Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-04 / 23. szám

Thursday, June 4, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 15. oldal 1 A Végzet kilencet számolt Gene Tunney, az egykori ökölvívó világbajnok felett Kürthy Miklós: KRÓNIKA Az elmúlt ősszel, az egyik bostoni kórházban, egy 72 éve3 férfi, aki hát-operációja után lábbadozott, remegő, bi­zonytalan kézzel a következő nyilatkozatot irta a sajtó szá­mára egy papírlapra: ' — Jelentések érkeztek ar­ról,' hogy Joan Tunney Wil­kinson, Carter Wilkinson fe­lesége, egy európai vakáció alkalmával, amelyre férjével és két kislányával, a 6 éves Alenandraval és a 3 éves Erinnel utazott, eltűnt. — Az európai rendőrségek nyomoznak az eltűnt után, akinek eltűnését augusztus 28-adikán jelentették. Ezen a napon látták utoljára Joan Winkinsont, Bergenben (Nor­végia) és innen kellett volna Hamburgba (Nyugat-Német­­ország) utaznia, hogy ott, egy előre megállapított he­lyen, férjével és gyermekei­vel találkozzék. A férfi, aki ezt a nyilatko­zatot irta a sajtó számára, James Joseph Tunney, több­szörös milliomos üzletember, egykori Shakespeare kutató, volt. Évtizedekkel ezelőtt, ezt a férfit. Gene Tunney néven ismerte meg a világ, amikor a hivatásos nehézsúlyú ököl­vívás világbajnoka volt. Nemsakkal a nyilatkozat után, Hamburgban, Max Schmeling, Tunney közeli ba­rátja, aki valamikor ugyan­csak a nehézsúlyú ökölvívás világbajnoka volt, 1,300 dol­lár jutalmat ajánlott fel an­nak, aki az eltűnt, 30 éves Joan Tunney Wilkinson, Gene Tunney leányának, nyo­mára, vezet. Robert Mayo, a kormány büdzsé igazgatója bejelentette, hogy Ni­xon elnök ebben az évben uj adót javasol a kongresszusnak a gazo­lin használatára, amiből a vár­ható deficitet csökkenteni igyek­szik. Októberben, váratlanul Joan Tunney Wilkinson, Mar­seilleben (Franciaország) bukkant fel: céltalanul kóbo­rolt az utcákon. Nyomban kórházba szállították, ahol ki­derült : amnesiában (emléke­zet-kihagyás) szenved, vala­mint általános szervezeti gyengeségben, mivel hetek óta nem evett. Felgyógyulása után vissza­tért férjéhez és gyermekei­hez. Alig 5 hónappal később azonban Joan Tunney Wilkin­son egy angol bírósági tár­gyalóteremben állott, ahol kö­zölték vele: férje meggyilko­lásával vádolják, a rendőrség befejezte az ügyben, a nyo­mozást. Gene Tunney, Joan Wilkin­son édesapja, a hivatásos nehézsúlyú ökölvívás egyko­ri világbajnoka, ekkor csak ennyit mondott az újságírók­nak: —: Szomorú és megdöbbent vagyok. Az élet megneheze­dett. A Végzet kilencet szá­molt felettem . . . Joan tár­gyalásának eredményétől függ, hogy “kiszámolnak-e?” Gene Tunney, az egykori legendás boxoló, volt világbaj­nak, tehát uj küzdelem előtt áll a “ringben” ... alighanem ez a küzdelem lesz élete leg­nehezebb küzdelme. Tunney összesen 68 mér­kőzést vívott, mint hivatalos ökölvivó —: sohasem számol­tak tizet felette, vagyis soha­sem “számolták ki.” James Joseph Tunney ir-amerikai szülők gyermeket, Greenwich Village ban született, apja ki­kötői rakodómunkás volt. A high school elvégzése után egy new yorki iroda küldönce ■lett, heti 5 dolláros fizetéssel. “Gene”- mint keresztnév, úgy vált általánossá, hogy húga nem tudta kimondani a Jim nevet és úgy hívta őt el­nyújtottam hogy “Jiim” és ebből lett a “Gene” (kiejtése: dzsiin) keresztnév. Gene Tunney már gyerek­korában szenvedélyes olvasó volt: első könyvei azonban korántsem tartoztak az iroda­lom élvonalába: kedvence James Fenimore Cooper volt. (Cooper indiántörténeteket irt és a huszadik század első felében indián-történetei majd nem olyan népszerűek voltak Európában is, mint a német May Károly indián-regényei. '■*— Szerk.) Gene 16 éves kora előtt, ép­pen csak időtöltésből kezdett boxolni és 16 esztendős korá­ban, már a környék torna­termeinek ismert amatőr­­boxolója volt. Első hivatásos küzdelmét Bobby Dawsonnal vívta: Dawsonnak akkor ko­moly jövőt jósoltak: a jóslá­sok nem váltak be, Gene a nyolcadik menetben kiütötte Dawsont, a mérkőzésért 20 dollárt kapott ég Dawson ez­zel eltűnt az ökölvívás szín­teréről. Az első világháború idején Gene Tunney a ÜS Marine Corpsba jelentkezett felvétel­re és mint Marine katonát, franciaországi szolgálatra osz­tották be. Az Európa felé tar­tó hajón összebarátkozott egy tiszttel, aki a polgári életben ügyvéd volt. Ez a tiszt ösz­tönözte arra Tunnyet, hogy Shakespearet olvasson. Tun­ney később, nemcsak olvasott Shakespearet, hanem Shakes­peare kutatásokat is végzett, számos cikket irt erről a kér­désről és egyidőben Amerika egyik legkiválóbb Shakes­peare szakértőjének tartot­ták. Tunney katonaként is foly­tatta a boxolást: először ez­redének kisnehézsulyu ökölvi­vó bajnoka lett, majd a Ma­rine bajnoka lett ugyaneb­ben a súlycsoportban és ek­kor tért át a nehézsúlyú cso­portra. A jóképű, 6 láb magas Tun­­neyt, felettesei az igazi Átla­gos Amerikainak, az igazi amerikai hősnek, tekintették. Leszerelése után Gene Tun­ney elhatározta, hogy végle­gesen hivatásos ökölvivó lesz, testsúlyának megfelelően, a nehézsúlyú csoportban. A szakemberek fanyalogva fogadták Tuneyt: Tuney sze­­lid. ember volt, nem rendelke­zett azzal a “gyilkos-ösztön­nel”, amelyet a szakemberek elengedhetetlennek tartottak a sikerhez. Ezzel szemben Tunneynak volt egy hatalmas előnye, mindegyik ellenfelével szemben intelligens ember volt és intelligens ökölvivó volt. Tunney úgy boxolt, aho­gyan mások sakkoznak: elő­relátóan, tervszerűen, elmé­letileg kidolgozott támadások­kal és védekezésekkel. Az első világháború utáni első mérkőzésén, a második menetben kiütéssel győzött A közelmúltban a dohány­zás elleni kampány vezetői arról panaszkodtak: a cigaret­ta-elleni tele­víziós hirdeté­sek kétségtele­nül eredmény­telenek voltak, mivel az ame­rikai serdülő­­koruak között iüemelked e 11 a Kürthy Miklós rend szeresen cigarettázók száma. A nyilatkozatot megdöb­benve olvastvm: megdöbben­tem azon, hogy a dohányzás elleni kampány vezetői meg­döbbentek a cigaretta-ellenes televíziós hirdetések ered­ménytelenségén és kudarcán. Nem értem, hogy mi mást vártak? Mindenekelőtt: a ci­­garetta-ell e n e s kampánnyal olyan népszerűvé tették a ci­­gerettát, amilyen népszerű a cigaretta sohasem volt. A kampány túlhangsúlyozásával kívánatos .tiltott gyümölccsé emelték a cigarettát. Ezek az urak egyszerűen nem vettek tudomást arról a közismert és már banalitás­sá vált emberi tulajdonság­ról, hogy minél inkább tilta­nak valamit, annál jobban kí­vánjuk. Megg yőződésem, hogy amennyiben, annakidején, a Teremtő a Paradicsomba he­lyezett Ádám és Éva számára nem azt a bizonyos almát, ha­nem a cigarettát teszi tilossá, Éva nem az alma leszakitásá­­ra biztatta volna Ádámot, ha­nem nyomban elővette volna paradicsombeli öngyújtóját és cigarettára gyújt. Ezenkívül: a cigaretta-elle­nes televíziós hirdetések ép­pen olyan együgyüek, mint a többi egyéb televíziós hirde­tés. Tévednek a cigaretta-elle­nes kampány vezetői, ha azt hiszik, hogy a mai serdülő­korunk ostobák. Nem ostobák — a felnőttek ostobák, akik ostobáknak vélik a fiatalokat és színvonaltalan ostobasá­gokkal próbálják őket elárasz­tani. Meggyőződésem, hogy a ci­garetta-ellenes hirdetésekből kevesebb (vagy semmi) és ke­­vésbbé ostoba — több lett vol­na. Gyakorlott lánc-cigarettá­­zó lévén, bizonyos vagyok eb­ben. * $ * Az 1970-es esztendőnek majdnem a fele elmúlt már. A hozzám érkezett levelek egy­­némelyikére szeretnék válap szólni. íme, néhány levél éa néhány válasz: Uram: Maga olyan tehet­ségtelen, hogy az egyenesen, elképesztő. Egyáltalában, mi­ért ir? (Mr. B. S. — New York.) Válasz: Azért, mert fizet­nek az írásaimért. Mr. Kürthy: Nagyon sze­retjük cikkeit és azokkal egyetértünk. Miért nem ir többet? (Mrs. L. J. Chicago.) Válasz: Azért, mert nem fizetnek eleget az írásaimért. Uram: Mondja meg őszin­tén: hisz maga a tulvilági életben? (Mr. N. K. Detroit). Válasz: Ne bolygassuk ezt a kérdést. Egyelőre, talán, csak ennyit: szeretném re­mélni, hogy nincs tulvilági élet. Bizonyos emberekkel nem. szeretnék “örökké” együtt él­ni és meggyőződésem, hogy ők sem vágynak a velem való hosszabb együtt élésre. Mr. Kürthy: Tisztában van maga azzal, hogy azért tart kutyákat, mert az embereket pótolja vlük? (Mrs. K. H. — New Jersey.) Válasz: A dolog nem ilyen, bonyolult. Azért tartok ku­tyákat, mert szeretem őket. Mea culpa! Mr. Kürthy: Látom cikkei­ből, hogy igazán szereti a kutyákat. Ezt meghatónak és rokonszenvesnek tartom.(Mrs. S. W. — Akron, O.) Válasz: A dolog ennél bo­nyolultabb: azért tartok ku­tyákat, mert az embereket pótolom velük. Mea culpa! Bob Pierce ellen. Gene azon­ban nemsokára felfedezte gyengeségét: minden mérkő­zés alkalmával valamelyik ke­zének néhány Ízülete eltört. Ezután Gene állandóan ke­mény gumilabdát hordott ma­gával. — A labdát állandóan “gyu­­rogattam”, mig végül is, ök­löm megedződött és elég erős lett — irta később Tunney egyik cikkében egy folyóirat­ban. Tunney csakhamar Levin­­sky, majd Harry Grab ellen állott ringbe: mindkettej ük ellen megnyerte a 175 fontos testsulyu amerikai bajnokság bajnoki cimét. Tunney karrierje 1924-ben újabb lendületet kapott: tech­nikai kiütéssel győzött Geor­ges Carpentier ellen Francia­­országban. George Bemard. Shaw, a világihirü angol iró, miután végignézte a mérkő­zésről készült filmet, ezeket mondotta: — Uj bajnok született. Car­pentier jobb ökle valósággal “bombázta” Tunney állát. Tunney meg se rezdült. En­nek az embernek vasból van az álla. (Folytatása a jövő héten)

Next

/
Oldalképek
Tartalom