Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Vajna Gáborné: Mi a székely kaláka?
BETHLEN NAPTÁR 67 Én a Pallag-szőlő tetőről Nézem hosszan, szerelmesen, Bűvös tájkép dicsfénye színét Issza sugár-szomjas szemem. Tágas mezők hátára kígyóz A gyors vizű ezüst Sajó, Partján falum úgy haskol végig, Mint révben alvó nagy hajó. A templom tornya, mint az árboc, Szórja messze a sugarat, Égre törő Kálvin-hitével Magának lelkeket arat. Körülzárja a dús medencét A Bükk s a vámosi hegyek, Fent a Mátra havasba kéklő Orma tündért játszik veled. Délfelé az Alföldbe vágja Sarkantyús csizmáját a sík, Sajó, Hernád habzó dalával Tiszánk szeszélyébe hasít. A természet remekbe vésett Megáldott Éden-kertje ez, Melynek szívétől elszakadni, Nincs, kit halálra nem sebez. Rágondolok s ilyenkor rajtam Halál bús árnya átsuhan, Remegve kérek Istent, embert: Nyissátok meg hozzá útam! Nyissátok meg, hogy ráboruljak, Mert én hű gyermeke vagyok, Még akkor is keblére vágyom, Ha messzi tőle meghalok. Donora, Pa. SZABÓ LÁSZLÓ
