Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-09 / 28. szám

Thursday, July 9, 197C BETHLEHEM HÍRADÓ 8, oldal HOMOKI ERZSEBET LELKI KLINIKÁJA MRS. F. — A bátyámmal jöttem el Magyar­­országról. Együtt laktunk és amikor férjhezmen­­tem, akkor is nálunk lakott. A férjemmel együtt az üzletben dolgozunk és bejárónő járt hozzám takarítani. A bátyám egyszer kettesben volt ve­le a lakásban és elvesztette a fejét, viszonyt kez­dett ezzel, a közönséges, csúnya nővel és most elvette. Nem is tudom megérteni, hogyon tör­ténhetett vele ez és hogyan segíthetnék rajta, mert szeretném megszabadítani ettől a nőtől. VÁLASZ — Maga csúnyának tartja a nőt. Le­het, hogy a fivére szépnek látja. Maga meg akar­ja szabadítani tőle. Lehet, hogy a fivérének esze­­ágában sincs megszabadulni tőle. Ne avatkozzon bele kettőjük dolgába. Legfeljebb gazdagodjon egy tapasztalattal: ha a férfi elveszti a fejét, a nő gondoskodik arról, hogy ne találja meg, mielőtt feleségül nem veszi. * * * I BIZALOMMAL JELIGE — Öt évvel ezelőtt költöztünk ebbe a házba és én azonnal beleszeret­tem a szomszéd férfibe, aki nős, ő is beíémszere­­tett és titokban szoktunk találkozni egy barát­ja lakásán, az én férjem és az ő feleségé nem tu­dott a mi szerelmi kapcsolatunk. Majdnem öt évig tartott ez a szerelem. Husvétkor vakációra ment. a feleségével Floridába. Mikor hazajött, azt mondta, hogy közöttünk mindennek vége. mert új­ra megszerette a feleségét és uj életet akar kez­deni. Fájt a szivem, azonban belenyugodtam ab­ba, hogy neki a felesége az első és nem akartam utjukba állni. Attól kezdve csak úgy voltunk egy­máshoz, mint szomszédok. Két hét múlva rájöt­tem, hogy nem mondott igazat, nem igaz, hogy uj életet kezdett a feleségével. Egy másik nővel van viszonya, most az a barátnője. Becsapott en­gem, másik nőt szeret. Ismerem a nőt, az is fér­jes asszony és megcsalja vele a férjét. Ők azt hi­szik, hogy én nem tudok a viszonyukról. Azt is tu­dom, hogy a férfi barátjának a lakásán szoktak találkozni, ahol azelőtt mi találkoztunk. Én meg akarom Írni névtelen levélben a férjének az egé­szet, akkor majd megkapja a büntetését a nő, aki elvette tőlem a barátomat. Lehet nekem valami bajom abból, ha kiderül, hogy én Írtam a leve­let? Azt hiszem, hogy nem, mert igazat irok. VÁLASZ — Fel van háborodva azon, hogy most egy másik, magához hasonló nő megcsalja a fér­jét azzal a férfivel, akivel maga öt éven keresz­tül csalta a saját férjét. Csinos kis erkölcsi fel­fogás. Magából azonban nemcsak az erkölcsi fel­fogás hiányzik, ugylátszik, egy kereke is hiány­zik. A névtelen levél egymagában is aljas dolog, de tetejébe felbolygatja vele az egész ügyet. Elő­re megjósolom, hogy a levél nyomán a maga fér­je is mindent megtud. Akkor aztán maga is meg­kapja a magáét. Nem sok jót érdemel, de ha már megkérdezett, nem hagyhatom válasz nélkül. Le­gyen esze, ne kavarja fel a piszkot a fazék al­járól. * * * TANÁCSOT KÉREK — Csak négy hónappal GÖRBE TÜKÖR KÉT TÖRTÉNET A BOLDOGSÁGRÓL (í) — Olvastad, Ernő? — Mit, angyalkám? — Hogy milyen szép ünnepséget rendeztek en­nek az aranylakodalmas öreg házaspárnak? Aján­dékok, szónoklatok, riporterek, meg minden. Csak azt nem értem, hogy miért. — Már megbocsáss, angyalkám, de ötven évig boldog házasságban élni . . . — Jó dolog, nem mondom. De nem kunszt. Sok­kal nagyobb kunszt egy rosszabb házasságban három évet eltölteni. — Szóval irigy vagy, amiért nem minket ün­nepelnek. — Nem is tagadom. Mert te ugyebár — mint tudjuk — önző, lusta és unalmas ember vagy és távolról sem lángész. A természeted sem valami leányálom, mert folyton civakodol valamiért és a jövedelmed — nna hagyjuk. És én élek veled há­lom éve, anélkül, hogy elismerést kapnék bárki­től is. Legalább felköszöntene valaki. — Várd ki az ötven évet, angyalkám. Akkor majd lesz riport, ünnepség, anyakönyvvezető, könnyes beszédek . . . ■— Hát mit gondolsz, mért huzom az igát, ha nem ezért ? (2) — Hallottam a történetét, Albert bácsi, fogad­ja részvétem. — Köszönöm. Hát mit szól hozzá, milyenek a nők? — “Csalfa mindahány”. Nem hiába éneklik az operettben is . . . — Folyton azon tűnődöm, hol hibáztam el . . . — Nem lett volna szabad egy negyven évvel fiatalabb lányt nőül vennie. Nincsenek barátai, akik óvták ettől? — De. Sokan figyelmeztettek. De én azt gon­doltam, hogy ha öt boldog évem lesz, az is szép. Inkább az volt a baj, hogy a fényképészhez nem gyalogosan mentünk a házasságkötő teremből . . . — Ez volt a baj ?Miért lett volna ez baj ? — Úgy látom, nem ismeri a részleteket. — Csak annyit tudok, hogy otthagyta az asz­­szomyka. — Igen, megvolt az esküvő, fogadtuk a gratu­lációkat és akkor elindult a menet, kifelé. Már ott várt a felvirágozott taxi a ház előtt, idejében gon­doskodtam róla. Beültünk és utasítottam a sofőrt, hogy hajtson a fényképészhez. — Érthető. — A sofőr fiatal, jóképű fickó volt. Azonnal észrevettem, hogy tetszik a feleségemnek. De ekkor még semmire sem gondoltam. Ellenben me­net közben egyszer csak látom, hogy a fickónak is tetszik a feleségem. — Ezt honnan vette észre ? — Szemeztek egymással a tükörben. Tessék csak elképzelni, ott ülök az asszonyka mellett sö­tét ünneplő ruhában, a gomblyukamban a fehér szegfű, boldogan. És a feleségem szemez a sofőr­rel. — Nem mondom, eléggé kinos. És aztán ? — Megérkezünk a fényképész elé s akkor az imádott Mártuskám azt mondja, hogy menjek a fényképészhez egyedül, ő tovább megy a kocsi­val. Mert beleszeretett a fiatal sofőrbe. — És mit mondott erre maga, Albert bácsi ? — Mit mondhattam volna? Kiszálltam. — Képzelem, milyen hangulatban . . . — Nézze csak . . . Nem volt valami jókedvem, az igaz. De azért letörve sem voltam túlságosan. Arra gondoltam, hogy legalább volt egy boldog félórám ... De egyvalami nagyon bosszantott, nem tagadom. — Éspedig? — Hogy a házasságkötő teremtől a fényképé­szig nekem kellett fizetnem a taxit. De megem­legeti az a sofőr! Egy cent borravalót sem adtam neki. (garabonciás) ezelőtt jöttem New Yorkba, 41 éves özvegy va­gyok, a nővérem lányánál lakom, aki férjes asz­­szony. Jók voltak hozzám, lakást és kosztot adtak pedig 3 kisgyerekük van és nincs sok hely a la­kásban. Hálás vagyok nekik. Terhűkre lenni nem akarok. Zöld kártyám még nincs, de a fehér kár­tyát most megkaptam és már munkába mehe­tek. Nem dicsekvésből irom, hogy jó háziasszony vagyok, jól főzök, nemcsak a magyar konyhát tu­dom, mert Pesten egy nagy politikus házveeztő­­nője voltam és ott sok mindent főztem, hat évig voltam náluk és csak azért léptem ki az állás­ból, mert Amerikába akartam jönni. A hugomék azt mondják, hogy ne menjek állásba, mert néme­tül tudok egy kicsit, de angolul nem tudok, in­kább maradjak náluk, vezessem a háztartást, vi­gyázzak a gyerekekre és majd meglátják, hogy mennyi zsebpénzt tudnak adni. Én mióta itt va­gyok, állandóan olvasom az újságot és szeretném megkérni, hogy adjon tanácsot. VÁLASZ — Igazán hálás lehet a rokonainak, de ez nem akadályozhatja meg abban, hogy köny­­nyitsen életén, pénzt keressen. Valóban nehezíti a dolgát, hogy nem tud angolul. Ez azonban nem elháríthatatlan akadály. Ha keres, elöbb-utóbb ta­lál munkát magyar vagy németnyelvű családnál és lassan majd megtanul angolul. Háztartásban 3_4 személy esetén kezdő fizetés általában 70 dollár körül jár egy szabadnappal. Hozzá termé­szetesen ellátás, külön szobával, többnyire fürdő­szobával is. Hirdessen magyar újságban, biztosan kap választ magyar családtól. Amikor már tud angolul, jobban fizetett álláshoz juthat. Ha még­is úgy döntene, hogy egy ideig még a rokonainál marad, akkor előbb tisztázza velük azt a bizonyos “zsebpénzt”. Beszélje meg velük, hogy pontosan, mennyit adnak. Az anyagi kérdéseket rokonok­kal fontosabb előre tisztázni, mint idegenekkel, mert megtörténhet, hogy ők soknak tartják azt, amit adnak, maga pedig kevésnek. E'z pedig nem vezet jóra. Nézeteltérés, sőt harag is lehet be­lőle. Ilyesmire már sok példa van. GARAI GÁBOR: I Jégverés Delhiben Pálmafák közt kopog a jég: j suhog a kert alatt a zápor. | Lesütötte szemét az ég, megszégyenült a zokogástól. Gyöngy-mintás viz-függöny mögött | meggörbült árnyak roskadoznak: egy virág-illat felszökött a földről, s a szobába lobbant. | Fűszeres pára harmatoz, a mennydörgések összenőttek; mindent habos-tisztára mos árja az égi tekenőknek. c-P És édes csönd jön azután. Kigyul a nap még, lemenőben. S az ujhold zöld himpora száll a csillag-pettyes levegőben. (Uj-Delhi, 1970 julius) FOSZLÁNYOK 1 1 Előbb másokba belerúg, aztán önmagát sajnálja. * * * óriási szakképzettségre tett szert a lógásban. * * * A tehetségét kamatoztatja, ezért nincs soha egy vasa se. * * * Egy barátom húsz éve akarja megváltoztat­ni a világot, azt kívánják tőle, hogy dolgozzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom