Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-23 / 30. szám

Thursday, July 23, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ S. oldal FEKETE ISTVÁN ÍRÓ HALÁLÁRA ELMENT A NAGY IGAZMONDÓ! Ma: IVÁN! ZOLTÁN Tegnap még híranyag volt. Magyar Amerika egyetlen napilapjában. S most lám, érzéseimben kidagad az emlékezés: Meghalt Fekete István iró, temették Budapesten. Az ilyesmi mellett nem lehet napirendre térni könnyedén. Fekete István, sok könyv, megfilmesített regény szerzője, a budai Tárogató utcából átköl­tözött Farkasrétre. S gondolom, ha az állatok is felvonulhatná­nak, most kikisérték volna őt utolsó útjára. Mint valami Walt Disney filmben szokás: mada- Iváni Zoltán rak és négylábúak, Hófehérke palástját — ezúttal Fekete István koporsóját — levegőbe kapnák! Ki volt ez az ember. És mit irt? Az állatokat. S benne minket embereket figyel­meztetően. Arra, hogy ha az élet célját, értelmét, a mi végre vagyunkat keresnénk napi elfoglaltságunk­ban, jól felfogott hit, erő kérdésében, az azon túli Universum, mint helyes tapogatózás és irány, nyitva van mindig előttünk, ismeretlenül is. E’ nagy hangvétel miatt maradt ő érintetlen, a második világháború vérzivatarában. Azelőtt is — úgy polgári foglalkozásként — a földműve­lésügyi minisztérium tisztviselője volt. Azután is. Mintha az “állandósult igazság” értékelte volna. S ezen felül, Írásaiban azt, hogy aki alázattal néz a valóságba — mert Írásai nem mesék, hanem életigenlések — nem téveszthet célt. HuSz éves sem volt, amikor 1914-ben első írá­sa megjelent, Sik Sándor “Zászlónk”-jában. S az­óta is megszakítás nélkül ir, s Írásait szerették és szeretik. Miért ekülönös sors? Ami hazájában élő írónak osztályrészéül jutott? A sok megrázkódtatás el­lenére ? Azért, mert ő Fekete Pista volt. Az egykori Eszterházy birtokon felnőtt gazdatiszt, majd a kunszentmártoni “halászati iskola” tanára. Aki élete kenyérkereseti utján túl lényegében az Írás­nak élt, — s népének. Sokszor kapott el az élmény, valahányszor könyvei kezembe kerültek. Otthon, de különösen idekínt, az emigrációban. Ahol amugyis fájdalma­san és gyorsan kihalnak az emberből a régi szép­ségek. Az illatok, hangok, s még a szagok is. Me­lyek egy hely, viz-domb-völgy-patak kanyarjából élnek bennünk. Fekete István ezt nemcsak honvágyra szánva szólaltatta meg. Hanem örökérvényűen. Amikor “Kele” gólyáról, “Hu” bagolyról, “Vük” rókáról, “Bogáncs” puliról irt, tette úgy, hogy a minden­napi szemet-szemért igazoló “és élni kell” való­ságán túl, beszéltette is regénybeli hőseit. Bi­zonyságot téve az érzelmeken a földön túli Uni­versum ismeretlenségében a sóhajtás erejéből. Ezért lehetett lelket és testet egyaránt elfog­laló készséggel és rátaláló erővel olvasni őt. Egy ember ment el ma otthon. Közülünk. Akik egyek szeretnénk lenni az otthoniakkal — idegen­ben is. Egy ember, akinek ismert irói neve mellé, úgy életrajzféleként, mint örök “nem tehettem mást” — mementójaként kaptunk ki pár adatot most életéből. Egy emberét, ki tudását, tehetségét a végesen felüli világba helyezte. S mutatta, hogy állatnak lenni nem is olyan egyszerű. Nekünk embereknek. Mert az nem kívánja a bocsánatké­rést is, a rá késsel támadókra. Göllén született, Dunántúlon. A Mosonmagyar­óvári gazdasági iskolát végezte. Majd Majláth György gróf birtokán, később Bakócán, Ajkán gazdatiszteskedett. És a grófi birtok háziorvosá-MRS. L. — Egy amerikai barátnőm mindig azt mondja, hogy őt hidegen hagyják a férfiak, nem érdeklik a férfiak, neki nem kell szerelem. Én nem tudom elképzelni, hogy igaz lehet-e ez. Jól tudok angolul és adott könyveket, amelyek­ben orvosok és más tudósok is magyarázzák ezt, de én nem tudom ezt elhinni. VÁLASZ — Nem vagyok olyan okos, mint a tudósok, tisztelem is a tudományt, de szerintem a probléma megfejtése: az a nő hideg, aki még nem találkozott olyan férfivel, ajki fel tudná gyúj­tani. * * * JERSEY CITY — Elvált asszony voltam és öz­vegy férfihez mentem feleségül, 8 éves lánya van. Nálunk a szülői házban az édesanyám nagyon jó volt hozzánk, gyerekekhez, és én is próbálok úgy bánni a kislánnyal, ahogyan a z édesanyám bánt velem. Segítek neki az iskolai leckében, nem spó­rolom el tőle a pénzt, hogy szépen öltözzön, a holmiját rendben tartom. Nagyon szereti az édes­séget és mindig veszek neki valamit. A férjem­től heti zsebpénzt kap és ha elfogy, titokban min­dig adok neki egy kis pénzt, az édesanyám is ezt tette. Sajnos, akármit teszek érte, mégis érzem, hogy még most, félév után is idegennek érez, né­ha nem fogad szót, rossz. Gondolkodok ezen és nem tudom, hogy én vagyok a hibás, vagy a kis­lánynak ilyen a természete és ezen nemtudok segiteni, pedig az nagy baj lenne a házasságom­ra. GONDOLATOK Némely dolgot el kell hinni, hogy lássa az em­ber. * * * Emberségesnek lenni erény legyen, ne mente­getőzés. * * * Minden menyasszony próbababa. * * * Bölcs is lehet őrült, ha szerelmes. * * * A buta reklámra minden értelmes ember fel­figyel. VÁLASZ — Nyugodjon meg, nem maga a hi­bás. De a kislány sem. Félév rövid idő ahhoz, hogy megszokja és valóban anyát lásson magában. Las­sacskán kell megszokniok egymást. Ezt nem le­het sürgetni, erőszakolni. Idő kell hozzá. A gye­reknél szinte természetes, hogy az elején bizal­matlan ahhoz, aki az anyja helyére lépett. Bizo­nyosfajta tudatalatti féltékenység is él benne, ez is táplálja idegenkedését. Sok türelemmel, gyen­gédséggel kell áthidalni ezt az átmeneti időt, A mostoha mindig kényes helyzetben van. Ha túl­ságosan sokat enged meg a gyereknek, akikor el­rontja. Ha nem enged meg neki mindent és olyan gyengéd szigorral bánik vele, mint az édesanyja tenné, akikor azok, aikik. csak felületesen nézik a nak leányát feleségül véve Budapestre költözött. Mint a földművelésügyi minisztérium vadászati felügyelője. Az is volt. 1932-től 1948-ig. Aztán tanárkodott. Egymás után megjelent könyvei burkolták ki őt, a hivatali elfoglaltságból. Ostrom alatt ki­bombázott sashegyi házából, Rajnay Gáborhoz, az ismert színészhez költözik, a Tárogató utcába, az első emeletre. S vele van Bogáncs, a pulija, kiről legnagyobb sikerű regényét irta. És eme “egyszerű” életben ne felejtsük el a legcsodálatosabbat. Az irót, aki tegnap vagy nap, de mindenkinek kellett. Aki minden “bestseller” volt. Utóbbi éveiben legszívesebben Szigligetre já­­rogatott le. Télen — nyaralni. A nagy csendbén. A hó szűzi tisztaságában. Egy szó mint száz, irodalmunk nagy veszte­sége Fekete István hagyakozása csak az lehet, hogy aki alkotni akar, ne csináljon mást, csak nézzen önmaga köré — otthon vagy idegenben. Mert a regényeiben elevenült és szinte érthető beszélésükkel szereplő állatok is igy teszik. S ez ellen, véges viharoknak — amolyan émber által támasztottaknak, alig ha van beleszólásuk. dolgot, rögtön azt mondják, hogy rossz mostoha. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, de azért lehet. A gyerekkel kapcsolatos fontosabb kérdé­seket beszélje meg a férjével. A mindennapi kér­désekben azonban legyen önálló és határozott, a gyerek akkor gyorsabban tudomásul veszi, hogy maga az anya a házban. Ez növeli a tekintélyét és mivel látja, hogy maga dönt a dolgaiban, ön­kéntelenül is közelebb kerülnek egymáshoz. Ter­mészetesen aznban nem a tekintély, hanem a sze­retet, a bizalom megszerzése legyen a fontosabb. Azt pedig ne nagyon vegye a lelkére, ha rosszal­kodik, makacs vagy szófogadatlan és emiatt bosz­­szankodnia kell. Ilyesmi édesanyával is megtör­ténik, nemcsak mostohával. írja, hogy jól bánik vele, gondozza ruháit, segíti a tanulásban és pénzt is ad neki. Ez mind szép, jó és helyes, de azért igyekezzen minél több szeretet nyújtani neki, az mindennél többet ér. Levele mutatja, hogy mennyire foglalkoztatja a probléma. Ebből is lát­szik, milyen komolyan veszi a kötelezettségét. Az eredmény nem is fog elmaradni. Azon nem tud változtatni, hogy nem szülőanyja a gyereknek, de biztos, hogy második jó anyja lesz és ő is meg­érzi magában ezt. Tartson ki, akármennyi türelem is kell hozzá. - i ■ • * * * MRS. S. L. — Látom, hogy a Lelki Klinikában sokan röviden kérdeznek. Én. sem mesélem el az egyéni problémámat és röviden csak annyit kér­dezek, hogy kötelessége-)e a feleségnek és a férj­nek kritizálni egymás hibáit. VÁLASZ — Válaszom nem sokkal hosszabb, mint a kérdése. Kritizálni nem kötelesség, de le­het és tapintatos formában helyes is. Ezzel szem­ben a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a házas­ság áltlában akkor zökkenésmentes, ha a part­nerek észreveszik egymás jótulajdonságait, egy­más hibáit azonban nem látják meg — többnyire azért, mert a békesség kedvéért nem akarják meglátni. ...tAw * * * A. — Van egy fiú ismerősöm, nagyon kedvelem, csak félek, mert tudom, hogy előttem már sok lánnyal járt, azután otthagyta őket. Nekem azt mondja, hogy engem igazán szeret és hü lesz hoz­zám. Bizhatok benne? VÁLASZ — Sok férfi szeret virágról-viragra röpködni, szebb virágért, frissért cserben hagyja a másikat, a régit. Van köztük olyan is, aki végül megmarad egy mellett. A maga helyében óvatos lennék. Próbálja ki. Legyen tartózkodó a gyen­gédséggel, ne engedje, hogy túlságosan közel ke­rüljön magához. Ha nem szalad rögtön a másik lány után, hanem türelmesen vár, akkor kiállta a próbát és valóban maga az a bizonyos igazi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom