Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-09 / 28. szám
Thursday, July 9, 197C BETHLEHEM HÍRADÓ 8, oldal HOMOKI ERZSEBET LELKI KLINIKÁJA MRS. F. — A bátyámmal jöttem el Magyarországról. Együtt laktunk és amikor férjhezmentem, akkor is nálunk lakott. A férjemmel együtt az üzletben dolgozunk és bejárónő járt hozzám takarítani. A bátyám egyszer kettesben volt vele a lakásban és elvesztette a fejét, viszonyt kezdett ezzel, a közönséges, csúnya nővel és most elvette. Nem is tudom megérteni, hogyon történhetett vele ez és hogyan segíthetnék rajta, mert szeretném megszabadítani ettől a nőtől. VÁLASZ — Maga csúnyának tartja a nőt. Lehet, hogy a fivére szépnek látja. Maga meg akarja szabadítani tőle. Lehet, hogy a fivérének eszeágában sincs megszabadulni tőle. Ne avatkozzon bele kettőjük dolgába. Legfeljebb gazdagodjon egy tapasztalattal: ha a férfi elveszti a fejét, a nő gondoskodik arról, hogy ne találja meg, mielőtt feleségül nem veszi. * * * I BIZALOMMAL JELIGE — Öt évvel ezelőtt költöztünk ebbe a házba és én azonnal beleszerettem a szomszéd férfibe, aki nős, ő is beíémszeretett és titokban szoktunk találkozni egy barátja lakásán, az én férjem és az ő feleségé nem tudott a mi szerelmi kapcsolatunk. Majdnem öt évig tartott ez a szerelem. Husvétkor vakációra ment. a feleségével Floridába. Mikor hazajött, azt mondta, hogy közöttünk mindennek vége. mert újra megszerette a feleségét és uj életet akar kezdeni. Fájt a szivem, azonban belenyugodtam abba, hogy neki a felesége az első és nem akartam utjukba állni. Attól kezdve csak úgy voltunk egymáshoz, mint szomszédok. Két hét múlva rájöttem, hogy nem mondott igazat, nem igaz, hogy uj életet kezdett a feleségével. Egy másik nővel van viszonya, most az a barátnője. Becsapott engem, másik nőt szeret. Ismerem a nőt, az is férjes asszony és megcsalja vele a férjét. Ők azt hiszik, hogy én nem tudok a viszonyukról. Azt is tudom, hogy a férfi barátjának a lakásán szoktak találkozni, ahol azelőtt mi találkoztunk. Én meg akarom Írni névtelen levélben a férjének az egészet, akkor majd megkapja a büntetését a nő, aki elvette tőlem a barátomat. Lehet nekem valami bajom abból, ha kiderül, hogy én Írtam a levelet? Azt hiszem, hogy nem, mert igazat irok. VÁLASZ — Fel van háborodva azon, hogy most egy másik, magához hasonló nő megcsalja a férjét azzal a férfivel, akivel maga öt éven keresztül csalta a saját férjét. Csinos kis erkölcsi felfogás. Magából azonban nemcsak az erkölcsi felfogás hiányzik, ugylátszik, egy kereke is hiányzik. A névtelen levél egymagában is aljas dolog, de tetejébe felbolygatja vele az egész ügyet. Előre megjósolom, hogy a levél nyomán a maga férje is mindent megtud. Akkor aztán maga is megkapja a magáét. Nem sok jót érdemel, de ha már megkérdezett, nem hagyhatom válasz nélkül. Legyen esze, ne kavarja fel a piszkot a fazék aljáról. * * * TANÁCSOT KÉREK — Csak négy hónappal GÖRBE TÜKÖR KÉT TÖRTÉNET A BOLDOGSÁGRÓL (í) — Olvastad, Ernő? — Mit, angyalkám? — Hogy milyen szép ünnepséget rendeztek ennek az aranylakodalmas öreg házaspárnak? Ajándékok, szónoklatok, riporterek, meg minden. Csak azt nem értem, hogy miért. — Már megbocsáss, angyalkám, de ötven évig boldog házasságban élni . . . — Jó dolog, nem mondom. De nem kunszt. Sokkal nagyobb kunszt egy rosszabb házasságban három évet eltölteni. — Szóval irigy vagy, amiért nem minket ünnepelnek. — Nem is tagadom. Mert te ugyebár — mint tudjuk — önző, lusta és unalmas ember vagy és távolról sem lángész. A természeted sem valami leányálom, mert folyton civakodol valamiért és a jövedelmed — nna hagyjuk. És én élek veled hálom éve, anélkül, hogy elismerést kapnék bárkitől is. Legalább felköszöntene valaki. — Várd ki az ötven évet, angyalkám. Akkor majd lesz riport, ünnepség, anyakönyvvezető, könnyes beszédek . . . ■— Hát mit gondolsz, mért huzom az igát, ha nem ezért ? (2) — Hallottam a történetét, Albert bácsi, fogadja részvétem. — Köszönöm. Hát mit szól hozzá, milyenek a nők? — “Csalfa mindahány”. Nem hiába éneklik az operettben is . . . — Folyton azon tűnődöm, hol hibáztam el . . . — Nem lett volna szabad egy negyven évvel fiatalabb lányt nőül vennie. Nincsenek barátai, akik óvták ettől? — De. Sokan figyelmeztettek. De én azt gondoltam, hogy ha öt boldog évem lesz, az is szép. Inkább az volt a baj, hogy a fényképészhez nem gyalogosan mentünk a házasságkötő teremből . . . — Ez volt a baj ?Miért lett volna ez baj ? — Úgy látom, nem ismeri a részleteket. — Csak annyit tudok, hogy otthagyta az aszszomyka. — Igen, megvolt az esküvő, fogadtuk a gratulációkat és akkor elindult a menet, kifelé. Már ott várt a felvirágozott taxi a ház előtt, idejében gondoskodtam róla. Beültünk és utasítottam a sofőrt, hogy hajtson a fényképészhez. — Érthető. — A sofőr fiatal, jóképű fickó volt. Azonnal észrevettem, hogy tetszik a feleségemnek. De ekkor még semmire sem gondoltam. Ellenben menet közben egyszer csak látom, hogy a fickónak is tetszik a feleségem. — Ezt honnan vette észre ? — Szemeztek egymással a tükörben. Tessék csak elképzelni, ott ülök az asszonyka mellett sötét ünneplő ruhában, a gomblyukamban a fehér szegfű, boldogan. És a feleségem szemez a sofőrrel. — Nem mondom, eléggé kinos. És aztán ? — Megérkezünk a fényképész elé s akkor az imádott Mártuskám azt mondja, hogy menjek a fényképészhez egyedül, ő tovább megy a kocsival. Mert beleszeretett a fiatal sofőrbe. — És mit mondott erre maga, Albert bácsi ? — Mit mondhattam volna? Kiszálltam. — Képzelem, milyen hangulatban . . . — Nézze csak . . . Nem volt valami jókedvem, az igaz. De azért letörve sem voltam túlságosan. Arra gondoltam, hogy legalább volt egy boldog félórám ... De egyvalami nagyon bosszantott, nem tagadom. — Éspedig? — Hogy a házasságkötő teremtől a fényképészig nekem kellett fizetnem a taxit. De megemlegeti az a sofőr! Egy cent borravalót sem adtam neki. (garabonciás) ezelőtt jöttem New Yorkba, 41 éves özvegy vagyok, a nővérem lányánál lakom, aki férjes aszszony. Jók voltak hozzám, lakást és kosztot adtak pedig 3 kisgyerekük van és nincs sok hely a lakásban. Hálás vagyok nekik. Terhűkre lenni nem akarok. Zöld kártyám még nincs, de a fehér kártyát most megkaptam és már munkába mehetek. Nem dicsekvésből irom, hogy jó háziasszony vagyok, jól főzök, nemcsak a magyar konyhát tudom, mert Pesten egy nagy politikus házveeztőnője voltam és ott sok mindent főztem, hat évig voltam náluk és csak azért léptem ki az állásból, mert Amerikába akartam jönni. A hugomék azt mondják, hogy ne menjek állásba, mert németül tudok egy kicsit, de angolul nem tudok, inkább maradjak náluk, vezessem a háztartást, vigyázzak a gyerekekre és majd meglátják, hogy mennyi zsebpénzt tudnak adni. Én mióta itt vagyok, állandóan olvasom az újságot és szeretném megkérni, hogy adjon tanácsot. VÁLASZ — Igazán hálás lehet a rokonainak, de ez nem akadályozhatja meg abban, hogy könynyitsen életén, pénzt keressen. Valóban nehezíti a dolgát, hogy nem tud angolul. Ez azonban nem elháríthatatlan akadály. Ha keres, elöbb-utóbb talál munkát magyar vagy németnyelvű családnál és lassan majd megtanul angolul. Háztartásban 3_4 személy esetén kezdő fizetés általában 70 dollár körül jár egy szabadnappal. Hozzá természetesen ellátás, külön szobával, többnyire fürdőszobával is. Hirdessen magyar újságban, biztosan kap választ magyar családtól. Amikor már tud angolul, jobban fizetett álláshoz juthat. Ha mégis úgy döntene, hogy egy ideig még a rokonainál marad, akkor előbb tisztázza velük azt a bizonyos “zsebpénzt”. Beszélje meg velük, hogy pontosan, mennyit adnak. Az anyagi kérdéseket rokonokkal fontosabb előre tisztázni, mint idegenekkel, mert megtörténhet, hogy ők soknak tartják azt, amit adnak, maga pedig kevésnek. E'z pedig nem vezet jóra. Nézeteltérés, sőt harag is lehet belőle. Ilyesmire már sok példa van. GARAI GÁBOR: I Jégverés Delhiben Pálmafák közt kopog a jég: j suhog a kert alatt a zápor. | Lesütötte szemét az ég, megszégyenült a zokogástól. Gyöngy-mintás viz-függöny mögött | meggörbült árnyak roskadoznak: egy virág-illat felszökött a földről, s a szobába lobbant. | Fűszeres pára harmatoz, a mennydörgések összenőttek; mindent habos-tisztára mos árja az égi tekenőknek. c-P És édes csönd jön azután. Kigyul a nap még, lemenőben. S az ujhold zöld himpora száll a csillag-pettyes levegőben. (Uj-Delhi, 1970 julius) FOSZLÁNYOK 1 1 Előbb másokba belerúg, aztán önmagát sajnálja. * * * óriási szakképzettségre tett szert a lógásban. * * * A tehetségét kamatoztatja, ezért nincs soha egy vasa se. * * * Egy barátom húsz éve akarja megváltoztatni a világot, azt kívánják tőle, hogy dolgozzék.
