolatok gyöngyszemeit. — Esik az eső. Csúf őszi eső. A konyhában csörrenve motoszol az edényekkel a cseléd. Dudol. Milyen ostoba kis nótát dúdol. A vonat este nyolc órakor fut be, a nagy fali óra már a félkilencet is elütötte. Nem jönnek. Még mindig nem jönnek. Esőcseppek koppannak az ablakon. Hol maradnak ilyen sokáig? Felesége a lányuk elé ment ki a pályaudvarra. Őszi este. Ő itthonmaradt. Vak és öreg. Este nyolckor jön meg a lányuk. A pipa kialudt. Rég nem látták a lányukat. Most hazajön. Ő nem mehet ki a pályaudvarra eléje, pedig egyenesen Amerikából jön haza. Látogatóba Milwaukeeból. Milwaukee nagy város az Egyesült Államokban. Ott él az ő lányuk már tizenhat esztendeje. Rég nem látták. Most hazajön. A cseléd dudol a konyhában. Ő már nem fogja látni a lányukat soha többé. Esik az eső. Harmadik éve, hogy megvakult. Vakember. Hímzett házisapkája van. Nem látja majd a lányát. Csak megsimogatja. Eres, öreg kezeivel végigsimit majd az arcán. Hangját hallja. Az is nagy boldogság, örömökben szerénynek és mértékletesnek kell lenni. A karosszék kényelmes, a pipa jól szelei, házisapkát horgolt a felesége, a nap néha melegen süt, ha az ember nem is látja. Ő kevéssel beéri. Eleinte nagyon rossz volt. Most már megszokta. Esik az eső. Megsimogatja majd a lányát. Hangját hallja. A cseléd dudol a konyhában. Nagy a drágaság. Milyen színe lehet a tengernek, mikor esik az eső? Hátradőlt a karosszékben, házisapkáját megigazította, a szék oldalához támasztotta és nagyot sóhajtott. Ült és ábrándozott. Mit is csináljon az ember őszi estén magányosan. — Hol maradnak ilyen sokáig? A lánya biztosan ajándékot
