Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-23 / 30. szám
BETHLEHEM HIRADQ , , Thursday, July 23, 1970 6., oldal LOVAGOK AZ ASTROJETEN Irta: HALÁSZ PÉTER — Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél! Háromezer méter magasságban repülünk New York felé, utunk körülbelül ötvenöt percig fog tartani, az idő New York körzetében felhős, borús, a hőmérséklet 62 fok Fahrenheit. Most pedig, hölgyeim és uraim, szeretnék egy rendkívüli bejelentést tenni... Érdekes, hogy csend és csend között milyen megfoghatatlan és meghatározhatatlan különbség tud lenni. Mert hiszen eddig is csend volt a repülőgépen, a 707-es Astrojet hatalmas kabinjában, csak a motorok egyhangú zümmögését lehetett hallani. Három perccel ezelőtt startoltunk Syracuseból, nem a szicíliaiból, hanem a New York állambeliből, ami nagy különbség, mert mig a szicíliai Syracuse délkeletre fekszik Palermótól és Krisztus előtt 535-ben hóditó seregeikkel fölkeresték a bizánciak, a New York állambeli Syracuse-t az évnek ebben a szakában főként kereskedelmi utazók keresik fel, a bizánciaknál szerényebb hódi tó szándékkal, de tartósabb sikerrel. Főként férfiak a gép utasai, traktor- és porszívó és hütőszekrény-ügynökök, s mindenféle más ipari produktumok képviselői, akik reggel berepültek Syracuseba, s most, dolguk végeztével, hazarepülnek. — Gyorsabbak, hatékonyabban és eredményesebbek, mint a bizánciak voltak s nem oly hajlamosak az önelégült ernyedésre, csupa szívós és energikus ember. Néhány másodperccel ezelőtt még mind a jólvégzett feladat derűjével pihentek a gép kényelmes ülésein, a legtöbben ingujjban, a nyakkendő fellazítva, cipőfűző megoldva, ötvenöt perc New Yorkig, háromezer méter magasan repülünk, ami nem túlzottan jelentős adat, lehet-Spiro T. Agnew, alelnök, mondotta a közelmúltban: Az amerikai főiskolai diákok többsége elégedett a jelenlegi amerikai viszonyokkal. Az elégedetlenek nincsenek többségben, csupán hangosak. — Ezzel szemben a Harris közvéleménykutató intézet legújabb felmérésének eredménye: Az amerikai főiskolai diákok 76 százaléka elégedetlen azzal az úttal, amelyen jelenleg Amerika halad. * * * Thanat Khoman. thailandi külügyminiszter kijelentette: Amerika a nemzeti idegösszeroppanás határán áll és ma már nem megbízható szövetséges. '' * * * Isniét felmerült Christine Keeler, az egykori angol “call girl” neve, akinek nevét annakidején a Profu mo botránnyal kapcsolatban ismerte meg a világ. Christinet elválasztotta férjétől a bíróság. A házassági bontóperi keresetet a férj nyújtotta be, aki hűtlen elhagyással vádolta feleségét. Christine nem védekezett. * * * Amerikának mindaddig Európában kell tartania katonáit, amig a Szovjetunió jelentős katonai egységeket tart a kontinensen — jelentette ki Helmut Schmidt, nyugatnémet külügyminiszter. * * * A Bűvészek és Varázslók Nemzetközi Szövetsége, Amszterdamban, a 24 éves holland artistát, Richard Ros3t, jutalmazta, a “Világ Legkiválóbb Varázslója” címével. ne kétezerötszáz is, vagy háromezerötszáz, tökéletesen bíznak a gépben, a pilótákban, a New Yorkban várakozó 62 fok Fahrenheitben és már ínyükön érzik a martini, vagy a whisky, vagy a bourbon izét, amelyet pillanatokon belül megrendelhetnek, amint a gép tökéletesen vízszintes helyzetben van, mintegy elhelyezkedett a felhők fölött és betájolta magát New York felé. S most ez a váratlan fordulat, a kapitány rendkívüli bejelentése. Kiegyenesednek üléseiken, mereven előre néznek. Mi történt? Az ilyesmi szokatlan. Rendkívüli bejelentés. Jót nem jelenthet. Valami ilyesmi lesz belőle: “. . . hölgyeim és uraim, start közben elvesztettük egyik kerekünket, de aggodalomra nincs ok, mert az Astrojetnek rengeteg kereke van és igy leszállásunk ugyanolyan sima és zökkenésmentes lesz, mintha minden kerekünk megvolna.” Vagy pedig ... De további tépelődésre nincs idő, a kapitány kellemes férsias hangja megnyugtatóan árad a gép kis rejtett megafónjaiból : — ... van egy utitársunk a gépen, aki alig néhány hete vándorolt be az Egyesült Államokba Írországból, s igy az amerikai életforma még bizonyos fokig ismeretlen és szokatlan számára. De ami még ennél is figyelemreméltóbb: ifjú utitársunknak az első útja ez, első szolgálata háromezer méter magasságban. A neve: Miss Murphy és az ifjú hölgy az önök stewardesse. Kérem, viseltessenek irányában szeretettel. Köszönöm. Ebben a pillanatban fölmoraj lik a derű a repülőgépen és lelkes tapsvihar támad. Miss Murphy ott áll az Astrojet közép járatában, az American Airline narancsszínű egyenruhájában és elbájoló zavarral mosolyog, arcán lámpalázas kis pirulással, ami különösképpen jól áll neki, minthogy Miss Murphynek tiziánvörös haja van, az a fajta vörös haj, amiről húsz kilométeres távolságból is megállapítható, hogy eredeti, festék sohasem érte, ehhez a hajszínhez ugyanis olyan áttetsző és hamvasan egészséges bőr járul, ami az ilyen tiziánhaju lányok számára rezervált adománya a jóakaratu isteneknek. Meghajtja a fejét és nevet egy kicsit, megvillantja hófehér fogsorát, de aztán máris munkához lát s elindul a közép járatban: — Milyen coöktailt parancsolnak ? — kérdi dallamos hangon és kétfelé osztogatja a kis italkártyákat, amelyeken a választék olvasható.' De már az első ülésnél megállítja egy markáns férfi, arcáról csak úgy sugárzik a jóindulat: — Miss Murphy, megkérdezhetném, hogy Írország melyik részéből jött? Az én nagyszüleim is Írországból jöttek Amerikába ugyanis . . . — Egy kicsiny helység — mosolyog Miss Murphy — talán nem is hallott róla. Tullamore-nak hívják. — Tullamore! —hördül fel a markáns utas — Tullamore! Hogy nem hallottam róla! Miss Murphy, ha eddig nem hittem a csodákban, ettől a perctől kezdve hinnem kell bennük. Az én nagyszüleim pontosan onnan valók, Tullamoreból, Istenem, hányszor hallottam tőlük gyermekkoromban, Tullamore, Tullamore, nincs szebb kisváros annál a világon . . . — Poros kis hely ... — mondja szerényen Miss Murphy. — Igen, igen, de tudja, hogyan van az, a honvágy, a távolság megszépíti a szülővárost, bizonyos vagyok benne, hogy az én nagyszüleim ismerték a maga nagyszüleit, az élet útja kiszámíthatatlan, nincs kizárva, hogy távolról, egészen távolról, szegről-végről még rokonok is vagyunk. Szomszédom, aki egyébként igen kövér ur, most indulatosan félbeszakítja: — Mielőtt végighaladna kérem az egész családfán, szabadna egy pillanatra nekem is szólnom egy szót Miss Murphyhez? — Dehát hogyne, természetesen ... — Miss Murphy máris ott terem mellette. — Bocsánatot kérek, de ez az ur kérdezett valamit ... — Igen, igen, tudom. — A kövér ur nagy igyekezettel begombolja az ing-gallérját és helyre rántja a nyakkendőjét — nagyon jól hallottam. Boldog volnék, ha ihatnék egy pohárka whiskyt. Van ir whisky a bárszekrényben ? — Nagyon sajnálom — szomorodik el Miss Murphy — csak skót és amerikai whisky van. . . — Felháborító! — mondja dühösen a kövér ur — én a magam részéről csak ir whiskyt vagyok hajlandó inni. Világéletemben előnyben részesítettem azt, ami ir. Gondoskodni fogok róla, hogy a repülőtársaságok mostantól fogva tartsanak ir whiskyt is. — Igenis — rebegi Miss Murphy.-— Időtlen idők óta azért küzdők, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az írekért . . . Ha van nép, amely megérdemli a hathatós támogatást ... — Miss Murphy — áll fel egy magas, őszhaju ur — én egy lexikon-terjesztő vállalatnak vagyok az igazgatója. Cégünk terjeszti az American Encyclopediát. Maga, kedves Miss Murphy most érkezett Amerikába és még keveset tud erről az országról. Sehol olyan bőséges tájékozottságot nem szerezhet az Egyesült Államokról, mint az American Encyclopedia-ban. Cégem nevében felajánlom önnek a lexikonnak mind a huszonnégy kötetét — teljesen díjmentesen! Amennyiben, közli velem a lakáscímét . . . Miss Murphy megrázza a fejét, gyönyörű tiziánvörös haja csak úgy szikrázik az Astrojet fényében : — Nagyon köszönöm, de még nincs állandó lakáscímem. — A hotelba is készséggel elszállítjuk ... — Mis3 Murphy — szólal meg kövér szomszédom :— én egy edénymosogató-gép vállalatot képviselek. Ez az a felszerelési cikk, ami nem hiányozhat a jövőbeli amerikai életéből. Az ing-gallérok köröskörül most már mind begomboiva, a nyakkendők mind a helyükön, vannak, akik a zakójukat is fölvették. — Szabadna a cocktail-rendeléseket — próbálkozik Miss Murphy. — Ha ideadja a címét, cégem demonstrálni fogja a legújabb mosogató-modellt és talán mondanom sem kell, hogy boldogok leszünk, ha felajánlhatjuk . , . Az első osztályú kabinból érkezik a másik stewardess. Szőke, magas lány, mosolyog, pillanat alatt átlátja a helyzetet: — Nem haragszanak, uraim, ha én is segítek? Miss Murphy talán nem győzi egyedül . . . — Fogadni mernék -— mondja kövér szomszédom, hogy az a pasas egyáltalában nem ir származású, most hallott először Tullamox-e-ről. Megáll az ember esze, hogy egyesek milyen olcsó trükkökhöz folyamodnak . . . — Uraim — emelkedik föl egy fiatalember üléséről — volna egy javaslatom. A repülőgép - jegyemen látom, hogy ez a mostani az 539-es járat. Flight 539. Azt javaslom, hogy alakítsuk meg ünnepélyesen az 539-esek Clubját és fogadjuk örökbe Miss Murphyt. Mostantól kezdve védeni fogjuk, egyengetjük útjait, megfogjuk a kezét és soha el nem engedjük . . . Maga csak ne fogja meg a kezét — kiált fel a markáns ur — az én nagyszüleim Miss Murphy földijei és egyéni felelősséget érzek érte . . . — A klub azonban jó ötlet — mondj az őszhaj u — találkozunk minden héten . . . addig is, ami a lexikont illeti, azonnal szállítanám, amennyiben Miss Murphy . . . — Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél, megérkeztünk New York fölé és egy perc múlva leszállunk. (Folytatás a 7. oldalon)
