Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Böszörményi M. István: A református egység útján
102 BETHLEN NAPTÁR A REFORMÁTUS EGYSÉG UTJÁN Irta: Böszörményi M. István, Bridgeport, Conn. Őszintén megvallom, nagyon sokat gondolkoztam afelett, hogy milyen cim alatt Írjam meg cikkemet. Volt eszemben, hogy ezt a cimet adom neki: “A Református Egység Felé.” Szerény véleményem szerint azonban ez a cim nem lett volna aktuális. Nem pedig azért, mert az amerikai magyar református egység felé elindultak már azok a jószándéku egyének is, akiknek a múltban nem sikerült az egységet megteremteni, bár őszintén hivei voltak annak. A református egység felé való elindulás volt az a szép országos református gyűlés is, amit 1934 szeptember 3-án (Labor Day) tartottunk meg Clevelandban. Páratlan siker jegyében folyt le ez a gyűlés. Több száz magyar református (lelkész, presbyter, egyleti és nőegyleti delegátus) testvér jött össze erre a napra, hogy az amerikai magyar református egyházi, egyleti, társadalmi életnek és a református sajtónak egy uj, szebb és egészségesebb irányt adjon. Az országos gyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el annak a a bizottságnak a kiküldését, “amelyben az amerikai magyar reformátusság minden csoportja képviselve” volt. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy “egy éven belül vizsgálja meg a széttagoltság okait és dolgozzon ki egy részletes tervezetet az ellentétek és a mai áldatlan állapotok megszüntetésére.” Az amerikai magyar reformátusság a legnagyobb örömmel vette tudomásul, hogy az országos gyűlés teljes egyhangú lelkesedéssel, örömmel és a legnagyobb komolysággal határozta el azt, hogy e “bizotságok munkálkodása alatt legyen teljes békesség és az egyházak fennálló alkotmányai és törvényei teljes tiszteletben tartassanak.” A harci bár dókat eltemettük, a vihar lecsendesült! Mindenki úgy érezte, hogy az ég kezd kitisztulni az amerikai magyar reformátusság felett. Úgy véltük, hogy feljött a mi napunk is, melynek meleg sugara megcsókolta a hideg és egymástól elzár-
