Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Eckhardt Tibor: Az "Új Világ"-ról
44 BETHLEN NAPTÁR AMERIKAI MAGYAR ÚTTÖRŐK AZ ELSŐ CSECSEMŐ A ssülök busán hagyták el hazájuk, ez uj földön derengett örömük. Majd életre kelt, s utitársuk íme a gyermek, gyermek, boldog ütemük. Ez uj földön született magyar lélek, még nem is ssepeg, de már diadal, áldott reménység, holnapi seb s gyönyör, ma még csak hajnal, ma még csak hajnal. Magyar csecsemő, e planéta titka, és csoda is, megérdemel töm jént, dics szót, szép szót e tarka-barka sorsban, ó tündér, őrizd e változó fényt. Ó hints mélázást kinyiló szivébe, nemes látomást, ékes jövendőt, élete minden perce legyen gerinc, s hadd értsék meg magányát, esengőt. így emlékestem az első gyermekre, kit e vidéken magyar anya szült, így izentem a múltnak, zordon korban, én késő dalos, alkonyati kiirt. AZ ELSŐ HALOTT Ember, porból vagy, por a végzeted, Terád emlékszem első magyar halott. Por s por között a lélek több pornál, nem lehet rög, ki rögön át fényt vallott. Ki is valál, kiről senki sem tud?.... Tán a Dunántúl lankái kerestek, tán szűzi mosolyt adott a Tátra, biztatva örök útra indult tested. Vagy tán az Alföld ize volt szádban, mig búcsúzhattál minden földi hontól, tán Erdély, Erdély, regényes színnel győzött meg, immár elmégy minden gondtól. S mig az uj haza csüngött távozó életed szemén s vigaszát átadta, úgy érzem, érzem, éd’s anyád nyelvén szived az élet szépségét fájlalta. Cleveland, Ohio REMÉNYI JÓZSEF
