Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Daróczy Sándor: Egy év a Független Amerikai Magyar Református Egyház életéből
BETHLEN NAPTAR 143 EGY ÉV A FÜGGETLEN AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉLETÉBŐL Irta: Daróczy Sándor, főesperes Az amerikai magyarság gondolkozó része már a háború első (európai) szakaszában dilemmába jutott. Abba került kettős adottságánál fogva a Független Amerikai Magyar Református Egyház is s ez a dilemma még fojtogatóbbá lett Pearl Harbor után, amikor a japán orvtámadás országunkat, az Egyesült Államokat, szintén hadviselő féllé változtatta, ösztönösen kellett éreznünk, hogy fennmaradásunk, fejlődési lehetőségünk ennek a dilemmának helyes, vagy helytelen feloldásától függ. Kettős adottságunk köztudomású. Vér szerint magyarok, hit szerint magyarreformátusok; nemzeti hovatartozandóságunkat, lelkületűnket, polgárságunkat tekintve pedig amerikaiak vagyunk. Önként, szabad választásból, meggyőződésből. Ez a kettősség háború alatti életünkben olyan magától értetődően, természetesen fonódott össze, mint az imádságra kulcsolt kéz. Az egész földgömböt felölelő küzdelem, amely azért annyira embertelenül vad, mert mint annak idején a vallásháborúknak, úgy ennek is lelki okai vannak: ezt a kettőséget szétszakitással fenyegette, aminek eredménye, ha az Ige talajáról lesiklottunk volna, az önmagunkkal való meghasonlás lett volna. Nevezetesen hazánk, az Egyesült Államok, a történelem kegyetlen játéka folytán, szembe került azzal az országgal, ahonnan származtunk. A kérdés nyers formában az volt, hogy lehetek-e én — természetesen eszmei értelemben — magyar; tényleg minden elkötelezésében magyarreformátus és magától értetődőleg amerikai, mindazzal, amit ez a fogalom magába zár? A háborúval járó idegesség természetesen türelmetlen az ilyen kettőséggel szemben s megnyugtató felelet vár annál is inkább, mert a hazafiság tógájában parádézó, de egyébként sem
