Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-08-06 / 32. szám
Thursday, August 8, .1970 ________ BETHLEHEM HÍRADÓ__________________________ ■ . h - . 7. oldal * A “VIZESHÁTU” Irta: RUBY ERZSÉBET A barack, a szilva és alma megérett a szedés•e. Amerika déli és délnyugati államaiban sokezer íoldas gyümölcsösökben serényen folyik a szüret. Ebben a gépesített világban, különösen a gazdasági területen, a mezőgazdasági gépek kiütötték a munkások kezéből a kenyeret. A gyümölcsszedő gépet még nem találták fel, holott épppen ez a munka a legsürgő-sebb. Ha féléretten szedik le a gyümölcsöt, elveszíti izét és aromáját, ha éretten szállítják, mire a fogyasztóhoz ér, fele meg•othad. A hütött tehergépkocsik és a vasúti vadonokban szállított gyümölcs is gyorsan romlik, nihelyt kiveszik a jég közül. Ezt a fontos és sürgős munkát: a gyümölcszedést, a munkaadók által megszabott alacsony nunkabérrel fizetik. Ha a munkás leszedte a gyümölcsöt, tovább mehet más munkát keresni. Ezért lem kapnak az ültetvényesek gyümölcsszedő nunkásökat és úgy segítenek magukon, hogy dexicoból hoznak át gyümölcsszedőket. Örömmel jöttek az élet kivetettjei, ha keveebbet is fizettek, be a dollár varázsa vonzota őket. Ez a megoldás sem tartott sokáig. Az amerikai aezőgazdasági munkások felszólaltak, hogy a beurranók elveszik tőlük a munkát. Jellemző: Ők iem akarnak ideiglenes gyümölcsszedést, de máokat se engednek, hogy az általuk megvetett kis oltárokat megkeressék. Mexico - lakosságának 80 százaléka nyomorban 1. Kijátszva a törvényt, gyalogosan indultak el tthonaikbpl, s az útjukban álló folyóvizeket átuszták, s végre, nagy szenvedések után, Amerika latárára érkeztek, s itt a földbirtokosok alkalaazták eket s ha megszerették ezt a szorgalmas, üiséges fajtát, megtartották állandó munkára, nnen a nevük: “vizeshátuak”. Ezt is megtudták az illetékes hatóságok, s haáröröket állítottak, hogy puskalövésekkel visszacergessék a betolakodókat. Bár szigorúan meg mit tiltva, hogy a határőrök embert öljenek, csu>án a puskaropogással visszakergessék őket, ihonnan jöttek —, de ezt a rendelkezést sem leleteit ellenőrizni. A vérmesebb és patriotikusabb írok bizony megcélozták a vizen úszó széleskarináju mexicoi kalapokat ... Ez sem riasztotta /issza a vizeshátuakat. Az idevonatkozó történetet egyik lakóm, egy nexicoi születésű iskolázott mesztic, könnyekkel i szemében — mesélte el nekem. Gonzalez a ne/e és műszaki rajzoló. Amig meg nem nősült, itt lakott nálam az attickon. A történet főszereplője, Gonzales első unokafivére volt. Juan Gonsales fiatal, csinos legényke. Egy tengerparti kis ranchon nevelkedett; később is ott élt özvegy édesanyjával és a szomszédos nagyobb háeiendán dolgozott a ház körül, mint alkalmi munkás. Gondozta a teheneket, etette a sertéseket és a teherhuzó öszvérek kimarj ült hátát mosogatta meleg, szappanos vízzel. Közben mindig énekelt, mert Juan vidám legényke volt. Hogyne lett volna boldog, mikor a környék legszebb lánya, a csillagszemü Rosaline volt a kedvese. Rosaline is dolgozott; a halászok hálóját foltozgatta és vasárnaponként a nagykocsma konyháján mosogatott. Össze akartak házasodni, de nem volt elég pénzük az uj fészekrakáshoz. Egy szép langyos éjszakán, mikor a vaniliafa bolondul virágzik, a fa alatt üldögélve elhatározták, hogy Juan átmegy Amerikába s a gyümölcsszedéssel keres annyi pénzt, hogy édesanyja kunyhója mellé maguknak is egy szobát építsenek. Ha a gyümölcsszedés beválik, ott marad Juan a szőlőszedésnél is. Édesanyja sírva sütötte a tortillát, Rosaline sózott túróval rakta meg az iszákját, megfoltozta zöld vászonnadrágját és piros zekéjét. Széles karimáj u kalapjára uj zsinórt varrt, hogy a folyón átúszva, el ne kapja a viz árja a. kalapját. Vidáman, bizakodva indult Juan a nagy útra. Nap égette, eső verte, szél cibálta, éjszakánként bokrokban hált. Egyszer egy préri-farkas is ráüvöltött, s nevetve lóbálta feléje a bunkósbotját, mire a farkas alódalgott. A harmadik héten az amerikai határhoz ért. Egy nagy folyó állta útját; Juan megijedt a széles folyótól. Igaz, hogy nem olyan nagy folyó, mint a Rio Grande, vagy a Colorado, de azért ezt átúszni nem tréfa. Rosaline szép, mosolygós arcát látta . . . Egyszeriben hősnek érezte magát, aki szerelméért megvív a tüzokádó sárkánynyal, vagyis ezzel a nagy folyóval. Olyan elszántan gázolt a vízbe, mint a hires Megallán, mikor először hajózta át a Csendesóceánt, vagy az Északi-sarki tengereken fagyoskodó Parry Franklin. Bár ezeket az urakat Juan nem ismerte, de nagyon nagy hősnek tartotta magát. Tátott szájjal úszott, habosra verve maga körül a vizet. Már közel volt a parthoz, mikor egy éles puskalövés verte fel a csendet. Egy pillanatra lebukott a viz alá, s majd megint feldobta magát a viz színére. Akkor dördült el a második lövés és Juan vérző fejjel alámerült. Az őr azt hitte, hogy a “vizeshátu” megint a viz alá bukott, de amikor percek múlva sem jött fel, tudta, hogy megsebesítette a szerencséslent. Ezt nem akarta . . . Nem akart ő embert ölni, betartotta ő a szabályt, de a fegyver is néha szeszélyes, mint maga az ember, akinek szolgálatában áll a hazáért, vagy magánérdekért ölni . . . Senki sem látta a tragédiát és nem tett jelentést a feletteseinél, csak magának csinálna bajt. Jüant hiába várta édesanyja és menyasszonya. Hetek, hónapok teltek el s Jüanról semmi hir. Rosaline gyertyát gyújtott a Sziizanya szobránál, édesanyja a szent olvasót morzsolgatva imádkozott . . . Rosaline már gyanakodott: biztosan valami kifestett képű cifra rima karmai közé került —, sirdogált keservesen. — Juan nem olyan, Juan szelíd és hűséges — védte a fiát az édesanya, meglátod, Rosaline, egy szép napon hazatoppan. Én tudom és érzem. A nagy folyón éjjel-nappal úsznak a nagykarimáju színes mexicoi kalapok; halálmegvetéssel csapkodják a vizet a munkakeresők, mert a nagy gyümölcsösökben beérett a barack és a szilva . . . mo3t zsendül a szőlő is. GONDOLATOK A rossz idő még rosszabbnak tűnik az üdülő ablakából. * :jc Hirdetés: “A televízió elhozza a világot az otthonába.” Még csak ez kell! * f * Azelőtt a szülő kétségbeesett, ha a gyerek hazudott. Ma akkor, ha megmondja az igazat. * ík Kritika: Ez nem olyan könyv, amit csak félre lehet tolni. Ezt el kell hajítani. * * * . TAMÁS MENYHÉRT: Miniatűrök y 1 *? Lám, mi maradt a színek lakodalmából: a fehér krétavonások egymástól távol, kövek közé sodort sárga holdkaréj, szétdult csillag-verő augusztusi éj. 2 Bár fénnyel fonod át éjszakámat, arcom arcodra szorított bánat, kiszakított fájdalom a mellem: ez a szerelem is meghall bennem. 3 Ó, mindenem voltál — s lettél végig nem énekelt zsoltár. MOSOLYOGJUNK j,, UJ IDŐK Két nagyon elegáns hölgy találkozik egy kiál--! litás megnyitóján. — Ezer éve nem találkoztunk! — mondja az egyik. — Hogy van a két lányod ? — Hát — válaszol a másik — az első menyasszony, a másodiknak még nincsenek gyermje- ; kei. * ❖ ❖ LINCOLN ÉS A TEHENEK Abraham Lincoln megkövetelte, hogy a hadae- , reg parancsnoka, McClellan tábornok részletes jelentéseket küldjön mindarról, ami a hadseregnél történik. Egyszer a tábornok a következő tartalmú táviratot küldte: —- Elfogtunk hat tehenet. Mit tegyünk veLük? Lincoln válasza rövid volt: — “Megfejni!” SKÓTOK Haldoklik a skót üzletember, Már alig-alig van benne élet, elfúló hangon szólítja a családot, hogy búcsút vegyen tőlük. — Te vagy, Kitty? — kérdi a feleségét. ■— És a gyerekek Nelly és John? — Itt vagyunk, papa. — És te, húgom, Mary? — Persze, hogy itt vagyok. — És te, kisunokám, Tommy? — Itt vagyok, drága nagypapa ... Felugrik a félájult haldokló és felüvölt: — A fene a jódolgotokat, hát az üzletben ki maradt ?! IRÓ-SZTORY Két reményteli iró beszélget egy harmadikról, t — Miért nevezi vajon a kutyáját “Kéziratának? — Mert egy szerkesztőt akart lekenyerez- • ni azzal, hogy nekiadja a kutyáját, de az min- - dig visszaküldi ... > A zenének, amelyet ma a fiatalok szeretnek, i egy nagy előnye van: nem lehet fütyülni. '<:> * * * Könnyebb valamit jól csinálni, mint a hibát kimagyarázni. * * * ^ Nem is olyan ostoba, aki belátja, hogy ostobáéi Aki úgy kezdi, hogy “talán nincs igazam”, annál biztosra vehető, meg van győződve róla, hogy igaza van. i * * * | A kor szellemét nem lehet megidézni iróasz-' tal-táncoltatással. ___ •]
