Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-09-17 / 38. szám

/ 14. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Ü EGY BANKRABLÁS. AMELY A JESSE JAMES FÉLE BANKRABLÁSOKRA EMLÉKEZTETETT Kürthy Miklós: KRÓNIKA A legenda azt tartja, hogy amikor, majdnem egy évszá­zaddal ezelőtt, Jesse és Frank James, a középnyugaton ban­kokat és vasutakat rabolt, a különös, merész testvérpár gyakran rejtőzött el olyan barlangban, amely Franklin megyében (Mo.) volt, alig 50 mérföldayi távolságban St. Louistól. A modern időknek megszü­letett a maga Jesse és Frank Jamesa: nevük ezúttal John és James Pardue, John 27 éves, James pedig 23 eszten­dős. A Pardue testvérpár — az ügyészségi vádirat szerint — olyan módon rabolt ki egy danburyi (Conn.) bankot, hogy a bankrablás igazi Jes­se James-féle bűncselekmény volt, sőt, a rendőrségi szakér­tők szerint a Pardue testvér­pár munkáját maga Jesse James is “megirigyelhetné”. • Danbury 50 ezer lakosú vá­roska, New Yorktól 50 mér­­f öldnyi távolságra fekszik: az.okban az időkben, amikor az amerikai férfiak még ál­talában kalapot viseltek, Dan­­buryben volt Amerika legna­gyobb kalapgyára. Danbury haladt a korral: jelenlegi leg­főbb ipara az aerospace ipar. A Pardue testvérpár 1970 február 13-adikán követte el a bankrablást. Ezen a napon a danburyi rendőrkapitány­ság folyosóján álló, fém-ha­­mutatrtó aljára egy időzített bomba volt erősítve. A hamu­tartó a folyosón, William F. Töbin, rendőrfőnök irodája és a rendőrfőnöki telefon­­központ között állott. A telefonközponthoz volt kapcsolva egy olyan készülék is, mely közvetlen összeköt­­tetében állatt 150 bankkal és kereskedéssel. Ha egy bank­­tisztviselő vagy kereskedő, a bankban, vagy üzletében le­vő, fölszerelt gombra rálé­pett, ez a jelzőkészülék au­tomatikusan felvillant és igy jelezte a rendőrség számára, hogy a kérdéses bankot, vagy üzletet ki akarják rabolni. Ezen a napon tehát 13-adi­­ka és éppen péntek volt 9 ez a nap ennek ellenére szeren­csés nap volt Tobin rendőr­főnök szempontjából. Tobin ezen a napon nem tartózko­dott irodájában, influenzá­sán feküdt otthon. S ez a körülmény mentet­te meg az életét: a hamutar­tó aljára helyezett időzített bomba pontosan délelőtt 10 óra 40 perckor robbant. A robbanás következtében a 3 emeletes téglaépület szinte törmelékekre hullott szét. A legsúlyosabb kár a rendőrfő­nök irodáját és a telefonköz­pontot érte. Huszonhat sze­mély sérült meg, haláleset, különös véletlen folytán, nem történt. A telefonközpont vi­szont teljesen használhatat­lanná vált. Pontosan a robbanás idő­pontjában két férfi lépett be a Union Savings Bankba, amely alig 3 épülettömbnyi távolságra volt a rendőrség­től. Az egyik férfi hippie-fri­­zura-féle parókát és álbajuszt viselt, a másik napszemüve­get, mindkettej ük kezében puska volt. A repülőgéprablások megelőzésére gépfegyveres rendőr jár őr őket helyeztek szolgálatba a Frankfurt a Main-i repülőtéren, Nyugat- Néraetországban. A két férfi a bankfiók 12 alkalmazottját és a jelenlevő, 6 ügyfelét, a bank egyik hát­só szobájába terelte. A rend­őrséget nem lehetett értesíte­ni, hiszen a robbanás a rend­őrségi telefonközpontot és az ahhoz kapcsolt jelzőkészülé­ket, használhatatlanná tette. A két férfi összesen 26,365 dollárt vitt el a bankból. A rablók ezután beültek a bank mögötti parkolóhelyen rájuk várakozó fehér szinü Chrys­ler station wagonba és elhaj­tottak. A két férfi a közelben levő bevásárló központ kellős köze­pére hajtott, ott kiszállt a ko­csiból, amelyben ott hagyta a puskákat és ezenkívül a ko­csiban a bankrablók egy idő­zített bombát hagytak. A Chrysler station wagon né­hány perc múlva felrobbant. A robbanás következtében a bevásárló központban par­koló autók mindegyike meg­rongálódott és számos üzlet kirakata bezuzódott. Mint később kiderült, a Purdue testvérpár nyugodtan a városban maradt, miközben a rendőrség, a megadott sze­­mélyleirások alapján, tűvé tette értük a várost, — azon­ban eredménytelenül. Danburyba nemsokára meg­érkeztek a Federal Bureau of Investigation nyomozói és a new yorki rendőrség bomba­­szakértői is. A nyomozók a bevásárló-központban felrob­bant fehér Chrysler roncsai átvizsgálásakor megtalálták a kocsiban hagyott időzített bomba maradványait. A szakemberek megállapí­tották: a házilag készült bom­bát valószinüleg olyanok ké­szítették, akik az amerikai haderő valamelyik bomba­osztagánál teljesítettek kato­nai szolgálatot. Az időzitett bomba összeállítása szaksze­rű munkára vallott. A Chrys­ler motorján talált sorozat­szám nyomán kiderült a kocsi tulajdonosának személyazo­nossága is: A Chrysler sta­tion wagon tulajdonosa a Lusbyban (Md.) lakó James Peter Pardue volt. Pardue nemrégiben szerelt le a US Armytól. Érdekes módon kiderült, hogy James Peter Pardue bátyja, John viszont Danbu­­ryban lakik. Ezekután az is kiderült, hogy nemrégiben Maryland államban majdnem Olyan éjszaka volt ez, mi­kor minden könnyűnek és megoldhatónak tűnt, akár­csak az álom­ban. Gondo­lom, az volt az egész nek az oka, hogy sör­rel kezd tűk, whiskyvel foly­tattuk és édes - i* likőrrel fejez- Kürttur Mikló« tűk be. Hajnali félháromkor, ami­kor a bárok már bezártak, úgy állottunk az utcán, Gre­gory és én, hogy a világ va­lamennyi jelentős problémá ját megoldottuk. Különösen Gregory volt találékony, aki­nek a sör, a whisky és az édes likőr valósággal szárnyakat kölcsönzött. Megelégedetten bandukol­tunk az utcán, mivel tudtuk, hogy minden rendben lesz. Egyszerre Gregory hirtelen megállt, felém, fordult. Ar­cán mélységes aggodalom tük­röződött. — Öregem — mondta Gregory kétségbeesetten — egyetlen problémáról elfeled­keztünk. Elfeledkeztünk er­ről, hogy voltaképpen a nagy­város tesz bennünket magá­nyossá és elhagyatottá. A vá­rosi épület-tömbök tesznek bennünket rabokká. Elfeled­kezünk arról, hogy ezt a kér­dést miképpen lehet megolda­ni? Miképpen lehet megolda­ni azt, hogy a nagyvárosok épület-tömb ketreceiben is szabadok legyünk és mikép­pen lehet megoldanunk azt, hogy a nagyvárosokban se legyünk magányosak, s ne le­gyünk egyedül az irdatlan tömegben ? hasonló körülmények között elkövetett bankrablás történt, amelynek tetteseit mindez­­ideig nem fogták el. A ma­rylandi bankrablás elkövetői­nek személyleirása szinte kí­sértetiesen ráillett a danbu­ryi bankrablás elkövetőire. Ezután már gyorsan követ­ték egymást az események: John Parduet Danburyban tartóztatták le, James Par­duet pedig Lusbyban. Tekin­tettel arra, hogy a bűncselek­mény, amellyel vádolták őket, federális bűncselekménynek minősü,l James Peter Par­duet mindenfajta kiadatási eljárás nélkül Connecticut ál­lamba lehetett szállítani. J elenleg mindkét Pardue­­fivér letartóztatásban van, mindegyiküket hat rendbeli bűncselekménnyel — többek Thursday, Sept. 17, 1970 Bevallom, a dolog engem is meghökkentett. El kellett ismernem, hogy erről a prob­lémáról megfeledkeztünk. Né­hány percig némán álltunk a sötét utcán, azután Gregory arcára halvány fénysugár lopózott. — Idehallgass — mondta gyorsan, kapkodó lélegzettel — Emlékszel Romain Gary “A Mennyország Gyökerei” cimü regényére? Emlékszel, a főhősre, Morelre, a félbolond francia fogorvosra, akinek eszményét az Afrikában sza­badon vágtató elefánt-hordák jelentik? Ezek az elefántok szabadon, hatalmas dübörgés­sel, hordában, jóban-rosszbam összetartva vágtatnak . . . emlékszel, hogy Morei azt mondja a regényben, hogy mindent odaadna érte, ha ő maga is elefánt lehetne? Ez a megoldás . . . elefántnak kell lenni . . . hatalmas dü­börgéssel, jóban-rosszban ösz­­szetartva kell vágtatni . . . elefántnak kell lenni, hogy igazán emberek lehessünk . . Morelnek igaza volt . . . Gregory hirtelen sírni kez­dett, csukló zokogással. Rend­őrautó fordult elénk. A kocsiban ülő egyik rend­őr lecsavarta az autó ablakát és kihajolt: — Hát ennek mi baja? — Elefánt szeretne lenni — mondtam magyarázóan. — Nem rossz — nevetett a rendőr, azután tovább gör­dült a járőrautó. Gregory arcán patakokban csorogtak a könnyek. — Elefántnak kell lenni... hogy emberek lehessünk . . . Morelnek igaza van . . . Az utca lassan világoso­dott körülöttünk .. a pi­szokra ráhullott a hajnal. — Elefánt akarok lenni — hüppögte Gregory és a sza­vak lassan enyésztek el az utca hajlatában . . . között bankrablással és lő­fegyvernek és robbanóanyag­nak egyik államból a másikba történt szállitásával vádolják. Mindkét Pardue testvér ártatlannak vallotta magát az előzetes bírósági meghall­gatáson. Amennyiben az es­küdtszék, mindegyik ellenük emelt vádpontban bűnösnek találja őket, maximális bün­tetésük 115 évi fegyház le­het. A Pardue-fivérek ügyének tárgyalására csak késő ősszel kerül sor, mert egy bridge­­porti federális biró, egy pszi­chiáter tanúvallomására hi­vatkozva, úgy találta: — James Purdue a jelen pillanatban őrült, vagy leg­alább is képtelen megérteni az ellene emelt vádat és az ellene indított eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom