Bethlehemi Hiradó, 1968. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-29 / 9. szám
katonái megmentéséhez és biztonságához ez szükséges, azok a méretek azonban, amelyek között ez történik, csak nagyon kis mértékben teszik népszerűvé a délvietnami polgárok szemében az Egyesült Államokat, vagy a saigoni kormányt. Éppen ezért, felmerül a kérdés: vájjon, az újabb fejlemények nem teszik-e lehetetlenné eredeti, dicséretreméltó céljaink valóra váltását? — Az Egyesült Államok azért ment Dél-Vietnamba, hogy az országot kivül tartsa a kommunista kezek szoritásából. Függetlenül azonban, attól, hogy mit tesznek katonáink, szemme Uáthatólag, képtelenek ezt megtenni. S amennyiben gyakorlatilag semmi sem maradt meg a kormányból, vagy a nemzetből, mi az, amit meg akarunk menteni és mi az, ami megmenthető? — Az Egyesült Államok azért ment Dél-Vietnamba, hogy világossá tegye kommunista Kina előtt: ez a fajta, közvetett aggressziója nem lehet sikeres és egyúttal óvakodjék mindenfajta közvetlen aggressziótól. A kommunisták aggressziója azonban sikeres: a hatalmas Amerikát egy préselő-gépen nyomjuk keresztül és előfordulhat, hogy erősebb kísérleteikre is felbátorodnak. — Amennyiben Amerika feladná erőfeszítéseit, nem azért, mert ez az ésszerű megoldás, hanem azért, mert a harctéri fejlemények fényében, eredeti céljai lényegtelenné váltak, ismerjük el őszitén, ez katasztrofális lenne. Egy ilyen fejlemény az Egyesült Államok és a Nyugat hátrányát jelentené egy szélesebb küzdelemben, amelyet a nemzetközi kommunizmus ellen folytat. Idehaza, valósággal megrázó felismerést jelentene az, hogy az Egyesült Álamok elvesztett egy háborút, amelyben sokezer amerikai fiatal halt meg hiába. — Az egyetlen lehetőség ez, amennyiben a körűiméi nyék változatlanul folytatódnak, egy ennél is súlyosabb katasztrófa árnyéka. Amenynyiben lehetséges lett volna, hogy az Egyesült Államok 3 évvel ezelőtt, beleavatkozzék a vietnami háborúba és ésszerű áron, megvédje Dél- Vietnamot, ez minden valószinüség szerint, megérte volna az áldozatot. Mivel azonban, egyre kétségesebbnek tűnik az, hogy eredeti célunkat elérjük, a harctéri helyzet logikája javasolja, hogy az Egyesült Államok vonja • ki fegyveres erőit egy ma már tarthatatlan pozicióbó. 10. OLDAL BETHLEHEM! HÍRADÓ A kommunisták tüzérsége körülzárta az amerikai támaszpontot, Khe Sanh-t. Thursday, Feb. 29. 1968 — Nem tudjuk, hogy ezt a lehetőséget fontolóra veszik-e Washingtonban, ez azonban valószínűtlennek tűnik. Az adminisztráció r a g a s^kodik ahhoz, hogy a kommunista támadások nem érik el célj ukat. Ezt az elméletet Fulbright szenátor teljesen észszerütlen, fantasztikus elemzésnek nevezi. Ugyanekkor, Johnson elnök, szemme Uáthatólag, sokkal határozottabban kötelezte el magát a vietnami háborúban, mint eddig valaha is. — Kétségtelen, hogy egy bizonyos pontig a makacsság erény lehet, kétségtelen azonban az is, hogy égy bizonyos ponton tül, a makacsság túllépheti az észszerüség határait. Meggyőződésünk, hogy az adminisztráció kötelessége annak a felismerése: egvet’en csata, egyetlen háború sem ér meg minden áldozatot és minden árat és különösen Vietnamban nem, ahol az egész terület és az eredeti ok is, önmagában omlik össze. — Lehetséges, hogy mindez tévedés: lehetséges, hogy a kommunisták a vereség szélére jutottak és a béketárgyalások a közeli jövőben elkezdődnek . Annyi azonban bizonyos, hogy a jelek nem erre mutatnák és mindaddig, amig a jelek nem erre mutatnak, készüljünk fel egy olyan vereség keserű izére, amelynek megakadályozása nem állott módjában az Egyesült Államoknak. Emile Griffith középsúlyú ökölvívó bajnok, Kiamasha Lake, N. Y.-ban gyakorol mérkőzésére az olasz Nino Benvenutival. A DRÁMAI KÉRDÉS: MEDDIG FOLYTATJUK MÉG A VIETNAMI KATASZTRÚFA-POLITIKÁT? — Elismerjük, hogy van A közelmúltban a legtekintélyesebb konzervatív amerikai újságok egyikében, az amerikai pénzügyi világ és az amerikai nagytőke szócsövében, a “Wall Street Journal” nevű napilapban, rendkívül érdekes cikk jelent meg a vietnami háborúról. A tekintélyes konzervativ újság felveti a drámai kérdést: meddig folytatjuk még a vietnamai katasztrófa-politikát? A “Wall Street Journal” cikkét szószerinti fordításban közöljük. íme, a cikk: — Meggyőződésünk, hogy az amerikai népnek el kellene fogadnia — ha még eddig nem fogadta el — azt a valószínű lehetőséget, hogy az egész vietnami erőfeszítés halálra van Ítélve és valószinüleg darabokra hullik, közvetlenül lábunk alatt. Mindenekelőtt, a valóságos katonai helyzet az amerikai beavatkozást alátámasztó filozófiai érveléseket nagyrészt csupán elvi jelentőségűvé teszi. A gazdaság komoly veszélyben van — mondotta H. H. Fowler pénzügyminiszter. egy ellenkező elmélet is, amely szerint az ellenség egy hétig tartott támadás-sorozata a délvietnami városok és falvak ellen, egy “utolsó kísérlet” az ellenség részéről, mielőtt, a háború ellanyhul és a kommunisták a tárgyalóasztalhoz ülnök. Lehetséges, hogy ez a fordulat bekövetkezik, jelenleg azonban a bizonyítékok nem támasztják túlságosan alá ezt az elméletet. —Általános vélemény szerint, Hanoi még mindig viszonlagosan jelentős számú, olyan fegyveres egységgel rendelkezik ,amelyeket nem vetett be a háborúba. Úgy tűnik, hogy a kommunisták elegendő fegyver-utánpótlást kapnak a Szovjetuniótól és Vörös Kinától. Mindaddig, tételezhetően, többé-kevésbbé a végtelenségig el tudják húzni a háborút. Mindeddig legalább is .határozott bosszúvággyal eltelten, képességet mutattak arra, hogy a rombolás és a demoralizálás magvát mindenütt elhintsék. — Ugyanekkor, a dél vietnami kormány, amely sohasem volt túlságosan meggyőző, állandóan rosszabbnak és rosszabbnak tűnik. A legfontosabb az a körülmény, hogy a délvietnami kormány képtelen a népet megvédeni, még a városok szivében sem képes erre. —r A saigoni-amerikai erőfeszítés, a r r a v o natkozóan, hogy a délvietnami falvak biztonságát megteremtsék és a falvak lakosságát a kormány oldalára állítsák, zsákutcába jutott. Dél-Vietnamban a kormány és a nép a leghatározottabb zűrzavar állapotába került: meddig tarthat még ez a helyzet? A kudarc — hangsúlyoznunk kell — nem az amerikaiak szándékában, vagy képességében rejlik, hanem alapvetően, valami olyasmiben, ami magában Vietnamban hiányzik. — Magát az amerikai katonai feladatot tekintve, szomorúan kell megállapítanunk: a helyzet az, hogy a kisebb és nagyobb városok nagy méretekben történt elpusztítása lett az eredménye a “megvédési” kísérletnek, sokezer polgári személy vált hajléktalanná, vagy halt meg ennek a kisérletnek a folyamán. Tertitania egy várost, vagy egy épületet, ha úgy látja, hogy W. W. Barron, West Virginia volt demokrata kormányzóját öt másik férfivel együtt megvádolták megvesztegetéssel és összeesküvéssel. amig fegyverek érkeznek és mészetesen, kétségtelen az, mindaddig, amig lesznek hogy egy amerikai katonai olyan vietnami kommunisták, akik használják azokat, felparancsnoknak el kell pusz-
