Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 11. oldal MÁJUS A VÉRMEZŐN Irta: IVÁNT ZOLTÁN Az emberi vereségek felett nem lehet csak úgy egyszerűen napirendre térni. Legalábbis annak, aki úgy született, hogy függetlenül attól, mi jobb, mi célravezetőbb életében úgy egyénileg, ezen túl a mindenki másra való gondolásra áldozza idejét. Az ilyen ember élhet otthon, vagy idegenben, abban Különbözik a többitől, hogy szó szerint szeretné értelmezni a mindenkori világvaj udás közepette, a hirdetett igéket. Legyenek azok bármilyen világnézet nevében fülébe suttogok. És hallgat és gondolkozik. Azzal a készséggel, jóikarattal, ami a mindennapok névtelenjére szinte jelemző. Mert lám: “ha igy van, gy is helyes.. . . Rendnek muszáj lenni .” Ez az úgynevezett “töb)ek” igazsága azonban csak átszólagos. Mert a jóakarat, i türelem nem jelenti minden cetben azt, hogy aki ezekül indul el, gyengébb szelemi képességű, lekacagni vaó. De azt igen, hogy feltételiül alkalmas a becsapásra. Ilyen körülményes bevezeő után jutok el, e májusi éjzakán Írógépemhez, hogy toább potyogjam a betűket. És negdöbbentsen ez a tegnap, egnapelötti nap. Igen, május 10-i'ka. Amint hazámra visz■zagondolok. . . . Vérmező! Hányszor sétáltam ott ba•átaimmal, barátnőimmel. S )ár tudtam valami történelmi sátterét az iskolából, valójáról eszembe se jutott, hogy i közelmúltból ismert kiváltságosak lovaglóhelyén, vagy itána a közparknak átadott ;éren, mi az, ami a vér fogalnával kapcsolódik? Igen, éppen ma 175-ik éve logy itt más szelek “lovagolok” és más szelek nyugtatok a népet. Azóta — amint mondom, — barátokkal, barátnőkkel d vitáztunk errefelé jártunkoan. Volt olyan közöttük, aki a nindenkori hatalmon levők helyzetét védte. És olyan is — éppen talán a gyengédebb nem közül — aki ösztönösen, női mivolta miatt szólt úgy, hogy az uralkodó réteggel szemben, jó a TERJESSZE LAPUNKAT májusra, az éjszakára is gondolni. Mert igy emberibb, igy igazabb. — Hogy mi kerekedik ki : mindebből, ma ezen a május 120-i napon ? — Viszagondolás közben? Valamiféle sejtés, amit a történelem mindig elhomályosít. — Vérmező! — említem újra magamban. S aztán hirtelen felágaskodom a gépelés közben. Iváni Zoliin Nemcsak a mi magyar sorsunkban, hanem az egész világéban is, átsüt egy örökérvényű, szomorú törvény. — Nem elvek, hitek, elképzelések pásztázzák a vilá; got. Hanem a mindenkori j ilyen-olyan társadalmi élet illikje, vagy nem illikje. A polgár, aki a nép nevében beszél, de magára gondol. A polgár, aki otthon-idekint nem törődik a jelen-parancsolta életigazságokkal, az önmaguk fölé emelkedő kivételekkel és a nagy jóakaratu tömegekkel szemben nem közéjük áll, fontoskodik és intézkedik. A polgár, amely nem veszi soha a fáradságot, hogy a Vérmező lényegére gondoljon úgy igazából. S csak a történelmi felületességet nézi benne, és használja ki. Jelszavának. Ma, ezen az emlékeztető májusi estén, egyenként potyogtatom magam elé az akkori május húszadikán lefejezettek nevét: Martinovics — Hajnóczy Laczkovics — Szentmarj ay— Sigray ... Gondolom, nem éppen az úgynevezett pór-népből valók voltak. S éppen ezért emlékeztetnek arra, hogy a pórnép közüliek sem csalhatatlanok. S : lám, a nevesek közül is kij emelkedőket éri el a sors keze. Az életben, világnézeti mezbe öltöztetők között, vannak olyan jószándékuak, akik felismerik az igazi igazságot. S azt, hogy nem a történelem, s benne az igy-vagy úgy felfogott eszmék mozgatják a lényeget. Hanem, a “ki vagyok én” a hiúság. A mindenkori önbüvöletével. Ha valami szomorú lehet, ilyenkor a hősökké vált nevek emlegetésénél, talán csak az, hogy nem eszmékért, hanem a mindenkori illik — nem illik határai miatt haltak mag vagy halnak meg a jövőben, az igazak. Mert a “polgár”, a Vérmezőre hivatkozik, felöltözteti magánélete cicomái közé — de soha nem követi annak lényegét. És halált kiált Saint-Justökre, Jeanne d’Arc-okra, ha még nekik is köszönheti hatalmát. Csoda-e, ha másfél század s egynéhány év távolából, otthon — vagy idegenben az ember azon gondolkozik: , — Tulajdonképpen a Vérmezőt miért hívják Vérmezőnek ? Sorsunkért, vagy csak a nevében beszélő senkikért. Nixon javaslata az iskolák faji integrálására WASHINGTON — Nixon elnök 500 millió dollárt kért a kongresszustól arra a célra, hogy a következő tanévben az északi és a déli államokban megvalósítsák az iskolák faji integrálását és a fehérek és a szinesbőrüek együttes oktatását. Az elnök az “Emergency School Aid” keretében sürgősen kéri 150 millió dollár kiutalását erre a célra, az 1971-es pénzügyi esztendőben újabb 350 millió dollár kiutalását fogja kérni. A program keretében minden olyan déli iskola, amely a lakókörzetek megoszlása következtében fennálló faji szegregációt faji integrációval akarja felváltani önkéntesen, támogatásban részesülne. Ugyanez lenne a helyzet az északi államok nyilvános iskolái esetében is. A kongresszus által kiutalt összeg egyharmadrésze a közegészségügyi, közoktatási és népjóléti miniszter rendelkezésére állna, egyes olyan faji integrációs kisérleti programok finanszírozására, amelyeket a miniszter erre érdemesnek tart. Óliazai krónika Megnyílt a Gemenci vadrezervátum a kirándulócsoportok előtt. A csoportoknak látogatási szándékukat előzetesen be kell jelenteniük Szekszárdon, a Tolna megyei Idegenforgalmi hivatalnak, amely számukra változatos programról gondoskodik. ❖ ❖ Uj müvésztelepet nyitnak a Mecsek legszebb részén, Mecseknádasd faluban. A villányi és a siklósi után ez lesz Baranya megye harmadik alkotótábora. A baranyai müvésztelepekre az idén külföldi alkotókat is meghívnak. ❖ * * Hatszintes reprezentatív szálloda építését kezdték meg Szombathely hétvégi negyedében. A hotel Claudius mellett fedett uszoda épül. sjs * * Megtartották a hires hortobágyi lóvásárt. A Hortobágyi Állami Gazdaságot a vásár idején sok belföldi és külföldi vevő kereste fel. Az elért eredmények mutatják, hogy a magyar sportló iránt változatlanul nagy az érdeklődés külföldön. Az összeg fennmaradó kétharmadrészét az egyes állagok kapnák, annak arányában elosztva, hogy mennyi a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek száma. Brandt hajlandó Kelet-Németország felé közeledni KASSEL, Nyugat-Németorország. — Willy Brandt, nyugatnémet kancellár, itteni megbeszélésük a 1 k a Imával, felajánlotta Willi Stoph, keletnémet miniszterelnöknek: hajlandó Kelet-Németország politikai elszigeteltségének végetvetni, amelyikben ezért •cserében Kelet-Németország megszünteti a két terület közötti közlekedés és látogatás akadályait. Amikor Willi Stoph Kasselbe érkezett, a megérkezésére várakozó tömeg nagyrésze ellenszenv-tüntetést rendezett. A nyugatnémet rendőrség azonban távoltartotta a kommunista-ellenes csoportokat a pályaudvartól. Brandt ugyanekkor átnyújtott a keletnémet miniszterelnöknek egy 20 pontból álló listát, amely Nyugat-Németország javaslatait tartalmazza a két Németország kapcsolatának normálizálására vonatkozóan. ' A lovassportok népszerűségének emelkedésére mutat, hogy újabb két mezőgazdasági üzem létesített lovasiskolát. A balmazújvárosi termelőszövetkezet tiz lóval indította meg a lovardát, mig a Nyirtassi Állami Gazdaság as iskola mellett Kisvárdán nemzetközi versenyekre alkalmas pályát is építtet. Júniusra tervezik a pálya megnyitását. A megnyitón nemzetközi lovas versenyekkel, ügetőfutamokkal és csikós bemutatókkal szórakoztatják majd a közönséget. HUM0B A világhírű hegedűművész koncertjén a feleség odasugja férjének, az ismert autószalontulajdonosnak : —Néz Paul, a szomszédod elaludt! — Szörnyű vagy, Mariska! Ilyen csekélységért képes voltál fölébreszteni... * * * Monsieur Dupontnak határtalan öröme van és boldogan meséli legjobb barátjának, Mauricenak, akit öt éve nem látott, a nagy újságot: — Képzeld csak, Maurice, a feleségemnek tízévi házasságunk után fia született!. — Gratulálok — feleli Maurice —, és ki a kisfiú apja? Dupon rettenetesen felháborodik, és úgy ordít, hogy az. egész ház összefut. — Ez, barátom, a legnagyobb szemtelenség! Hogy mered megkérdezni tőlem, amikor elmesélem, hogy a feleségemnek tízévi házasság után fia született, hogy ki a kisfiú apja? — Nem értem — igyekszik Maurice lecsillapítani —, miért vagy olyan dühös. Azt hittem, tudod . . . sfc ❖ ❖ A pedagógus-házaspár vacsorázik. Isszák megszokott teájukat, majd a tanár ur kezébe veszi az asztalra helyezett kalács egy szeletjét, jóizüt harap belőle, majd megkérdi : — Ezt a kalácsot te sütötted, Viktória? — Igen, Frantisek, drágám. Miért? — Pontosan olyan, mintha az édesanyám sütötte volna. Viktória elpirul a dicsérettől, majd szól kedvesen, melegen: — Óh, Frantisek, milyen kedves vagy, még ötévi házasság után is. Frantisek feláll az asztaltól és közelebbről nézegeti a kalácsszeletet : —Semmi, semmi, drágám... De ez volt az egyik ok, amiért az apám elvált tőle...
