Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Daróczy Sándor: Egy év a Független Amerikai Magyar Református Egyház életéből
BETHLEN NAPTAR 153 György Árpád szintén Magyarországon és Amerikában képzett és pedig alaposan képzett lelkész, akivel a keleti egyházmegye és egész közösségünk sokat nyert. A gyülekezetei rendbe hozta, a fejlődés utján elindította, a lelkészlakást és a templomot rendbeszedette, átalakíttatta s azt valóban impozáns templomi gyülekezet jelenlétében szeptember 27-én felszenteltette. GÖNCZY ÁRPÁD A változások kapcsán emlékezünk itt meg boldog emlékezetű néhai Tiszteletes és Tudós Gönczy Árpád segédlelkészünkről, aki a szó igazi értelmében vett nemes lelkét 1942 október 16-án vissza adta az ő Urának és Mesterének. Tárcái szülötte volt, a miskolci főgimnázium és a sárospataki főiskola első diákja és széniora, aki tanulmányai tovább folytatása idején a princetoni iskolában is első volt s aki több mint három évvel ezelőtt tüdővészben megbetegedett. Bár a legjobb szanatóriumokban kezeltettük, az ő esetében az orvosi tudomány és a gondos ápolás tehetetlennek bizonyult. Október 16-án, csodálatos hitét mindvégig megőrizve, elaludt. Valóban az Urban. Neki az élet Krisztus volt és a meghalás nyereség. Október 19-én kisértük ki rendelkezése szerint a földön utolsó útjára, perth amboyi temetőnkbe, hogy ott lehelyezzük a boldog feltámadás reménysége alatt ama másik áldott lelkű és boldog emlékezetű volt segédlelkészünk, néhai Tiszteletes Gulyás András hamvai mellé pihenőre. Temetésén e sorok írója hirdette az igét s az elhunyt atyai barátja, Dr. Otta A. Piper, világhírű theológus, a princetoni szeminárium professzora, aki őt mint egyik legkedvesebb tanítványát betegsége alatt minden héten meglátogatta, angol nyelvű emlékbeszédet tartott. Princetoni diáktársai is képviseltették magukat. A Magyarországi Református Egyház halottjának tekintette s koporsójára piros-fehér-zöld szinü koszorút helyeztetett. Az igazak emlékezete áldott. Ifjúsági Szövetség—Katonák. 1939-ben ifjúságunkat a Bethlen Youth Federationbe szerveztük be. Ez a szövetség nagy lelkesedéssel fogott a munkához, de fejlődését először az általános hadkötelezettség bevezetése s azután a háború kitörése megakadályozta, úgy hogy csak a váza maradt meg. Tavaly még meg lehetett tartani az országos gyűlést, 1942-ben azonban az utazási lehetőségek megszigorítása miatt is csak egyházmegyénként lehetett tartani konferenciát, a nyugati egyházmegyében októberben, a keletiben novemberben. Katonáink jelentékeny része lelkipásztorukkal a levélbeli érintkezést fenntartja ugyan, de a velők való levelezés, pontosan a nagy számuk miatt, különösen a nagyobb gyülekezetekben, hova-tovább lehetetlenné válik. A kapcsolat fenntartása érdekében gyülekezeteinkben két irányú, a legtöbb esetben kombinált, megmozdulás történt. Az egyik esetben a perth amboyi példa után a Dr. Vincze Károly uttörése nyomán az egyháztanácsok elhatározták, hogy elfogadják a Christian Reformed Church ama nemes lelkű ajánlatát, hogy utazó katonai lelkipásztoraik utján lelkigondozásban részesitettik katona fiaikat s egyben megküldetik rendszeresen címeikre a Young Calvinist cimü ifjúsági folyóiratot. A másik megmozdulás a cartereti példa után az, hogy katonafiaink időnkén a gyülekezet részéről szeretetcsomagokat kapjanak.
