Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-25 / 26. szám
8. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, Jane 25, 1970 A MAGYAR CARUSÓ Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE 'Nálam a kertben kinyíltak a gyöngyvirágok, zott a csapatból, ezért a klub vezetősége mego- Fagyok, havas esők, csúf szelek májusában való- peráltatta a lábát egy kiváló ortopédsebésszel, ban rekord teljesítmény a most éledő virágok Az ismert gyakorlat megismétlődött a Varga pompája és milyen gyönyörű, Sanyi esetében is: az operáció sikerült, de tomikor a mérgesen zöld fű kő- vábbra is bicegett, de már fájdalmak is jelentzött sötétkék szemükkel ártat- keztek, ha labdába rúgott. Nem is merte erőllanul mosolyognak az ibolyák... teni a játékot. Nagyon keservesen kezdődik Egyik meccs után vígan áldomásoztak a győez a tavasz is. Fájdalmas nézni, zelemre, a nagy hangulat közepette a bicegőlábu milyen gutaütötten lézengenek Vara Sanyi a prímás biztatására el kezdte éneaz orgona-bokrok, nem tudják kelni a szebbnél-szebb magyar nótákat. Véletlekihevemi a tavalyi fagyhalált, nül, vagy nem is abból, mert ilyesmi nincs —A tulipánok is eléggé satnyács- ott volt a divatos Pál-söröző tulajdonosa: Pál kák, gömbbé formálódnak a Józsi is. Halgatta, hallgatta a nótákat, nézte a ki- Bzirmai, tisztára önvédelem, hogy összecsukod- pirosodott arcú, nagyon jó megjelenésű fiatalemnak, mikor rájuk ereszti hidegét a szél. bért és mikor hazafelé indult, vállára tette a ke-Estére én is kábán ülök a televízió előtt, letör zét és azt mondta: az idő fordulásával járó változás: hol hideg, más- —Jobban tudsz te énekelni, mint focizni, kor meg meleg hullámok futkoráznak a háta- Gyere be hozzám holnap és én elindítalak az énemen. Nem-igen vidámit a televízió, rosszabb- két pályán és majd meglátod, érdemes cserélni, nál-rosszabb filmeket perget, még nézni is fáj, Az ország legjobb népdalénekesét csinálom behógy az igazi nagy színészek mint vérzenek el a löled, ha rám hallgatsz és azt teszed, amit én cemmitmondó jelenetekben. Szegény jó barátom, mondóik. Az ilyen tehetséges fiúnak, mint te vagy a zseniális Vadnay Laci jut az eszembe, aki ha- nem érdemes a futballpályákon tekeregni . . . lála előtt kimondta rájuk az ítéletet: “A rádió És Varga Sanyi másnap este félve és szorongnapilap, a televízió, képes újság, csak az a kár, va, majd elsülyedve a szégyenkezéstől, vacogva a hogy nem lehet befűteni velük” . . . lámpaláztól lépett fel a Pál-söröző egyik szép ter-Végre egyik este a “Nagy Carusó élettörténe- mében. Maga a tulajdonos mutatta be a közöntét” vetítették. Mario Lanza játszotta Carusót. ségének, arra kérve őket, hogy hallgassák meg A nagy művész ha nem is tudott úgy énekelni Varga Sanyit és döntsék el, hogy vajon gyémint Carusó, aki a világ legnagyobb tenorja mánt-e valóban, vagy csak színes üveg ... de volt — de megjelenésben, játékban és kedves- hát tévedni emberi dolog, az Ítéletet, az értélkeégben nemcsak utolérte a hajdani Mestert, de mérést mondja ki a mélyen tisztelt publikum... el is hagyta. És a közönség tapsvihara eldöntötte Varga Sa-Az utolsó jelenet után nagyot dobbant a szivem, nyi szerződtetését, amelyet aztán sokáig egyikük Nekünk is volt egy Carusónk, akinek az életéről sem bánt meg. A kis Varga Sanyi előnevezetesmég nem irt filmet senki. Igaz, nem voltak világ- sége, vonzóereje lett a mulatónak, de ő is megraszóló sikerei . . . talán csak egyetlen estére találta a számítását, annyi keresetre még álmárepült fel a hódolat, az elismerés, a csodálat te- ban sem mert volna gondolni. Csak úgy szórták tejére, ahonnan már nyílegyenes ut vezet a nagy a pénzt a tálcájára, a cigányok versengtek a keállomások felé. Róma, Bécs, Páris, London, Bér- gyéért, az volt a boldog banda, amelyik előtt lin után New York következett volna és talán a Varga Sanyi énekelt. nevét a Giglik, a Carusók, a Marió Lanzáknak A háborúban még jól járt azzal a kis bicegő kijáró tisztelettel emlegetnék . . . testi hibával: nem vették be katonának, ennek A magyar Carusó filmjét el kezdem elölről folytán nem sebesült meg, nem esett el, a hulláforgatni. Futballozni jobban szeretett, mint éne- ját nem dobták be a meszesárokba, mint a többi kelni. Kijárt a nagy fiuk tréningjére, boldog sok százezer magyar katonáját, volt, ha labdaszedegető lehetett közöttük. Meg- Miikor pedig véget ért a háború, az Operaház csodálta a klasszis játékosokat. A Bocskaiban ösztöndíjas énekeseket keresett, Varga Sanyi is akkor egy csomó válogatott futballista rúgta a beállt a jelentkező közé. labdát. Fehér Rudi, Molnár, Sághy, Vampetics, Óriási sikere volt, A színpadról becsődültek az Kevicky, és a hires ötös fogatból Markos, Vin- énekesek, énekesnők, rendezők, statiszták, hogy ve, Teleki, Zemler . . . Ugyan ki él még közülük? megnézzék ki énekelt olyan csodálatosan, ki az A kis Varga Sanyiból — mert igy hívták a a külföldről jött vendégénekes, akit még nem magyar Carusót — jó futballistát nevelt a Bocs- ismernek?! Az Operaház igazgatója Pless karkai trénere, ha nem is vette észre tehetségét az nagyra bízta a betanítást. Az ismert karnagy naországos futballikapitány. Szorgalmas, törekedő ponta foglalkozott tanítványával és készítette játékos lett belőle, belemenős, hajlékony és vak- elő a nagy tenor szerepekre. Az Aidára, a Rigomerő. Az ilyen fiatalemberre mondják, hogy fej- lettóra, a Trubadúrra . . . jel rohan a falnak. Varga Sanyival is valami 1945-ben pocsékul nézett ki Budapest. Félős ilyesmi történt, mert egy összecsapásnál megsé- volt az utcákon járni este, mert vetkőztetők dolrült a jobb lábán. Focizásnál az ilyesmi könnyen goztak, zsiványbandák fosztogatták a járókelőelőfordul. két. Az Operaház és a Nemzeti Színház müvé— Ebcsont beforr — ezt szokták mondogatni szei az Operaházban szilvesztereztek. A kapuban az ilyen sérülésre és valóban igy is történik a szuronyos őrök vigyáztak a testi épségükre, csak legtöbb esetben. Varga Sanyinál is begyógyult igazoltatással nyílott meg a kapu. “Panem et cira sebe, de ettől kezdve kissé bicegni kezdett a censes” volt a jelszó. Kenyér, igaz alig és csak jobblábára. Ki látott már bicegő csatást? Mándi feketén volt, de a színházak már működtek. A Gyüla volt az egyetlen futballista, aki bicegett, cirkusz velük forgott tovább. Varga Sanyi nem de ő hátvéd volt a magyar válogatottban. Csa- jól érezte magát közöttük. Hangban messze kitárnak olyan játékos kell, aki egyformán tudja nőtt, de azok viszont még nem fogadták be telhasználni mindakét lábát, a bicegők legfeljebb a jesen maguk közé. Sanyi a Vörösmarty-utcában tartalék csapatban olyan kegyelem megtűrtek, levő Péter kis kocsmában érezte igazán jól maakik csak nagyon ritkán játszhatnak, mondjuk gát. Ez a hely volt a második otthona, ahol Jósakkor, ha nincs ki a létszám, valaki hiányzik, ka, az erdélyi gazda, a havasok kedélyesen zsörvagy sérülés esetén. tölődő mackója, a bűbájosán nevető Pali a fele-A kis Varga tehetséges játékos volt, hiány- sége, Jóska húga a festményszép dáma Rózsika, fciiojreíy-Molnár Imre a savanykásan kedves anyós, a cukorbabaszerü pirinyó kis copfos Katika kényeztették. Sanyi kedvéért odajárt a legmüértőbb' közönség, az Operaház diszletezői, a világosítók, a kortinahuzók, ügyelők, akik hivatalból látták, hallották az összes bel- és külföldi művészt, aki csak fellépett az Operaházban — ez a müértő közönség nevezte el Sanyit a magyar Carusónak. Nekik énekel esténkint. Mennyi csillogó szempár, kipirosodott arc kisérte-leste énekét és azok a tapsok voltak az igaziak. Ezek az emberek jóval a nyilvános fellépés előtt megkoronázták Varga Sanyit. A magyar Carusó velük töltötte a szilvesztert is pedig vártak rá az Operaházban, fel akarták léptetni a műsorba. Már közel járt az óramutató az éjfélhez, mikor a barátok unszolására elindult társaságával az Operaházba. Tudta, hogy már lekéste a fellépést, jelentkezni, szétnézni akart csak, ne higyjék, hogy ki akarja huzni magát közülök. De alig, hogy belépett, az érdeklődés középpontjába került. Körül rajongták a már kissé kapatos művészek és valósággal föltuszkulták a színpadra énekelni. A Varga Sándor sikeréhez csak kevés hasonló fordult elő az Operaház sok szépet látott színpadán. A két színház művészei és a meghívott előkelőségek nem akarták leengedni, addig ujráztatták, mígnem teljesen kimerült. Újév hajnalán a művészek behódoltak előtte, elismerték, hogy a legkülönb közöttük . . . E'gyik este a népszerű Sárdy Jánosék hívták meg vacsorára. Az asszony, a művész felesége, felsóhajtott vacsora közben: — Milyen nagy karriert csinált volna az én uram a maga hangjával — majd jótanácsként hozzá fűzte, hogy meg kellene operáltatni a lábát, hogy a színpadon teljes legyen az illúzió: ének és megjelenés. A gyönyörű hang hatását nem szabad lerontani a test fogyékos bicegésével. Hiszen ma mái’ annyira előrehaladott az orvosi technika, hogy igazán semmi egy ilyen kicsi beavatkozás . . . Varga Sanyi a vacsora után elhatározta, hogy megoperáltatja magát. Leutazott szülő városába, Debrecenbe, hogy ott feküdjön le a kés alá, mert ha nem sikerül az operáció, még le is lehet tar gadni, Pesten viszont mindenki tudná ... De belül valami mást is érezhetett. Odavonzotta á régi környezett a gyerekkori emlékek mese világa, a fák, a virágok, a lányok és a futball. -Az operáció, mint mondani szokták — sikerült. Május volt. Gyönyörű akác-orgona- és gyöngy virágos május. A klinika kertjében olajfák illatoztak. A magyar Carusó felült az ágyába és rázendített Sárdy János kedvenc dalára: “Elpihent a nagy világ Elpihent a lomb. Messze bércen valahol Kondul egy kcJomp . . . Egy magányos vadgalamb Hív egy gerlicét, Hajlandozó rózsafán Sírja énekét . . . Hej!, rózsalevél Felkap a szél Messze sodor innét . . . Rózsalevél Egy sort vigyél Rózsámnak üzennék. Vidd el szivem vágyát, Hozd vissza az ólmát, Rózsalevél Felkap a szél, Talán sose látlak . . .” Varga Sanyi ágyát körülvették az orvosok, az ápolónők és a lábadozó betegek. Éppen a rózsalevél elfu a szél-nél tartott, amikor egy kis vérrögöcske onnan a sebtájékáról elindult, majd ä szivébe ért. Elsápadt, fuldokolt, a “rózsalevél” megakadt a torkán. Visszaesett a párnákra. A magyar Carusónak ez volt az utolsó dala. Akik hallották, azt mondják: csodálatosan szép volt...
