Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-07 / 19. szám
Thursday, May* 7. 1970 BETHLEHEM! HIRAJX 5. oldal ( Tengeri gyémántbányászat MODERN BŰNÖZÖK SZAKÉRTELEMMEL LOPJÁK A BÉLYEGEKET JOHANNESBURG - Nem, nem elsüllyedt hajók kincseiről van szó. Természetes gyémánthordalék hever az óceán mélyében. E tekintetben a világ egyik leggazdagabb területe a Dél-afrikai Köztársaság atlanti-óceáni partja. E hordaléknak érdekes az eredete. Az afrikai kontinenst felépítő ősi kőzetek gyémántban gazdagok. Itt a gyémántot mély bányákból hozzák a felszínre. De gyakran a folyók i-5 eljutnak a gyémánt tartalmú kőzetekhez, és magukkal sodorják a drágakövet az óceánba. A Dél-afrikai Köztársaság délnyugati partvidékének lakói már régóta foglalkoznak 'azzal, hogy gyémántot keressenek a tengerpart homokjában. A hullámverés ugyanis ismét kiveti a gyémántot a partra — ahhoz hasonlóan, ahogyan a borostyánkövet veti ki a Balti-tenger. horgonyt vetett az egyik folyó torkolatának közelében. És a szivattyúval máris megkezdték a fenék iszapjának felszívását a fedélzetre. A gyémántot úgy nyerték ki, hogy átmosták az iszapot. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A első három hónapban 12,000 karát gyémánt volt a zsákmányuk. Collinsnak és társaságának megjött az étvágya. Még néhány bárkát szereztek. így már az évi hasznuk néhány millió dollárra rúgott. A gyémántker e s k e d ő k nyugtalankodni kezdtek. Az óceán fenekéről kiemelt nagy tömegű drágakő könnyen letörheti a piaci árakat. A texasiakat pedig elkapta a gyémántláz, kijelentették, hogy a közeljövőben úgy kifejlesztik a gyémántkutatást, hogy a kitermelés elérje a havi 300 ezer karátot. Már megszoktuk, hogy a bélyeglopások szinte állandóan szerepelnek a nemzetközi bűnügyi krónikában, de ezek között is egyedülálló az a vakmerő bűncselekmény, amellyel elrabolták a prágai bélyegmúzeum egyik legféltettebb kincsét: Ausztria 1851-ben kibocsátott Mercurfejes ujságbélyegének kétszázötvenezer dollárra becsült, nyolcvanas tömbjét. Egy fiatalember a teremőrt leütötte, társa pedig a tárló felfeszitésével kiemelte a bélyegritkaságot. Mint az egész világon előforduló számtalan eset mutatja, az alvilágnak nemcsak az érdeklődése fokozódik a bélyegek iránt, de párhuzamosan filatéliai szakértelme is növekszik. Sőt, az Interpolnak az a véleménye, hogy egyes bandák éppen bélyeglopásra specializálták magukat. AMERIKAI-MAGYAR KRÓNIKA Dr. Szentmiklóssy Géza és Ferenczy Sándor előadása a clevelandi egyetemen Gyémántot keresni csak speciális engedély birtokában szabad. E tilalom mintegy 2700 kilométernyi partvonalra terjed ki, Fokvárostól északra. Csendörőrjáratok ellenőrzik a rendelet betartását. Akit a tilos területen fognak el, arra súlyos pénzbüntetés és égyévi börtön vár, ha gyémántot is találnak nála, akkor a börtönbüntetés 15 év. Néhány évvel ezelőtt Sámuel Collins texasi milliomos érdeklődni kezdett a viz alatti gyémántkutatás iránt. Felismerve a helyzetet, úgy döntött, hogy szükségtelen súlyos pénzért engedélyt váltani. amely amúgy is csak arra jogosít, hogy a birtokosa a part egy keskeny szakaszán gyémánt után kutathasson. Egyszerűbb a gyémántot közvetlenül a tenger fenekéről felhozni. Collins hamarosan megszervezett egy tengeri gyémántbányász társaságot, amely azonnal viharos tevékenységbe kezdett. Mindenekelőtt egy öreg bárkát vásároltak, amelyre nagy teljesítményű szivattyút szereltek. A bárka A clevelandi Case Western Reserve egyetem hivatalosan programba vette a tavaszi félévben a “Magyar nép kultúrtörténete” c. kurzust, melynek előadója dr. Harangi László professzor. Az elmúlt hetekben két felkért előadó tartott igen értékes ismertetést a magyar kultúra múltjáról és jelenéről. Dr. Szentmiklóssy Géza összefüggő ismertetést adott a magyar alkotmány fejlődéséről. Főképp az Aranybulla jelentőségével foglalkozott s azt összehasonlította a hét évvel korábban keletkezett angliai Magna Cartával. A párhuzam eredményét azzal foglalta össze, hogy mig a Magna Carta a király és a főnemesek közti viszonyt próbálta rendezni, az Aranybulla a magyarság zömét kitevő köznemességre épült s igy sokkal egyetemesebb értékűnek tekintendő, mint az angol okmány. Az előadás végén kérdés-feleletek formájában időszerű kérdésekről is szó volt. Ferenczy Sándor, az amerikai olimpiai csapat trénere a magyar sport múltjáról és jelenéről beszélt igen érdekes előadásban. Adatokkal mutatta ki a magyar nép sportszere tétét és teljesítményeit az elmúlt olimpiászokon, főkép azt a tényt, hogy az arany, ezüst és bronzérmeket véve alapul, a kis Magyarország a helsinkii és a mexicoi olimpiászon a harmadik helyen végzett U.S.A. és Oroszország mögött, maga mögött hagyva a sokkal nagyobb lélekszámú nyugati és keleti országokat. A magyar sportszakértőket szerte a világon megbecsülik. A mexicoi olimpiászon például 14 országnak volt magyar trénere a kardvívásban. Élénk eszmecsere követte az előadást. Édesapja Lord Snowdon és édesanyja Margaret királyi hercegnő társaságában Sussex. Angliába érkezik a kis 8 éves Viscount Linley (hátul az autóban), akit elrablással fenyegettek meg annak fejében. hogy bizonyos gangszter' vezéreket szabadlábra helyezzenek. Ugyanez a fenyegetés érte a 19 éves Sarah-t, egy parlamenti tag leányát.- (jobbra.) -Még a rendőri bizottság is meglepődött, amikor megjelent London kereskedelmi központjának egyik üzletházában, ahol. éj szaka két bélyegkereskedőt raboltak ki. Az egyik üzlet ajtaja, ablakai riasztóárammal is fel voltak szerelve. Ezt úgy kerülték ki, hogy a szomszéd közfalának megbontásával hatoltak be az irodába. A tettesek nemcsak betörési, hanem bélyegszakértők is voltak: az olcsó tömegárut otthagyták, az értékeseket pedig kiválogatták. Mint egy tekintélyes aukció katalógusa, olyan volt az ellopásra kiszemelt bélyegekről készített jegyzékük. A kár meghaladta a 60 ezer fontot. Egy koppenhágai kereskedő üzletéből 400 ezer dán korona értékű bélyeget raboltak el. Valószínűleg minden idők legnagyobb bélyegrablása az volt, amikor Dublinban egy aukciós cég páncélszekrényéből elvitték a nemrég elhunyt Maurice Burrus svájci dohánykirály több millió értékű gyűjteményének tekintélyes részét, amelyet a cég az örökösöktől megvásárolt. Hogy az értékesítést lehetetlenné tegyék, két kötetben kiadták az ellopot bélyegek katalógusát. (Bizonyára ezen okulva, később egy londoni bélyegüzlet kifosztásánál a betörők a nyilvántartási könyveket is elvitték, hogy az ellopott bélyegek pontos jegyzékét ne álithassák össze.) Később a genfi rendőrség nagy fogást csinált. Orgazdasági ügyben nyomoztak lefogtak egy görög házaspárt és a házkutatáskor több millió svájci frank értékű bélyeget találtak, amely a Burrus-gyüjteményből származott. Vakmerőek voltak azok a tolvajok is, akik néhány évvel ezelőtt a hannoveri postáról loptak el egy bélyegkereskedő részére érkezett nagy értékű küldeményt. Kiállításokon is elég gyakoriak a lopások. A világ legnagyobb gyűjteménye az angol királyi család tulajdonában van, és egy részét a Buckingham-palota galériáján mutatják be a közönségnek. Úgy látszik, néhány éve az ellenőrzés nem volt tökéletes, mert az egyik vitrin felfeszitésével a szakértő tolmokratikus Köztársaság postája bélyegsort adott ki, amely a drezdai képtárnak azokat a felbecsülhetetlen értékű festményeit ábrázolta, amelyek a második világháborúban eltűntek. Ezzel az eljárással korábban a francia posta kitűnő eredményt ért el. Ugyanis egy múzeumból ellopták Cezanne Kártyások cimü világhírű festményét. Nem sokkal később egy bélyegsorban ennek a festménynek a reprodukciója is megjelent. Ilyen példátlanul nagy számú “körözvénynek” meglett a 'hatása: a bélyeg valóban hozzásegített a remekmű megkerüléséhez. Romániában fordított eset történt. Egy bélyegsorban szerepelt Tizian Ecce homo cimü festménye. Néhány hét múlva a Sibiu múzeumból ellopták az eredeti müvet. A posta igazán nem számíthatott arra, hogy a bélyeg ekkor a “érdeklődést” kelt a festmény iránt. A filatéliai bűnügyi krónika egy-két olyan esetet Í3 tud, amikor a tolvaj nem ismerte fel, milyen kincshez jutott. Az angol főváros Waterloo pályaudvarán egy fiatalember bőröndöt lopott, de még aznap a következő dühös levél kíséretében küldte el a rendőrség címére: “Ruhákat kerestem, nem holmi bélyegeket. Adják vissza tulajdonosának”. A hamarosan kézrekeriilt tolvaj elájult, amikor a rendőrségen megtudta, hogy a “holmi bélyegeknek” milyen óriási értékük volt. Az ausztráliai Dubbonban egy bélyegkereskedőtől ellopták az 1920. évi első Angliá— Ausztráliai repülőposta egyik borítékját, rajta az utat megörökítő különleges bélyeggel és bélyegzővel. A tolvaj leáztatta a bélyeget, nem tudva, hogy ezzel értéke minimálisra csökkent. Befejezésül említsük meg: előfordult, valaki azért került a rendőrségre, mert pénz nélkül akart értékes gyűjteményhez jutni. Egy angol fiatalember az egyik londoni napilapban hirdetést adott fel a következő szöveggel': “Jó családból származó, kétmillió font hozománnyal rendelkező, húszéves, csinosnak mondott leányomat férjhez adnám”. Érthető, hogy a csábitó hirvajnak 40 ezer font értékű három ritkaságot sikerült elvinnie. Egy locarnói bélyegkiállitáson akkor loptak el egy nagy értékű svájci kiaszszikus, bélyeggel ellátott borítékot, amikor a szomszéd helyiségben a .kiállítók jutalmazása folyt és az őrök nagy része is a díjkiosztást nézte. Néhány éve a Német Dedetésnek frappáns hatása lett. A világ minden tájáról ezrével érkeztek a válaszok, pályázva a , gazdag leányzó kezére, és az élelmes fiatalember igy a borítékon levő bélyegek révén pompás gyűjteményhez jutott. De nem sokáig élvezhette, mert a rendőrség lefülelte. Hajdú Endre '
