Bethlehemi Hiradó, 1969. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-06 / 6. szám

Thursday, February 6, 1969 rethlehemi riradc 7. OLDAL ERŐSÖDŐ NŐI HANGOK A SZOVJETUNIÓBAN: “HELYEZZÜK VISSZA A NŐKET AZ OTTHONBA” Richard M. Nixon, az uj elnök Íróasztalánál okmányokat ir'alá. SZEMÉLYESEN AKARTA DE GAULLE MEGNYUGTATNI A BRETONOKAT PARIS, Franciaország. — Charles de Gaulle elnök láto­gatását az ország északnyu­gati tartományába, a breto­nok hazájába Brittany-ba, az ottani lakosság nacionalista mozgalmainak fe 11 endülése előzi meg, sőt valószinüleg ez sietteti a látogatást a követ­kező hónap első részében. A bombarobbanások nagy száma sok letartóztatáshoz ve­zetett s azok között, akiket a rendőrség őrizetbe vett négy pap is van. Hagyományosan ezek. a bombamerényletek egy breton kisebbség müve, melyekkel a hosszú teleken szokták magukra vonni a fi-Lars Svartsom, Helsinki, Finnor­szágban, unta az eddigi “unal­mas” férfiviseletet és tervezett magának egy másikat. gyehnet s fejezik ki azt, hogy nincsenek megelégedve azzal a módszerrel, mellyel a pá­risi központi kormány a bre­ton ügyeket kezeli. Ezúttal azonban a breto­nok zavargása nem kisebbsé­gi ügy, amit az általános tün­tetések, felvonulások, vala­mint a plakát és röpirat-kam­­pany is mutat. A bretonok körében általánossá vált az érzés, hogy a francia kor­mányt Brittaniát, mint Fran­ciaország egy nem kivánt gyermekét kezeli és kimutat­ja ellenük ennek minden is­mérvét. A nagyobbszabásu zavargá­sok arra az időpontra vezet­hetők vissza, mikor de Gaulle elnök 1967 nyarán látogatást tett francia-Kanadában és “mély együttérzését fejezte ki az északamerikai kontinen­sen élő franciák szabadságá­nak és fügetlenségének elnyo­mása iránt”. Ekkor történt először, hogy a bretonok kifejezték azon véleményüket, hogy elnökük kissé tulmessze ment. Elkkor jelentek meg az első plaká­tok ezzel a felirattal: — Brittanra az első, Que­bec a második. Brittania lakossága farmo­lással és halászattal foglalko­zik, ipara annyira jelentékte­len, hogy alig játszik szerepet a francia gazdaságban. Állan­dó panaszuk volt a múltban is .hogy farm-termelvényeik­­ért keveset kapnak, holott ezeket magas árakon adják el üzletekben Párisban és az ország nagyobb városaiban. MOSZKVA, Szovjetunió.— Több szovjet feminista felte­szi a kérdést legújabban: — Nem volna e itt az ideje, hogy a szovjet nőt visszahelyezzék j az otthonába? — A szovjet' társadalom leértékelte az or­szágban az anya szerepét mondják ezek és ez arra ve­zetett, hogy a szovjet polgá­rok elijednek a nagyobb csa­ládoktól. Az ilyen véleményeknek fontosságúit van, mivel a Szovjetunió hatalmas kiter­jedésű ország, melynek óriási kultiválatlan területei van­nak s ezek több embert kö­vetelnek. A szovjet lakosság minden évben növekedik ab­szolút értelemben, de a szü­letési arányszám, ha lassan is, de fokozatosan csökken, különösen a városokban s ez fejtörést okoz a szovjet tár­sadalmi tervezőiknek. — Ebben az karrier-vadá­­szó világban — mondja az egyik szovjet nő, az az asz­­szony, aki csak gyermekne­velésnek akarja szentelni ma­gát, lenézést arat és “özon­­vizelőtti teremtménynek” tartják. —- Akárcsak más országok­ban — irjia V. Nikitina, a Komsomolskaya Pravdában, az ifjúsági napilapban — az emancipált nő elvándorolt otthonából gyárakba és hi­vatalokba, hogy ott pénzt ke­ressen. S mig sok fiatal há­zaspárnak az a kívánsága, hogy legalább egy gyerekük legyen, az első a számukra mégis az, hogy először “meg­álljának a saját lábukon”, ami természetesen azzal is jár, hogy először legyen egy lakásuk, s abban egy televí­ziós készülék és más anyagi kényelem. így a gyerek har­madrangú kérdéssé válik. — — A dolgozó nő részére ez a kérdés még komplikáló­­dik, mert nem mindig lehet munkahelye és családja egy­szerre — írja Mrs. Nikitina. — Dajkákat igen nehéz kap­ni és régi, . hagyományos “nagymamák”, akik a mai társadalmi rendszerben szin­tén kénytelenek dolgozni. | nem olyan erősek, mint a ré­giek voltak és nem bírják el a gyermeknevelés fáradsá­gait. Cikkében Mrs. Nikitina az­zal is érvel, hogy az óvódák és napközi otthonok gomba­­szerű terjedése ugyancsak nem kedvez a születési arány­szám emelkedésének. —- Váj­jon egy asszony csak azért szüljön gyereket, hogy aztán átadja más embereknek? — teszi fel a kérdést. — Ez ke­gyetlenség, mert nem csak attól fosztja meg az anyát, hogy felnevelje gyermekét hanem megfosztja számos örömtől is, amit az anyaság jelent. — A női iró megoldást is ajánl. Szerinte több részmun-WASHINGTON _ A kong­resszus megnövelte nyomá­sát a külügyminisztériumra, hogy fokozottabb amerikai se­gélyt nyújtson a nigériai­­biafrai háború áldozatainak. A szenátus 100 tagja közül 45-en egy felterjesztést írtak alá, mely szerint javasolják a segély növelését, élelmiszer­ben, pénzben és repülőgépek­ben. Ugyanilyen felterjesztést mutatnak be a kongresszusi képviselőházban is, mely már­is elnyerte a 435 képviselő több mint a negyedrészének támogatását. Ha a javaslat keresztül megy e kongresszuson, úgy ez az első nagyobb együttmű­ködése lesz a kormánynak és kongresszusnak, Nixon elnök kívánsága szerint. Az Egyesült Államok kor­mánya máris 22.5 millió dol­lárt adományozott, az afrikai polgárháború áld ozatainak, i kaalkalmat kellene teremte­ni s igaz, hogy ez csökkente­né a meglévő munkaerőt a gyárakban, viszont alkalmat adhatna munkára olyan házi­asszonyoknak, akiknek nem lehet gyereke, vagy kifeje­zetten nem is akarnak. Mrs. Nikitina cikke, csak egy a sok közül, melyeket mostanában számos nő ir a Szovjetunióban. Egy félévvel ezelőtt egy szovjet néprajzi tudós azt ajánlotta, ha bezár­nák az óvodákat és napközi otthonokat, az azokban fel­szabaduló munkaerők bőven kárpótolnák a gyárakban az anyasággal való kiesésekét. Mig azonban ezek a női kö­vetelések nem erősödnek hangban, az általános irány­zat az marad, hogy a nőt tel­jes foglalkoztatottságban a gyárban tartsák. i élelmiszerben és annak szál­lítási költségeiben, azonkívül 8 szállitórepülőgépet állított a Vörös Kereszt és más se­gélyszervezetek rendelkezésé­re. Amerikai magánforrások­ból külön 4 millió dollárt for­dítottak erre a célra. A felterjesztés kihangsú­lyozza, hogy a kongresszus ér­zése és javaslata fsense o£ Congress), hogy az elnök ak­cióba lépjen, a segély jelén­­tős emelésében, olyan mér­tékben, hogy az hatásosan tel­jesítse feladatát. Felebaráti szeretet CHATTANOOGA, Tennes­see — A Hamilton megyei fogház egyik foglya fejbe­vágta a munkaosztag őrét, beült az őr truckjába és le­tette őt egy legközelebbi kór­ház előtt. A 43 éves Charles G. Cannon, aki 10—14 évi büntetését üli a Colorado State Prisonban, a börtön­ben festett jobboldali képével 150 dolláros dijat nyert Cape Coral, Fla.-ban. KÖZÖS JAVASLAT ES INTÉZKEDÉS FOKOZOTTABB BIAFRAI SEGÉLYRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom