Bethlehemi Hiradó, 1968. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-30 / 22. szám

2. OLDAL BETHLEHEMI HÍRADÓ Thursday, May 30, 1968 AZ OLTÁR ELŐL VITTEK EL äz elítélt szökevényt BOSTON. — Szövetségi marshalok a “szentély”-ből vittek el egy elitéit katonai sorozás alól kibújt férfit, ez­zel egy vad utcai harcot idéz­ve elő a rendőrség és hosz­­szusörényu, orditó csavargók között. az megérkezett, 60 rendőr ne­kiment a tömegnek, majd el­szállította Talmansoii't,egy ké­zi és bot tusa után. Számos tüntető a földre került, eze­ket társaik vonszoltak el, több mint egy tucat a rendőr­ség letartóztatott. A tornádók tömege vonult át 11 állam felett, pusztulást és halált hagyva maga mögött. Ebben a vá­rosban Iowában, Charles Cityben egyedül 12 ha'ott volt. OROSZ MATRÓZOK GIBRALTÁRBAN. ÓK HOZZAK A PÉNZT, MÍG A MAIMON BIZTOSOM A HITET GIBRALTÁR, angol tá­maszpont. — Van egy angol mondás: — Amíg a majmok ott ugrálnak Gibraltar szik­láin, a zangoldk hatalmában marad. Ez biztató lehet, de Európa déli szélén Albion fiai már csak egy jelentéktelenné vált előretolt erődön uralkodnak, mely egyike az utolsónak az egykori, világ-tengereket át­fogó angol támaszpont háló­zatnak. S még hozzá ez is tel­jesen el van zárva a száraz­földön való megközelitéstől. Kikötőjét pedig elhanyagol­ják. Mióta a nagy kereskedelmi flottáknak, a Szuezi Csatorna júniusi bezárása óta, meg kell kerülniük Afrikát, ezek elsu­hannak Gibraltar mellett és nem kötnek ki. Csak az oro­szoknak, akik mind gyakráb­ban és szélesebb területben jelennek meg a világtengere­ken, a legrövidebb útja a Gi­braltar! — szoros útban nyu­gat felé és kedvenc kikötő­hely a Fekete-tenger-Atlanti Óceán vonalon. Gibraltárban ma az orosz matrózok a legjobb vevők. Az angolok oroszul tanulnak, az üzletfeliratatok oroszul is lá­­hatók és a M&dci‘jerranean Bank oroszul hirdeti: — Itt beválthatja pénzét. És a rubel folyik. Nylon és transistor rádiók a legkere­­setteb tárgyak. Ezekkel meg­rakodva másznak ismét hajó­ra a szovjet matrózok. Gibral­tár többet nyújt, mint a moszkvai “GUM”. —Ha nem volnának ezek a fiuk Odesszából és Tagan­­rogból itt, már régen becsuk­hattuk volna üzleteinket -A jó motorcsónakázás titka, lassan indulni és nem használni féke­zésre ellensebességet. mondja az egyik angol keres­kedő a Main St.-en — kiszol­gáló nőinknek meg kell ta­­nulniok oroszul, különben el bocsájtjuk őket. Most már három éve tart, hogy a spanyolok mind szo­rosabbra vonják a hurkot az utolsó európai angol gyarmat körül, melyet az 1713-as Ut­­rechti Békében vettek el a spanyoloktól és csatolták Angliához. 1964 októberében, a “csem­pészés megakadályozására” a spanyolok gazdasági blokádot vontak Gibraltar köré és csak gyümölcsöt és főzeléket en­geditek be a sziklaerődbe. 1966 októberében lezárták La- Lineanál a határkaput és csak gyalogjárókat engedtek ki és be Gibraltárba. Azóta a Gib raltar lakóit, mintegy 25,000 embert, csak tengeri, vagy lé gi utón tudnak ellátni. A kel lemetlenségek következtében a turista fogalom, az előbbi 40 százalékára zsugorodott. Ebben a hónapban még szí gorubb éhség-kúrát rendeltei a spanyolok Gibraltárnak Most már gyalog sem lehet La Lineánál a turistáknak á kelni és senkinek sem szabad Gibraltárba pénzt vinni. Fordítva természetesen le­hetséges ez. Az 5000 spanyol munkás, akik Gibraltárban jobbam keresnek, mint honfi társaik S p a n y olországban szabadon kelhet át Gibral tárba és jöhet vissza este spa nyol földre. Ezeket az ango lek már rég el akarták bocsá­tani és helyettük marokkói­kat felvenni, de nem lehet, mert a sziklaerődben nincs lakóhely. Amikor a marshalok meg­érkeztek, a szökevény, a jostoni Robert A. Talmanson az Arlington St-i templom­ban tartózkodott, közvetlenül az oltár előtt. Harminc-negy­ven ácsorgó el akarta zárni az utat a törvény emberei elől. A marsnaloik félrelökték a tömeget, amint Talmanson­­hoz közeledtek, ez drámai pózzal a földre rogyott. A marshalok felemelték, kivit­­ék az utcára, majd egy fa­sorba, ahol a kocsijuk várt ráj uk. Az utcai tömeg először pi­­ketelni akarta a marshalokat, azután a kocsihoz futottak, hogy megakadályozzák Tál- a templomban hagyták, mert manson elvitelét. A rendőr-1 elfogatásiért a katonai rend­­ség erősítést kért s mikor őrség a felelős. Talmansont sorozás előli kitérésért megvádolták és há­romévi börtönre Ítélték és fel­lebbezését a U. S. legfelsőbb bíróság elutasította. Az Arlington St.-i Unita­rian Universalist Church ve­zetői “biztonságot garantál­tak” Talmansonmak és a 19* éves William Chase-nek, a templomban, azon középkori szokás alapján, hogy egy tem­plomból nem lehet letartóz­tatni senkit, amig ott tartóz­kodik. Chase, aki a hadseregben szolgált, egy évet töltött Viet­namban szabadságra jött s nem tért többé vissza, így szö­kevénynek nyilvánították. Ót SVÁJCI BANKÁR AGGÓDIK. AZ AMERIKAI DOLLÁR JÖVŐJÉÉRT DORADO BEACH, P. R. — A Reuter angol hirszolgálati iroda jelentette, hogy Svájc legnagyobb keresk edelmi bankjának elnöke elmondotta, az Egyesült Államoknak már csak kevés ideje van arra, hogy szabályzatokat fogana­tosítson, melyek megerősítik a bizalmat a dollárban. Dr. Alfred Schaefer, az Union Bank of Switzerland igazgatóságának elnöke el­mondotta újságíróknak az American Bankers Associa­tion nemzetközi pénzügyi konferenciáján, ha az Egye­sült Államok nem hajt végre gyors akciót, mint például az adók emelése, egy újabb pá­nik hullám következhetik be, arany és nemzetközi rész­­vénypapírok vásárlásában. -— Kifut az idő a U. S. szá­mára — mondotta Schaefer. — Kérdéses, hogy ez a hely­zet eltarthat-e a választáso­kig, vagy röviddel az utánna való időig. — Mindenesetre — mondot­ta a bankár — reméljük, hogy az adóemelő törvényt meg­szavazzák. Hosszú időn ke­resztül prédikálta a U.S. Eu­rópának, a 'konzervatív pénz­ügyi politika evangéliumát, most úgy érezzük, hogy ugyanezt várhatjuk el, a vi­lág vezetőjétől. Miivész-fegyencek JOILET, 111. _ A közel­múltban az állami fegyinté­zet fegyencei 2,560 maguk ké­szítette olajfestményt állitot­­taikki. A bírálók megjegyez­ték: a fegyencek között igazi művészeik is akadnak. Londonban e 1 á r asztották követelésekkel az alsóházi képviselőket: — Hivjá'k visz­­sza az angol nagykövetet Madridból, tiltsák meg spa­nyol munkásoknak, hogy be­lépjenek Angliába és külön adóval sújtsák az angolokat, akik a spanyol tenger part­ra mennék nyaralni. Wilson miniszterelnök azonban, aki nem kedveli a drámai megol­dásokat, mindössze tiltakozó jegyzéket küldetett. A határlezárás azonban a szovjet tengerészekre is ki­hatással van. A blokád ugyan­is a tüzes spanyol lányokra is vonatkozik, akiknek ipara, minden “valamirevaló” kikö­tő város egyik alpvető felté­tele. — Okvetlenül 1 á n y o kra van szükségünk — mondotta egy mély hazafiasságtól el­telt angol vállalkozó. — Mert mit érnek a majmok a szikla­kon, ha a szovjet matrózok kimaradnak é többé a pénzt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom