Bethlehemi Hiradó, 1968. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-14 / 33. szám
2. OLDAL oSTHLEHEMl HÍRADÓ Thursday, August 14 Három millió dollárnyi hamis pénzt (bal) kerületi ügyész és Frank B. Wood az állami N.J.-ben David M. Satz MADAME DE MARIA: A MAI NYARSPOLGARIAS FELFOGÁSBAN NINCS HELYE IDEALIZMUSNAK BARGÉME, Franciaország — A festői Provánszban, az Alpesek dombos kifutóinál fekszik a kis falu, melynek kisszámú pásztornépe élvezi a dombok felöl érkező levendula illatot és zöld virányait szérszórt csordák tarkítják. Az 1960-as évek elején a falunak mindössze 65 lakosa volt és az emberek békésebben és bukolikusabban éltök, mint a Középkorban. A nyári hónapokban rendszerint néhány látogató érkezett ide, másfél órányi autóhajtásra északnyugatra, Cannesből, hogy megtekintsék a középkori romokat, egy várat, egy templomot, tornyokat és várfalakat kapukkal, melyek már régen helyt adtak az enyészetnek. 1961-ben Bargéme falucska egy jótevőre bukkant, azaz inkább a most 56 éves Madame Germaine De Maria talált rá Bargéme-re. És ez a találkozás több bajt hozott Bargéme-re, mint amit századokon keresztül átélt. — Mindent kiélveztem életemben, amit a gazdagság csak nyújthat egy asszonynak — mondotta Madame De Maria egy véletlen látogatás után a faluban. — Minden, amit még kívánok egy szerény magányos hely, kies környezetben, ahol olvashatok és gondolkozhatom. Ahol elbeszélgethetek egy pásztorral, az esti alkonyatban a földeken és kemény tojást majszolhatok — tette hozzá Madame De Maria. Ezen előzmények után, Madame De Maria felkérte a bargémei városatyákat, engedjék meg, hogy saját pénzén rendbehozathassa a középkori romokat, újból felépittesse azokat és a faluban lakjék. Armand Isnard “polgármester” és 64 polgártársa túláradó örömmel fogadták az ajánlatot és alig múlt el néhány hét, Madame De Maria — akinek férje milliókat keresett életében moziszinházakkal — romantikus lelkesedéssel kezdte önteni a pénzt és energiát a középkori újjáépítésbe. Az építő munaások uj tetőt fektettek a középkori kápolnára, négyszer is mindig újat, mig Madame-nák tetszett. A vár tornyai, melyeket Isnard polgármester már el akart hordatni, rövidesen büszkén és szilárdan emelkedtek az égnek. A várkapuk ismét zártak és nyíltak, a várterület utcáin megindult a forgalom. Miután az öreg Bargéme falu megújult és megszépült, a “la Patronne”, (a pátrónus Madame De Maria) mindinkább nyugtalankodni kezdett az ingatlanforgalmi fejlemények fölött a faluban. Hogy megakadályozza a falut megszálló “ingatlanforgalmi cápákat” a lakosok becsapásától és nagy hasznok zsebrevágásától, (mivel a falu uj idegenforgalmi látványossággá lett) Madame De Maria rábeszélte a francia kultuszminisztert, André Malraux-t, hogy nyilvánítsa a falut “történelmi emlékműnek” és igy tiltsa meg, hogy ott uj épületeket emeljenek. Ez az intézkedés “csapásként” érte Bargéme legtöbb lakosát, akik már kezdték felparcellázni földjeiket, hogy méregdrágán eladják ügynökükön keresztül párisi weekendezőknek. A fő rebbeiis Isnard polgármester volt, akinek' a legnagyobb földje volt és a legtöbb hasznot remélte. ö állt az élére a rebelliseknek, a jótevő Madame ellen. — Fütyölök minden kultuszminiszterre — recsegte a beborozott polgármester — mi urai vagyunk a saját falunknak. — És elmondotta Madame De Mariának, hogy jelenléte a falura nézve katasztrófa volt. Majd egy saját gyártotta rendeletet hozott: — Ha Malraux kultuszminiszter vissza nem vonja rendeletét, befestik vörösre a falu összes épületeit, beleértve a középkori várat és épületeket is. Madame De Maria, miután kijelentette Isnard polgármesternek, hogy “íeudálisabban” gondolkodik, mint a középkori várurak, és miután az egész falu ellene fordult, elhatározta, hogy elköltözik onnan az “emberi természetről szerzett tapasztalataival egyetemben.” Kijelentette, ha meghal, azt fogja végrendeletileg meghagyni, hogy sírkövére csak egyetlen szót írjanak: — Jaj. A chicagói litván főkonzul, ffarmaii állapotáról CHICAGO — Litvánia főkonzulja Chicagóban tartott beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete figyelmen kívül hagyja Litvánia, Lettország és Észtország, vagyis a balti államok szenvedéseit, mióta a szovjet csapatok elfoglalták, a második világháború után. Dr. Petras P. Dauzvardis főkonzul kijelentette, hogy a három balti államot “erőszakkal és véglegesen” beolvasztották a Szovjetunióba, 1944- ben. — - Ezek a valóságban szovjet gyarmatokká váltak — mondotta — és teljesen Moszkva fennhatósága alatt állnak. Dr. Dauzvardis elmondotta, hogy a U.N. gyarmati bizottsága állandóan vizsgálja a kolonializmust az egész világon, de sohasem tett semmit, hogy kivizsgálja a három bár kicsiny, de függetlenséggel birt nemzet állapotát. Litvánia független köztársasággá vált az első világháború után és az Egyesült Államok 1922-ben ismerte el. Mielőtt a szovjet hadsereg elfoglalta 1940-ben, Dr. Dauzvardist kinevezték jelenlegi posztjára. A második világháborúban német csapatok foglalták el, 1944-ben a visszavonulás után újból a szovjet csapatok jöttek, melyek a legnagyobb szigorúsággal hajtották végre a gyarmatosítást a tulajdon elkobzásával és a földbirtokok kollektivizálásával, aminek a litván nép minden erejével ellene volt. Mivel az Egyesült Államok sohasem ismerte el Litvánia elcsatolását Dr. Dauzvardis maradt a hivatalos konzul Chicagóban, bár nem képviseli a jelenlegi kommunista kormányt. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok számos esetben hangoztatta a U. N. közgyűlése előtt a balti államok gyarmati helyzetét a Szovjetunióhoz történt hozzácsatolásukban. Mexicoi viselet nők részére. Fiagfsüea Magyai Református 2:29 East 82nd Sírjai New York 28. N. Y. Tel RE 4-8144 Lelkipásztor1: Csordás Gábor, eapora» A lelkészi hivatal mind«! iélelőtt 9—12 között nyitva /an. Istentiszteletet tárcánk minden vasarnap d. e.. 10:30 árakor Smokey Bear, mely megégett egy erdőben és 18 évvel ezelőtt hozták a washingtoni állatkertbe, pihen a melegben. Jelképe lett a Smokey Bear tüzmegelőző kampánynak. Utódja nincs.