Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Eckhardt Tibor: Az "Új Világ"-ról
40 BETHLEN NAPTAR a válságot. — Kétségtelen, hogy az az életbevágó kérdés, melyre a választ a XX. századnak kell megadnia, már nem a termelés hiányosságaival foglalkozik, hanem a széles dolgozó tömegek vásárló-erejének a biztosítására és felfokozására vonatkozik. A vagyon és jövedelem arányosabb és egyenlőbb megosztását kell biztosítani! Ez a központi feladat ma a világon. De a helyes megoldás nem veszélyeztetheti sem emberi, sem nemzeti szabadságunkat! A munkanélküli segélyek rendszere, mely az első világháború után úgy Angliában, mint az Amerikai Egyesült Államokban meghonosodott, a pillanatnyi feszültséget levezette ugyan, de fél-megoldásnak is alig mondható. Akár az egyén, akár a nemzet életében (ezt mi Európában, a nácik szomszédságában átéltük) a legelviselhetetlenebb a bizonytalanság érzete: ha nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap? A munkásság forradalmasításában oroszlánrésze volt mindenfelé a munkanélküliség rémének. Éppen a felelősségérzettel megáldott ember vállalta legkevésbbé a bizonytalan sorsot, hogy önhibáján kívül szombaton azt tudja meg, hogy hétfőn már nincs keresete és családostól, legjobb esetben, kegyelemkenyéren tengődhet. A munka nemcsak kötelessége, de joga is az embernek, melyet minden államnak törvénybe kell iktatnia s a kormányok legelső feladata: gondoskodni hasznos munkaalkalmakról a dolgozni akarók számára. Tisztességes munkás nem törődhet bele abba, hogy felesleges tagja, vagy épen kitartottja legyen annak a társadalomnak, amelynek keretében él. A munkanélküliség forradalmasít, a munkanélküli segély meg elzülleszt. Mind a kettő veszélyes társadalmi betegség, mely korunk minden nyavalyájáért felelős. Kétszeres a veszély, ha a munkanélküliség a tanult középosztályban üti fel a fejét. A nácizmus őrületét a lézengő, mindenre kész, munkanélküli német középosztály hozta a világ nyakára. Tapogatózásai ellenére, a “New-Deal”-nek az a történelmi érdeme, hogy megteremtette itt Amerikában azt az uj közszellemet, mely átérzi és együttesen vállalja a társadalmi felelősséget a dolgozó ember sorsáért. Ady Endre szavával élve, a “vér és arany” dilemmájában Amerika az ember mellé állt és le tudott mondani a nyerészkedésről. A nagy francia nemzet abba bukott bele, hogy erre az elhatározásra nem tudta magát idejében rászánni. — Roosevelt elnök még jókor cselekedett s azért nézhet nem csak ez a nép, de az egész világ most nyugodtan a jövő minden megpróbáltatása elé. Nem az egyes intézkedéseken
